Lengyel posztumusz kitüntetések magyar főpásztoroknak

Serédi Jusztinián, eredeti nevén Szapucsek György, 1884-ben született a Pozsony vármegyei Deákiban és 1945-ben hunyt el Esztergomban. Bencés szerzetes, érsek, bíboros, 1927 és 1945 között a magyar katolikus egyház vezetője, Isten Szolgája. Minden lehetőséget megragadva segítette a lengyel katolikus egyház által Magyarországra küldött papok letelepedését. Tevékenységüket anyagilag is támogatta. August Hlond lengyel prímással együtt ő építtette fel a kőbányai lengyel templomot. Neki is köszönhető, hogy a lengyel származású zsidó menekültek közül nagyon sokan a Dunakanyar különböző pontjain menedékre találhattak.

Lékai László (1910–1986) bíboros, prímás, esztergomi érsek 1976 és 1986 között vezette a magyar katolikus egyházat. A II. világháború alatt Czapik Gyula veszprémi püspök titkáraként sokat tett a lengyel menekültek Balaton környéki – különösen keszthelyi – elhelyezéséért. 1944 márciusában a Gestapo által üldözött Varga Béla plébánost Homokkomáromban bújtatta el.

Az olasz Angelo Rotta (1872–1965) érsek szentszéki diplomataként tevékenykedett. 1930–1947-ig, a kommunista vezetés általi kiutasításáig Budapesten töltött be apostoli nunciusi tisztséget. A II. világháború alatt a diplomáciai csatornákat is mozgósítva határozottan tiltakozott a zsidók üldözése és a deportálások ellen. Tevékenyen részt vett a zsidók megmentésében: több ezer véd- és útlevél kiállítása fűződik a nevéhez. Keresztségi igazolásokkal látta el a magyarok mellett a lengyel származású zsidókat is. Szerepet vállalt a lengyel menekültek szociális ellátásának megszervezésében. 1997-ben a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta számára.

Hanauer István Árpád (1869–1942) 1919-től szolgált váci püspökként, s e tisztségében pótolhatatlan segítséget nyújtott a lengyel menekülteknek. Az általa vezetett egyházmegye támogatásával és védelme alatt vált lehetővé a híres váci zsidó árvaház megalapítása és működtetése, amelyhez anyagilag is hozzájárult.

Varga Béla (1903–1995) magyar katolikus pap, pápai prelátus, a Független Kisgazdapárt alapítója és politikusa, országgyűlési képviselő volt. Balatonboglári plébánosként elévülhetetlen érdemeket szerzett a lengyel menekültek segítésében. Az ő kezdeményezésére létesült az ottani lengyel gimnázium, ahol összesen közel hatszáz diák tanulhatott. A második világháború alatt ez volt az egyetlen ilyen jellegű lengyel intézmény a világon. A háború alatt mindvégig szoros kapcsolatot ápolt a Lengyel Menekülteket Védelmező Polgári Bizottmánnyal, valamint a lengyel ellenállási mozgalom irányítóival is, amelyen keresztül az emigráns lengyel kormány összeköttetésben állt Lengyelországgal. 1947-ben letartóztatása elől az Egyesült Államokba menekült, ahol a magyar emigráció vezetője lett.

Kudar Lajos (1895–1945) csendőr alezredes az 1940-es évek elején az Államvédelmi Központ parancsnokhelyettese volt. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter bizalmi embereként tartották számon. Az Államvédelmi Központ munkatársaként feladata a német ügynökök felderítése volt. Az üldözött lengyelekről szerzett információkat továbbadta a lengyelek egyik legfőbb védelmezőjeként ismertté vált id. Antall József menekültügyi biztosnak. Civil ruhával és hamis okmányok kiállításával segítette a lengyel menekültek Franciaországba és a Közel-Keletre történő evakuálását. Neki köszönhető, hogy Edmund Fietz-Fietowicz, a lengyel ellenállási mozgalom budapesti vezetője fontos misszióval kétszer is kijutott Londonba az emigráns lengyel kormányhoz. 1945 februárjában a nyilasok elfogták, és átadták a németeknek, akik nem sokkal később agyonlőtték. Holtteste nem került elő. Közeli munkatársa, Varga Béla atya a II. háború egyik legnagyobb láthatatlan hősének nevezte őt.