1. Ki nyilatkozott?
Pietro Parolin érsek, aki Tarciscio Bertone bíboros utódja lesz a vatikáni államtikárság élén.
Jelenleg Caracasban él; eddig ő volt a venezuelai pápai nuncius. Személyéről további információ itt olvasható.
2. Hol nyilatkozott?
A venezuelai El Universal című újságnak adott interjúban.
Az interjúra nyilvánvalóan azért került sor, mert apostoli nunciusi megbízatása lejártával az érsek Rómában fogja betölteni az államtitkári tisztséget.
A teljes interjú spanyol nyelvű videón itt tekinthető meg.
3. Pontosan mit mondott?
Az interjú során a következő párbeszéd hangzott el:
Riporter: Nem kétfajta dogma létezik? Nem úgy van, hogy vannak megváltoztathatatlan dogmák, amiket Jézus rendelt el, és vannak későbbiek, amelyeket az egyháztörténelem folyamán emberek rendeltek el, és ezért megváltoztathatóak?
Parolin: Igen. Vannak dogmák, amelyek meghatározottak és érinthetetlenek.
Riporter: A cölibátus nem -
Parolin: Az nem egyházi dogma, arról lehet vitatkozni, mert az egy egyházi hagyomány.
– Ez a megjegyzés hozta lázba a világi médiát: hogy az egyházfegyelemről „lehet vitatkozni”.
4. Mondott még valamit a kérdésről?
Igen. A következők hangzottak el:
Riporter: [A cölibátus] mikorra nyúlik vissza?
Parolin: Az első századokra. Miután bevetté vált, az első évezredben ez volt a gyakorlat, és a tridenti zsinat után az Egyház kötelezővé tette. Hagyományról van szó, és ez a felfogás tovább él az Egyházban, mert az elmúlt évszázadok során sok minden történt, ami hozzájárult az isteni kinyilatkoztatás kibontakozásához. Ez [a kinyilatkoztatás] az utolsó apostol, Szent János halálával lezárult. Azóta az történt, hogy teljesebbé vált a kinyilatkoztatás megértése és megélése.
Riporter: Visszatérve a cölibátusra -
Parolin: Figyelembe kell venni az Egyház erőfeszítését, amellyel a papi cölibátust megvalósította. Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy ez a múlté. Nagy kihívás ez a pápa számára, hiszen rá van bízva az egység szolgálata, és minden ilyen döntést az Egyház egységét szem előtt tartva kell meghozni, nem pedig úgy, hogy megossza [az Egyházat]. Tehát beszélhetünk, elmélkedhetünk, belemerülhetünk ezekbe a kérdésekbe, amelyek nem meghatározottak, és gondolkozhatunk bizonyos változtatásokon, de mindig az egységre ügyelve és mindent Isten akaratának megfelelően. Nem az a lényeg, hogy én mit szeretnék, hanem hogy Istennek mi a szándéka Egyházával.
5. Mi ennek a jelentősége?
Nem sok.
Valójában semmi újról nincs szó. Az érsek helyesen állította, hogy a papi nőtlenség nem dogma. A cölibátus az egyházfegyelem része, és - bár a vezető lapok erről mintha nem emlékeznének meg - ma is vannak nős papok, még a Római Katolikus Egyházban is, ahol a legtöbb papnak cölebsznek (azaz nőtlennek) kell lennie.
Az újdonság hiányán túl megjegyzendő, hogy a beszélgetés egy helyi újságnak a helyi nunciussal készült búcsúinterjújában hangzott el. Az Egyház nem ilyen fórumon szokott nagy horderejű, hivatalos bejelentéseket tenni. Hivatalos bejelentésről szó sem volt, csupán egy személyes beszélgetésről.
6. Tehát nem a Vatikán által felengedett tesztléggömb volt ez, amivel fel akarja készíteni a közvéleményt a nős papok megjelenésére?
Nem. Egyszerű válasz volt egy kérdésre, amelyet egy interjú során feltettek az érseknek.
Megjegyzendő, hogy Parolin érsek, miközben igyekszik az Egyház álláspontját pontosan megfogalmazni, nyomban lehűti az egyházfegyelem megváltoztatására vonatkozó várakozásokat: „Nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy ez [a cölibátus] a múlté” – fogalmaz. Azt mondja, lehet róla beszélgetni, gondolkozni, de végső soron nem a magunk akaratát kell keresnünk, hanem Istenét. Első mondatánál („a cölibátus nem dogma, arról lehet vitatkozni”) sokkal több szót szán arra, hogy a változással kapcsolatos várakozásokat mérsékelje.
7. Tehát valójában mindez nem arról árulkodik, hogyan gondolkodik Ferenc pápa a kérdésről?
Nem.
8. Tudunk valamit arról, hogyan gondolkodik Ferenc pápa a cölibátusról?
Igen. A Ferenc pápa: Beszélgetések Jorge Bergoglióval című interjúkötetben (amely még pápává választása előtt készült), Bergoglio bíboros így fogalmazott:
„Lássuk csak... az utolsó kérdéssel kezdem, tehát hogy a Katolikus Egyház megfontolás tárgyává teheti-e a papi nőtlenség kérdését. Egyelőre azt kell mondanom, hogy nem szívesen játszom a jóst. De ha esetleg az Egyház megfontolás tárgyává tenné ezt a követelményt, akkor nem a papok csekély száma miatt tenné. Azt sem gondolom, hogy a házasodás mindenki számára nyitott lenne, aki a papi hivatást választja.
Abban a feltételezett esetben, ha erre valaha is sor kerülne, olyan kulturális okok indokolhatnák a döntést, mint a keleti katolikus egyházaknál, ahol házasembereket is pappá szentelnek. Ott egy bizonyos korban és egy bizonyos kultúrában ez volt a szokás, és ma is őrzik. Hangsúlyozom tehát, hogy ha az Egyház valaha is felülvizsgálná a cölibátus kérdését, egy adott hely kulturális problémájaként kezelné, nem egyetemes formában, és nem személyes választásként. Ez a meggyőződésem.
E pillanatban ahhoz tartom magam, amit XVI. Benedek mondott: a cölibátus marad, és erről meg vagyok győződve. Mármost, hogy ez milyen formában hathat az új papszentelések számára? Nem vagyok benne biztos, hogy a cölibátus eltörlése olyan sok jelentkezőt vonzana a pályára, hogy az megszüntetné a paphiányt.”
9. Ferenc pápa mostani megjegyzése nem újabb példája annak, hogy „szakít a hagyományokkal”?
Nem. Először is, mert a megjegyzéseket nem Ferenc pápa tette, hanem Parolin érsek. Ferenc pápa aligha szakíthatott a hagyományokkal, amikor köze sem volt az interjúhoz.
Másodszor, mert a felvetés lényegében semmiben sem különbözik attól, ahogyan Benedek pápa kezelte a kérdést. Az első püspöki szinóduson, amelyen Benedek pápa elnökölt (2005-ben), hozzájárult, hogy a kérdést megvitassák. Végül a szinódusi atyák úgy döntöttek, nem ajánlják a latin rítusú nős papok témájának további vizsgálatát, de Benedek pápa engedélyezte, hogy vitatémaként felvessék.
Ismét egy eset, amit hiába próbál a „jó Ferenc kontra rossz Benedek”-sémába gyömöszölni a liberális média.
Magyar Kurír (mk)