Krisztus keresztútja egyesít minket! – Városi keresztutat tartottak Keszthelyen

A Magyarok Nagyasszonya-plébániatemplom előtt Udvardy György veszprémi érsek köszöntötte az egybegyűlteket. A keresztút közös imával vette kezdetét. A papság és a hívek énekszóval vonultak az első állomáshoz, a Szentháromság-szoborhoz. A keszthelyi keresztúthoz számos zalai település hívő közössége, és akárcsak tavaly, Zichy Emőke, a város református lelkipásztora is csatlakozott, a stációknál pedig más-más csoport és intézmény képviselői olvasták fel az elmélkedéseket. Az eseményen a Ranolder János és a premontrei iskola diákjai, a Karitász és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) keszthelyi csoportja is részt vett.

„A nagyböjti időszak arra szólít fel mindannyiunkat, hogy legyünk egymás iránt szolidárisak. Jézus minket a kereszten váltott meg, a keresztben van az üdvösségünk és erőforrásunk” – emelte ki Mezei András, a Kis Szent Teréz Plébánia plébánosa. A plébános rámutatott, hogy a két testvérplébánia, a Fő téri és a Kármel mellé tavaly után idén még több más résztvevő csatlakozott.

Udvardy György veszprémi érsek arra mutatott rá, milyen beszédes, hogy azokon a tereken, utcákon járják a keresztutat, ahol a mindennapi tevékenységüket végzik a keszthelyiek: munkába, iskolába járnak, orvoshoz mennek vagy éppen a pihenésnek, a szórakozásnak a tereit keresik fel. „Itt jelenik meg Jézus Krisztusnak a keresztútja. Ez azt is jelenti, hogy meg akarja szentelni az életünket, és ez nagyon nagy ajándék.”

A főpásztor a szentmise elején emlékeztetett: a résztvevőket Krisztus keresztje gyűjtötte egybe, „amit nem szégyellünk, sőt, tudjuk, meghatározza azt, kik vagyunk, mert abból a keresztből élet fakad”. Jézus ezt kínálja fel nekünk: az örök, soha el nem múló létezést. Az érsek felajánlotta ezt az alkalmat a szívekben megfogalmazódó szándékokért, a küzdelmekért, keresztekért, beteg hozzátartozókért és szenvedőkért.

Szentbeszédében felidézte, hogy az ószövetségi olvasmányban és az evangéliumban is hallhatták a hívek: az ember vitatkozik Istennel, azzal, aki „megteremti, utat mutat neki, élettel ajándékozza meg és szeretni tanítja”. Mert nem hisz benne és neki; ami a ma élőkkel is előfordul, mert nem azt teszik, amit Ő tanít, kér, s amire azt mondja: ez a szeretet, amely az örök életre vezet.

Jézus keresztje feltárja előttünk, mit jelent jól szeretni. Láthatjuk, Isten atyaként törődik velünk, irgalmas felénk, s ez a mi bizalmunk, szeretetünk alapja. Krisztus pedig tanításával, keresztjével, halálával és feltámadásával egyértelművé teszi ezt. Megmutatja számunkra: Isten úgy szeret minket, hogy egyszülött Fiát adja oda értünk – tanított a főpásztor, hozzátéve: ez a kereszt arra is tanít, hogy

a szeretet teljes odaadást kíván, mert „szeretni nem lehet kicsit, időlegesen, valamennyire, valamiért, érdekből, szeretni csak teljes lényemből tudok, hasonlatosan ahhoz, ahogyan Jézus feláldozta az életét”.

Udvardy György azt mondta, Krisztus mindent odaadott, mert bízott az Atyában: nincs semmi, amire ne tanított volna meg, amit visszatartott magának vagy eltitkolt volna.

Meg kellene tanulnunk, hogy a szeretet nem méricskél, csak nagylelkű, túlzó tud lenni, és képes lelkesedni, küzdeni. Krisztus keresztje az életünket jelenti, és arra tanít, a szeretet nem visszavonható, hanem teljes és örök. S mi is vágyunk erre – fogalmazott a főpásztor, aki arról is beszélt, a keresztúttal azt is kifejezték: minden ember csak Krisztustól tud tanulni, s általa megerősödve képes járni élete útját.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Videó: Keszthelyi Televízió

Magyar Kurír