Laudato si’ – IV. Közös otthonunk gondjai – a természetben

Korunk egyik jellemzője a felgyorsulás. Miről is van szó? „Élet- és munkaritmusunk” szinte fékevesztve rohan, messzire maga mögött hagyva a biológiai változás, evolúció tempóját (LS 18). Ez okozza, hogy az önmagában elfogadható, sőt akár jó változások is végül pályát tévesztenek, s negatív kihatással bírnak úgy az ember, mint a környezet életminőségére nézvést. Épp ezért ma már nem tekintünk feltétlen bizalommal, mondhatni gyermeki naivsággal a fejlődés ideáljára: tudjuk, hogy a sebes előrelépések közben problémák, nehézségek is fellépnek, amelyek károkat, szenvedést okoznak (LS 19). Melyek a legfontosabb, a teremetett környezetünket érintő átalakulások, ártalmas fejlemények?

1) Környezetszennyezés és éghajlatváltozás (LS 20–26). Ferenc pápa már az Evangelii gaudium kezdetű buzdításában is írt a szemeteskosár kultúrájáról, arról az eluralkodó magatartásról, hogy selejtezünk, eldobunk mindent, ami nem hasznos számunkra (nr. 53). Ez a mentalitás sajnálatosan kihat környezetünkre is: könnyelműen használjuk a teremtés kincseit, fölöslegesen pazarolunk, gondatlanok vagyunk, s a szemeteskosár-életvitel elszennyezi a földet, vizet, levegőt. Az eszeveszett szeméttermelés a lakott területek legnagyobb gondjai közé tartozik. Meg kellene tanulnunk, hogy ami itt és most adott, nemcsak a miénk, hanem a jövendő generációké is. Nem szabad mindent felhasználnunk és eldobnunk, mintha csak mi élnénk, és utánunk senki sem jönne! Ez a kérdés még égetőbb, amikor arra gondolunk, hogy ez a magatartás hogyan rombolja az éghajlatot, hat ki az életminőségre, az ivóvízhez való hozzáférésre, hogy váltja ki növények, állatok és emberek élőhelyváltását, „vándorlását”. Vannak előremutató vállalások (szemét-újrahasznosítás, megújuló energiaforrások stb.), ám ameddig a „megtérülés”, a haszon az elsődleges, ameddig a szemeteskosár-szemlélet nem változik meg, kevés és kis hatékonyságú lesz az előrelépés.

2) Az ivóvíz kérdése (LS 27–31). Hazánkban talán el sem tudjuk képzelni, milyen komoly válságot okozhat az, ha egész néptömegek nem férnek hozzá a vízhez, ha a mezőgazdaság és akár még az ipar is vízhiánnyal küzd. Arról is szólnunk kell, hogy milyen az elérhető víz minősége: a szennyezettség rengeteg halálos áldozatot követel, a teljes élővilágban. „A biztos ivóvízhez való hozzáférés elemi, alapvető és egyetemes emberi jog, mivel ez döntő fontosságú az ember túlélése, s ily módon a többi emberi jog gyakorlása szempontjából” (LS 30). Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert ha ezt a jogot negligáljuk, akár a politika, akár a gazdaság, akár a szükséges szolidaritás szintjén, alapvető jogot sértünk meg.

3) A biológiai sokféleség elvesztése (LS 32–42). A természet kizsákmányolása magával hozza a sokféleség, szépség fogyatkozását is. Itt nem elég célirányosan néhány „hasznos” forrást, fajt megóvni. Hajlamosak vagyunk például az emlősök védelmét hangsúlyozni (mert talán közelebb állnak hozzánk), de az ökoszisztéma szempontjából ugyanígy nyugtalanító egy gomba-, alga-, féreg-, vagy rovarfaj kipusztulása is (LS 34). Meg kell értenünk: környezetünk nem állítható a haszon és fogyasztás szolgálatába, a teremtés szépsége önmagában érték, élővilágunk rendszere önmagában megóvandó. Hogy ezt megértsük, hosszú távon kell gondolkodnunk. Segítenünk kell a fejlődő országokat eltökélt szándékukban, hogy megőrizzék a biológiai sokféleséget területükön – mindez az egész világ, s nemcsak egy régió közös ügye. A pápa utal Amazóniára és a Kongó medencéjére (LS 38), ahol a természet gazdagsága csak úgy őrizhető meg az egész Föld számára, ha az érintett országok segítséget kapnak, hogy a környezeti forrásokat ne kelljen a helyi vagy nemzetközi érdekeknek kiárusítaniuk. Ferenc pápa a nagy szárazföldi területek mellett szól az óceánok, tengerek aggasztó állapotáról is, hisz már ezeknek a fenekét is elérte az erőforrások utáni vadászat és a szennyezés (LS 41). A veszélyek elkerülése végett a felelősség és tervezés mellett szükség van arra, hogy még többet áldozzanak a felelősök az ökoszisztéma kutatására, elemzésére, hogy a változások közepette is megtalálják a védés, segítés, oltalmazás helyes útjait.

A pápai dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.

A Laudato si’ teljes szövege különféle nyelveken elérhető a Vatikán hivatalos honlapján.

Török Csaba/Magyar Kurír