Látható és láthatatlan találkozások – Sajgó Balázs főszervező a csíksomlyói pápalátogatásról

Külhoni – 2019. június 7., péntek | 14:35

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek három embert jelölt ki a főegyházmegye részéről, hogy főszervezői legyenek Ferenc pápa csíksomlyói látogatásának. Egyikük Sajgó Balázs lelkipásztor, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója volt.

A három főszervező további segítőket vont be az előkészületekbe, így a szervezők létszáma egyre gyarapodott. Sajgó Balázs elmondta, nagy élmény volt megtapasztalni, miként vállalják a megszólítottak munkájuk mellett a pluszfeladatot, nem várva érte honoráriumot, a pápalátogatás ügyéért összefogva. Olyan is volt, akiről utólag tudta meg, mivel foglalkozik, de nem az volt a fontos, kiről tud, hanem hogy sokan járnak együtt ezen az úton egyháziak és hívek egyaránt.

„Ami keresztként jött – és ezt nem negatívumként mondom –, hogy kapsz egy felelősségteljes megbízatást, de hatalom nélkül. Mert a mai világban ahhoz, hogy embereket egy szervezőcsapatba összehívj, kell ígérned nekik valamit. Én nem ígérhettem jutalompénzt, mégis jöttek, önkéntesen. Sokan jöttek, akiket még nem is sikerült összeszámolni, pedig fontos, mert szeretnénk nekik megköszönni” – fogalmazott Sajgó Balázs.

A kinevezés után, látva, hogy a feladat nagyobb az elgondoltnál, fogalomtisztázás céljából fordult az érsekhez. Látva, hogy ő határozott, nem kereste a visszautat. Tréfásan hozzátette, úgy járt, mint az az ember, akinek nem volt kedve iskolába menni, aztán rájött, hogy ő az iskolaigazgató, s akkor már mennie kellett.

„Nehezen éltem meg az első egy hónapot, de egyszer csak kezdett ez átfordulni, kezdtem szeretni, kezdtük együtt járni az utat. Azt vettem észre, hogy ebben a munkában nem vagyok egyedül, ki hol tud, ott segít. Rengeteg jó emberrel találkoztam. Igaza volt a helynök úrnak, amikor azt mondta nekem, azért leszek hálás a végén, hogy a találkozások által megtudom: ki az, akire a továbbiakban számíthatok. Olyan feladat ez, ami kijózanít, mert az emberek hirtelen feszültségben másként reagálnak, és ekkor az igazi arcukat mutatják meg.”

Sajgó Balázs kifejtette, lelkipásztorként és karitászigazgatóként nem állt hozzá közel a diplomáciai protokoll, az államfői látogatások biztonsági intézkedései. Az egyházi protokollt ismerte, de úgy fogalmazott, a többi iskolát ki kellett járnia, ami egy jó szervezői kurzus volt számára. A román állami szervekkel és a magyarországi politikusokkal való kapcsolattartás is a feladat része volt. „Ez az alkalom nagyon sok tapasztalatot adott, amelynek a gyümölcseit csak ezután fogom megismerni. Emberileg már érzem a hasznát: sikerült találkoznom a politikusok mögötti emberekkel, emberséggel, de megtapasztalhattam azt is, mennyire esendőek ők is, viszont ez nyilván nem csak a politikusokra igaz.”

Akinek ekkora a feladata, az bőségesen élhet meg kegyelmi pillanatokat, kisebb-nagyobb csodákat, de akár egyedi találkozási lehetőségek is juthatnak neki. „Ha nagy csodára gondolok, akkor az maga a pápalátogatás volt. Kicsi csodák pedig szinte naponta történtek. Onnan kezdve, hogy nem vagy egyedül ebben a hihetetlenül felelősségteljes munkában, egészen a félelmek eloszlásáig. Két hónapja lehetett, hogy volt egy álmom: jött a pápa, találkoztunk, és elment. Ezután sokkal könnyedebben vettem az életet, megszűnt a teher, az aggodalom. A Szentírásban is sok helyen van ilyen, hogy a vívódó embernek van egy álma, és az másnaptól más emberré teszi őt. Nekem ez az álom a biztonságot, a nyugalmat hozta. Az utolsó hat hétről azt mondták, az lesz a legnehezebb – valóban nem volt könnyű –, de a hozzá való viszonyulásom lett sokkal könnyebb. Csodálkoztak is, hogy mosolygok. Ez a csoda, mert azt, hogy jöttek az emberek, nem csodaként, hanem ajándékként éltem meg: tudtam, van ennyi jó ember.”

A Gyulafehérvári Caritas több mindent is nyert azáltal, hogy részt vett a pápalátogatás szervezésében, többek között erre az alkalomra újították fel a Jakab Antal Tanulmányi Házat. „A külső megújulást egy belső megújulás fogja követni a lelkekben, ezt hiszem és tervezem. Láttam a munkatársakon, hogy a találkozás megérintette őket. Láttam az örömkönnyeket, a meghatódottságot, és azon gondolkodtam el, hogy tényleg csak akkor tudunk meghatódni, ha eljön a pápa? Jó, hogy van bennünk egy igény, és ebből nőhet ki az, amikor egy egyszerű emberrel való találkozás is élménnyé lesz számunkra, meghatódunk nagyságától. Tovább kell építenünk a hitmegerősítő találkozásokat. A lelkek mélyén ott van a hit, és azt egy kézfogás is ki tudja váltani, meg tudja erősíteni, így lesznek hitelesek a találkozásaink.”

Sajgó Balázs úgy véli, a hatalom nélküli felelősség próbatétel volt: tud-e úgy élni vele, hogy június 2-án is szembenézhessen az emberekkel, feszültségek nélkül, hogy együtt haladhassanak tovább az úton. „Feladatom az volt, hogy bár nem tudom, melyik munkatársam mit tesz, de én bízzak meg az emberekben. Amikor jöttek a kérdéssel, hogy jó-e a munka, amit végeznek, rendszeresen az volt a válaszom, hogy »ha te csinálod, biztosan jó«. Ez a bizalom volt a legfontosabb. Én száz százalékban bízom az emberekben, és ők ezt érzik.” Az is tudatossá vált számára, hogy a vezető ember akkor cselekszik jól, ha igyekszik mindegyre a háttérbe kerülni addig, amíg láthatatlanná nem válik.

„Nehogy félreértsék, nem vagyok én pápaellenes, ő első az egyenlők között, nagy lelki mester lehet, de nem helyezem az Isten elé. Ferenc pápa sem főnök, hite és hatalma van, mégsem kérkedik vele, közvetlensége hozza közel az emberekhez. Aki vele találkozik, megérzi: találkozott egy emberrel. Háttérben maradni isteni tulajdonság, az Atya nagyon jól csinálja, küldi a Fiút egy időre, majd küldi a Lelket. De a láthatatlan is ott van az emberek között. Aki érzékeny rá, találkozhat vele.”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria