Középkori széljegyzetek – Padovában tanult esztergomi kanonokok személyes kódexbejegyzései

Az előadó kánonjogi kéziratok alapján azonosított egykor Padovában tanuló esztergomi kanonokokat.

Körmendy Kinga megjegyezte, a kanonokok a középkori egyházi társadalom középrétegébe tartoztak. Nem volt kötelező számukra az egyetemi végzettség a kanonoki javadalmak elnyeréséhez, mint a nyugati társadalmakban, ugyanakkor az egyházi bíráskodás nem működhetett jogi szaktudásuk nélkül.

172 esztergomi kanonok egyetemi tanulmányiról állnak rendelkezésre adatok. A felsőfokú végzettséggel bíró káptalani tagok többsége Európa egyetemeinek jogi fakultását látogatta, ahonnan számosan jogi fokozattal tértek haza. A jogi oktatás két nagy központjában, Bolognában 30, Padovában 24 későbbi esztergomi kanonok tanult a vizsgált időszakban, 1177 és 1520 között.

A 15. század első felétől erősödött meg a gyakorlat, amely szerint a magyarországi diákok Bécsben és Krakkóban befejezett tanulmányaikat követően a jogi stúdiumaikat is helyben folytatták, s kizárólag azok mentek Itáliába, akik jogi fokozatot kívántak szerezni. Így küldte Padovába Vitéz János esztergomi érsek, Hunyadi Mátyás és László nevelője doktori tanulmányok folytatására unokaöccsét, Janus Pannoniust.

A legtöbb kánonjogi végzettséggel bíró kanonok Szécsi Dénes érseksége alatt, 1440 és 1465 közt élt az esztergomi káptalanban. A fennmaradt adatok szerint közülük kilenc tanult Itáliában. A Budáról 1686-ban Bécsbe került könyvek között lelhető fel az 1543 előtti esztergomi egyházi könyvtár legtöbb kötete. Az ez évi török hadjárat során foglalták el a várat a hódító oszmánok. Ezek a könyvek tanúskodnak a jogvégzett kanonokok egyetemi tanulmányairól. Szaktudásukra a töredékesen fennmaradt egyetemi jegyzetek engednek következtetni.

Körmendy Kinga megjegyezte: a középkori egyetemi oktatás alapját a felolvasás adta. A tanárok kötelesek voltak a meghatározott rend szerint előadni a jogforrást. Az előadásról a studensek diktálás után készítettek jegyzetet.

Lippai Mihály, aki 1453 és 1476 között volt esztergomi őrkanonok, egyetemi tanulmányait Bécsben kezdte, majd Padovában folytatta. Bécsben őrzött kötetének törzsanyagát 1443–1444-ig másolta. Az ő bejegyzései alapján állapítható meg erdélyi diáktársainak neve.

A most az Österreichische Nationalbibliothek gyűjteményében fellelhető, padovai magyar studensek által másolt kódexekkel, Dominus Iacobus Czokiis tanítványainak bejegyzéseivel kerültek a professzor magyarázatai az esztergomi káptalanba. E magyar nyelvű bejegyzésekből lehet következtetni a studensek és jegyzetmásolók gondolataira, szellemiségére.

Ezek közül emelt ki néhány szemléletes példát Körmendy Kinga.

Az egyik studens kimerültségét vetette lapra, mint írta: „meg faradek”. Másikuk így panaszkodott lapszéli bejegyzésében: „zegen teologusok”, azaz „szegény teológusok”. E panasz magyarázatául az előadó kifejtette: a bérmálás szentségének kiszolgáltatása az apostoli hagyományoknak megfelelően a püspököket illette, így az egyszeri papok és a teológusok erre nem kaptak felhatalmazást.

Czokiisről is találni bejegyzést, amelyben a kódex másolója mint jámbor ember jellemzi őt. Szintén egy e kéztől származó, a lap alja őrizte írásban így sóhajt fel a studens: „sekiljel Maria”, vagyis „segítsél, Mária”.

Az előadást követően a hallgatóság tehette fel kérdéseit.

Az egyik így hangzott: Akad-e nyom, amely szerint a kánonjogon kívül mást is tanultak a hallgatók? Körmendy Kinga válaszában egyik kedvencére, Lippai Mihály 601 oldalas kódexére hivatkozott. Mint elmondta, e fölött ült sokat, amikor Bécsben kutatott. Hazaérve kiteregette jegyzeteit, s egy helyen azt olvasta: „a jó lónak nagy a szeme”. „Mondtam is magamban: »Kinga, elfáradtál. Majd másnap folytatod«” – elevenítette fel az emléket. A mondat azonban a következő napon is ott állt. A talány megfejtésében Solymosi László 2002-ben kiadott, Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve című munkája nyújtott segítséget. Ebből kiderült, hogy a káptalan minden évben külön meghatározta az egyes káptalani birtokokon a rétfelosztás módját. A jogi eljárásokban szükséges helyszíni szemléhez nélkülözhetetlen volt a megközelítést biztosító négylábú. „Tulajdonképpen a korabeli »autóról« és »benzinről« szólt a bejegyzés. Ezért volt fontos tehát egy leendő kanonok számára a jó ló tulajdonságainak ismerete” – magyarázta az előadó.

Fotó: Lambert Attila

Ditzendy Attila / Magyar Kurír