Látássérültekkel találkozott Ferenc pápa

Ferenc pápa – 2014. december 13., szombat | 18:06

A Szentatya a vatikáni Kelemen-teremben fogadta a Vakok és Látássérültek Olasz Egyesülete Nemzeti Tanácsának mintegy száz tagját december 13-án, a vakok védőszentje, Szent Lúcia emléknapján.

Egyesületetek elnöke Szent Lúciára hivatkozott, noha nem egyházi szervezet vagytok. A ti kérésetek alapján kerül épp ma sor erre a találkozásra. Néhány emberi szempontot szeretnék kiemelni számotokra Lúcia életéből – fordult a küldöttség tagjaihoz a pápa.

Lúcia mindenekelőtt egy olyan értéket sugall, amely mindenki számára fontos: ez pedig a bátorság. Ő egy fiatal, védtelen nő volt, aki nagy bátorsággal nézett szembe a kínzásokkal és az erőszakos halállal. Bátorsága a föltámadt Krisztustól eredt, akivel eggyé lett és a Szentlélektől, aki benne lakott – mutatott rá Ferenc pápa. – Mindenkinek szüksége van a bátorságra, hogy szembenézzen az élet kihívásaival. Különösképpen ti ne zárkózzatok önmagatokba, ne öltsétek magatokra az áldozati bárány szerepét, hanem nyíljatok meg mások, a társadalom felé, hogy mindenki megtanulhassa megbecsülni azt a képességet, melyet az Úr mindenkinek a saját helyén ad, és amelyől senkit nem zár ki! Ehhez bátorság és lelkierő kell!

A második dolog, amit Szent Lúcia sugall nekünk – folytatta a pápa – az a tény, hogy ő nem volt egyedül, hanem egy közösséghez tartozott, egy olyan testnek volt ő tagja, aminek a feje Krisztus. Ennek is megvan a maga emberi vetülete. Ti egy egyesület tagjai vagytok, és ez egy érték. Az egyesület nem az egyének összegzése, annál sokkal több. Ma nagy szükség van arra, hogy örömmel és elkötelezettséggel éljük a közösségi dimenziót, mert ez napjainkban hanyatlóban van. Csoportot alkotni, szolidárisnak lenni, találkozni egymással, megosztani a tapasztalatokat, közös forrást teremteni – mindez egy nép civil örökségének a része. Sokszor éppen a nehézséggel és fogyatékkal élők mondhatják el a többieknek saját tapasztalatuk alapján, hogy nincsenek egyedül, nem elszigeteltek. A fogyatékkal élők jelenléte mindenkit arra szólít fel, hogy közösséget teremtsen, sőt, hogy ahhoz tartozzon, és fogadjon el másokat a korlátaival együtt. Hiszen mindenkinek vannak adottságai, de korlátai is!

Harmadsorban Szent Lúcia azt tanítja nekünk – emelte ki a Szentatya –, hogy az élet arra való, hogy elajándékozzuk! Ő megélte ezt a vértanúság szélsőséges formájában, de az önátadás maga is egyetemes érték, az igazi boldogság titka. Nem a birtoklás, és nem is a cselekvés révén leszünk önmagunkká, hanem a szeretet, vagyis az önátadás révén. Itt rejlik Lúcia nevének a titka: hiszen neve „világosságot” jelent. Olyan mértékben világosság valaki, amilyen mértékben adomány lesz mások számára. Végeredményben minden ember egy drága ajándék!

„Kedves barátaim! Az ilyen értékek szerinti élet mellett is lehetnek félreértések, szembemehetünk az árral is, ez ne lepjen meg bennünket. A tanúságtételnek mindig megvan az ára. A mai individualista kor azt kockáztatja, hogy megfeledkezik a közösségről, megfeledkezünk önmagunk odaajándékozásáról. Ezért küzdeni kell! Szent Lúcia segítsen bennünket példájával és közbenjárásával – zárta a látássérültekhez intézett beszédét Ferenc pápa.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír