– Honnan érkeztél Magyarországra?
– Kairóból, Egyiptom fővárosából érkeztem.
– Kérlek, mondj pár szót a családodról! Hogyan élnek, mit dolgoznak, tanulnak-e?
– Kis családban élek, édesapámmal, édesanyámmal és a három lánytestvéremmel. A nővérem három évvel idősebb nálam, a két húgom pedig öt és tizenhárom évvel fiatalabbak nálam. Édesapám piactulajdonos, édesanyám tanár. A nővérem média és kommunikáció szakon diplomázott. Ezután Kuvaitba utazott, ahol most is dolgozik. Az idősebb húgom a bölcsészettudományi karon tanul a Kairói Egyetemen, a fiatalabb húgom középiskolás.
– Mit tanulsz Miskolcon?
– A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karán mesterszakos szénhidrogén-kutató földtudományi mérnök hallgató vagyok.
– Miért választottad azt, hogy itt tanulj? Milyen ösztöndíj keretében vagy itt hazánkban? Hogyan támogat téged a Hungary Helps Program?
– Az egyik álmom az volt, hogy felsőfokú tanulmányaimat azon a területen folytassam, amit szeretek. Miután lediplomáztam a földtudományi karon az egyiptomi Helwan Egyetemen, külföldön szerettem volna folytatni tanulmányaimat. Időközben dolgoztam orvosi képviselőként egy egyiptomi gyógyszergyárban, amely egyáltalán nem kapcsolódott a tanulmányi területemhez, de nem adtam fel az álmomat. Sok ösztöndíjprogramot átfésültem, amíg meg nem találtam a Hungary Helps Program keretében létrejött Fiatal Keresztények Ösztöndíjprogramot (Scholarship for Christian Young People, SCYP). Sorban megnéztem a kínált programot, az egyetemeket és a követelményeket, míg végül megtaláltam a Miskolci Egyetemet, amely olyan speciális diplomát nyújt, ami egyesíti a földtudományokat és a mérnöki tudományokat. Így beadtam a pályázatomat, és végül elnyertem a Hungary Helps Program támogatását, így a „keresztény fiatalok” ösztöndíjasa lettem.
A magyar kormány a program keretében nem csupán ösztöndíjjal támogat minket, de számos tevékenységet és rendezvényt szervez. Mindamellett segítenek felhívni a figyelmet a keresztényüldözésre is – amely a 21. század egyik leginkább elhallgatott tragédiája –, kiállnak a keresztény kisebbségek mellett a fejlődő országokban.
– Hogyan érzed magad nálunk a diákotthonban? Jó közösségre találtál? Miért ezt a diákotthont választottad?
– Nagyon örülök, hogy ebben a diákotthonban élek. Jól érzem magam, valóban tiszta, békés hely, és minden olyan segítség és eszköz biztosítva van számomra, amire szükségem lehet, és amelyek segítenek a tanulásban.
Találtam itt egy elképesztő közösséget, a diákok és a munkatársak kedvesek, együttműködőek és barátságosak is. Nem éreztem magam idegennek, mert nagyon jól fogadtak, most jó barátok vagyunk, és otthon érzem magam a társaságban. Az ittlétem lehetőséget ad arra is, hogy közelebb kerüljek a magyar diákokhoz, és most egymástól tanulunk angolul és magyarul.
Azért választottam ezt a kollégiumot, mert jobban passzol az elvárásaimhoz, mint a többi: nem zajos, és jó közösséget biztosít, megélhetem a hitemet. Az egyetemi kollégiumban nem volt lehetőségem olyan jó kapcsolatokat kialakítani az ottani diákokkal, mint a görögkatolikus diákotthonban.
– Ki ajánlotta számodra ezt a diákotthont?
– A diákotthont Cybill, egy pakisztáni barátom ajánlotta, aki szintén a Hungary Helps Program ösztöndíjasa. 2020 februárjában költözött be a kollégiumba.
– Hogyan merítesz erőt a hitedből? Van kedvenc részed a Bibliából, hogyan segített ez?
– Néha nehéz lehet megtartani az Istenbe vetett hitet, amikor az élet nehézségeket gördít elénk. Éppen ezért, amikor bármilyen küzdelemmel találkozom, az első segítségem a Biblia, ahol találhatok verseket a hitről, hogy megnyugvást és vigaszt nyújtsanak nekem. A Biblia tele van hihetetlen igazságokkal, amelyek arra emlékeztetnek minket, hogy hitünket Istenbe helyezhetjük és bízhatunk Őbenne.
Számos kedvenc részem van a Bibliából, amely segít nekem, és magabiztosabbá tesz, a segítségükkel próbálom legyőzni a szembejövő akadályokat:
…az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.” (Zsolt. 118,16)
És ez:
Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.” (Mt 17,20)
Forrás és fotó: Görögkatolikus Felsőoktatási és Kulturális Diákotthon/Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria