Középkori szentély alapfala került elő Pannonhalmán

A 14–15. századi építészeti és régészeti leletek padlóépítési munkák közben kerültek elő. Az egykori Szentmárton/Győrszentmárton településrészen fekvő szentély jelentős falmaradványa esztétikai szempontból is jelentős.

A feltárt középkori szentélyzáródás mögött, közvetlenül a jelenlegi oltár előtt három sírt találtak bronz feszülettel és melldísszel. A középkori karzatpillér mellett II. Ulászló ezüstpénzére bukkantak. Az egykori diadalív alapjai mellől szép faragott 14. század végi gótikus kőleletek, kaputöredékek jöttek a felszínre. Sólymos Szilveszter bencés atya korábbi tanulmányában ezeket levéltári kutatásai alapján már feltételezte.

„Jelentősége abban áll, hogy az ún. Pannonhalma, egykor Szentmárton »városi« területén ez az első kézzelfogható kvalitásos középkori épített emlék” – mondta Eszes Tibor, a folyamatban lévő rekonstrukciós munkák műemléki műszaki vezetője, aki építészként második éve kutatja a templomot és épített környezetét.

A régészeti munkákat Losonczi Máté, a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal felügyelő régésze felügyelte. A feltárásokat a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum régészei, Mező Krisztián és Tomka Péter végezték. Az épület periodizálása László Csaba régész felügyeletével történt.

A középkori falból kivett téglamintának lumineszcens kormeghatározó mérését az ELTE TTK Kari Kutató és Műszer Központ végezte Szabó Csaba igazgató és Novothny Ágnes laborvezető irányításával. Korukat 1391–1457, a török kort megelőző időszakra állapították meg.

Reményeink szerint az átfogó templomfelújítás Czigány Tamás DLA építész és Eszes Tibor kutató építész tervei szerint hamarosan elkészülhet – írja Lőrincz Pál OSB  esperes plébános. Várszegi Asztrik főapát jelenlétével és biztatásával jelenleg is folyik a középkori eredetű templom belső és külső rekonstrukciós munkája.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír