Ligugé – a világra nyitott apátság

A Poitiers mellett, Ligugében található Szent Márton-apátság az egyházmegye egyik spirituális központja. Szerepét annak köszönheti, hogy lakói minden helyzetben törekszenek Isten szavát követni és megélni, liturgiájuk letisztult és elegáns, vendégfogadásuk melegszívű, és minden helyzetben nyitottak a mai kor embereire.

A kanadai Louise nővér, a Bölcsesség Leányainak volt rendfőnöknője ma nyugdíjas. Hamarosan Haïtira utazik. Addig azonban itt vendégeskedik, pihen, hallgatja a kertben a madarak énekét, figyeli a fákon ugrándozó mókusokat, és imádkozik. „Ezen a helyen mindenhonnan a béke sugárzik, és én hagyom, hogy eltöltse a lelkemet – mondja. – Kicsit úgy érzem, hogy megérintem Istent.”

Jeanine és Georges, a nyugdíjas tanár házaspár is több napra érkezett. „Megfogott bennünket a szertartások szépsége és a szerzetesek állhatatossága. Olyan ritka ez manapság!” Marie-Jeanne, aki már régóta visszajár ide, egy sugallatról beszél, ami ebben a kolostorban – érzései szerint – képes „összekötni a láthatót a láthatatlannal”. Marie de Mesquer éveken át küzdött a rák ellen. Most, hogy sikeresen legyőzte a kórt, az egyik szerzetessel való baráti beszélgetései segítenek neki „elmélkedni az életről és a túlvilágról”.

Így találkoznak össze a ligugéi Szent Márton apátságban egymástól nagyon különböző emberek. Vannak, akik részt vesznek a bencések imáiban a templomban, és beszélgetést kérnek a szerzetesektől, de nem mindenki van ezzel így. A vendégek fogadásáért és ellátásáért felelős Louis testvér egyformán törődik mindegyikükkel.

Ligugé apátja Jean-Pierre Longeat atya. 1975-ben lépett be, és 1990-ben választották meg a testvérek, 37 éves korában. Jean-Pierre testvér azóta vezeti a közösséget Szent Benedek Regulájának 64 fejezete szerint, melynek értelmében „ő az, aki mind a cselekedeteivel, mind a szavaival biztat és tanít, összefog, bátorít, megerősít, egyben tart különböző vérmérsékletű embereket, mindig élen jár, és úgy rendezi, hogy Jézus legyen a közösség apátja.”

A közösség ma 25 szerzetest és 3 novíciust számlál. Mindannyian hajnali 5 órakor kelnek, este 10 körül fekszenek le, és napi 7 alkalommal gyűlnek össze a templomban egyszerű és letisztult szertartásokra, melyekben francia nyelvű énekek és gregorián váltják egymást. Ezen kívül napi 5 órán keresztül teljes csendben dolgoznak. A közösség összefogását jól példázza André Junien testvér gondolata, mely mindnyájukat áthatja: „Istenhez a testvéreinken keresztül vezet az út.”

Az imán és a közösség ápolásán túl a munka is életük fontos részét képezi. François Cassingena-Trévedy testvér például a kórus vezetésén kívül a zománcműhelyben is dolgozik, valamint tanít a párizsi Katolikus Intézetben. A legidősebb testvér, a 91 éves Michel 1938-ban lépett be Ligugébe. Hosszú élete során dolgozott a kertben, volt kántor, magiszter, szállásadó, a szerzetesek gyóntatója, könyvelő… Ma pedig arra büszke, hogy még mindig helytáll ebben a kolostorban, „amely összetartja a szerzeteseket, és amelyet a szerzetesek tartanak össze”.

A kolostor további erőssége a világra és az emberekre való rendkívüli nyitottság. „A mai napig erősen hat ránk kolostorunk alapítója, Szent Márton, aki nem egészen olyan személyiség volt, mint Szent Benedek. – magyarázza Jean-Pierre testvér. – Szent Márton számára az ima és az apostoli küldetés egyformán fontos volt, míg Szent Benedek egyértelműen az imára helyezte a hangsúlyt. A mi sajátosságunk a bencés rend hagyományait megőrző, igazi spirituális élményt nyújtó ima, ugyanakkor pedig az elkötelezett odafigyelés és nyitottság a bennünket körülvevő emberek és problémáik iránt.”

A testvérek a legkülönbözőbb csoportok tanácskozásának adnak helyet kolostorukban. Orvosok, egyetemi kutatók, vállalatvezetők, pszichoanalitikusok gyűlnek itt össze és vitatják meg egymással és a testvérekkel nézeteiket. „A testvérek igazi intellektuális vendéglátásban részesítenek bennünket – mondja Marie Balmary, pszichoanalitikus és író. – Mi a pszichológia, ők pedig a spiritualitás szemszögéből nézik a dolgokat, és mint ilyenek, kitűnően meg tudjuk vitatni egymással a bibliai szövegek antropológiai és spirituális vonatkozásait.”

A testvérek külső vitákba is szívesen bekapcsolódnak, rendszeresen részt vesznek például a „Nyilvánosság” című fesztiválon, melyet az egyházmegye minden évben megrendez. De a világra való nyitottságuk ezen kívül is sok mindenben megmutatkozik. A közösség az ökumenizmus elkötelezett híve és gyakorlója. Társadalmi szerepvállalásukat tekintve pedig hajléktalanszállót hoztak létre, mely tíz éven keresztül működött, és támogatják az „Egy gyermek mosolyáért” nevű szenegáli egyesületet, mely a thièsi utcagyerekeket segíti.

Ligugé azonban elsősorban mégis az imádság háza. „Micsoda békesség és derű uralkodik az imádságnak ebben a szentélyében! – szól egy bejegyzés Mireille és Martin aláírásával a templom bejáratánál elhelyezett nagy vendégkönyvben. – Köszönjük ezt a helyet, ahol erőt meríthettünk utunk folytatásához!” – közli a La Croix.

Magyar Kurír