Megtalálták a borosjenői szirén „társait”

A borosjenői várkastélyban 2016-ban, majd 2019 őszén (immár a Rómer Flóris-terv finanszírozásában és a Teleki László Alapítvány lebonyolításában) folyó feltárás során megtalálták az egykor a település közelében álló monostor, Dénesmonostora kőmaradványait.

A borosjenői vár falaiból előkerült leletanyag az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese a szűkebb régióban, de jelentősége messze túlmutat ennek határain.

A dénesmonostorai kolostorból eddig egyetlen lelet volt ismert: egy szirént ábrázoló faragott kő, amelyet ugyancsak a borosjenői vár falában találtak, az épület 1870-es évekbeli felújításakor. A szirén Budapestre került, ma is látható a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán.

Az, hogy most meglelték „társait”, komoly szenzáció, mivel a hajdani Maros-völgyi kolostorláncból alig maradt ránk tárgyi emlék, ahogyan az Árpád-kor dél-magyarországi, alföldi építészetéről is alig rendelkezünk kézzelfogható emlékkel.

A Maros völgyében az 1000-es, 1100-as években kialakult egy sűrű szövésű, elsősorban bencés monostorokból álló lánc. Ezek közül némelyik – több mint fél tucat – az erdélyi hegyek felől az Alföld felé irányuló sószállításba is bekapcsolódott, fontos kereskedelmi hely volt, így komoly gazdagságra tett szert. Közéjük tartozhatott a Borosjenő határában egykor álló Dénesmonostora is – melyet azonban feltehetően nem a bencések, hanem az Ágoston-rendi kanonokok alapítottak. A mostani lelet bizonyítja a feltevést, hogy Dénesmonostora is szedhetett sóvámot: a faragott kőanyag arra utal, hogy a monostor rendkívül igényesen kivitelezett és drága épület lehetett, amelynek művészi megoldásait a korban csak a legelőkelőbb egyházi-gazdasági központokban – például Egerben, Székesfehérváron – alkalmazták.

A Szentháromságról nevezett monostort először 1199-ben említik; a 16. századra elnéptelenedett. A romjait a 19. század végén Rómer Flóris és Márki Sándor történészek még látták a szomszédos Bokszeg irányában, és rajzvázlatokat is készítettek róla. Kolozsvári régészek idén megkezdték a feltárását, egyelőre pontos helyének meghatározását végzik, az ásatások várhatóan jövőre kezdődnek.

A monostor építőanyaga a környező területek épületeibe kerülhetett – köztük a borosjenői várba, amelyet a kisváros önkormányzata nemrég kezdett felújítani. Ehhez kapcsolódóan régészeti és művészettörténeti kutatások is kezdődtek. Már a 2016-os falkutatások alkalmával kiderült, hogy a vár 1530–40-es évekbeli bővítésekor román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként.

2016-ban kilenc korai faragványt sikerült kiváltani; kiemelkedik közülük egy palmettás, valamint egy akantuszlevelekkel díszített oszlopfejezet. Ezek mellett előkerült egy másik palmettás díszű és két kockafejezet, egy sarokleveles lábazat és néhány oszloptörzstöredék; némelyiküket fehér travertinből faragták.

2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a leletegyüttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantuszkompozíció díszíti, a másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszloplábazat is. Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló kő, eredeti festéssel. Előkerült több összeillő párkányelem, illetve talán a kolostor egy nagyobb kapujának egy íves töredéke, s egy kisebb kapu szárának a részlete.

Ezek mellett több olyan értékes faragványt azonosítottak be, amiket nem lehetett kiváltani: a vár főbejáratától északra egy hajdani kapulábazat, az eredeti nyugati kapu betömésében egy kötegpillér rétegköve, míg az északnyugati torony pincéjében két korabeli festést hordozó kőlap. Ezeken kívül is még számos kisebb-nagyobb középkori faragvány van a várfalakban a kolostorból, esetleg a mai vár korábbi, elbontott részeiből, illetve a szintén csak említésből ismert borosjenői későközépkori ferences custodia épületeiből.

A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurálandó faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamarakiállítást szervezni, ám az anyag végső kiállítási helye a helyreállított borosjenői vár lenne. A helyreállítási munkák a tervek szerint 2020-ban kezdődnek, és a kutatók számos hasonló emlék felbukkanására számítanak. A Teleki László Alapítvány tervbe vette egy átfogó régészeti program beindítását, mely Erdély és a Partium korai kolostorait (Ajtonymonostor, Bulcs, Kolozsmonostor, a meszesi kolostor és Dénesmonostora) tárná fel.

Forrás: Teleki László Alapítvány; MTI

Fotó: Teleki László Alapítvány

Magyar Kurír