Luigi Giussani: Miért az Egyház?

„Az Egyház hordozza a választ a minden emberben meglévő, sürgető, feszítő (rejtett vagy kifejezett) vágyakozásra. Giussani egyszerre állítja elénk az Egyház emberi és isteni arcát, megmutatva, hogy azok, akik az Egyház életét élik, a létezés új minőségét valósítják meg.” E szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe Erdő Péter bíboros Luigi Giussani könyvét.

„Valójában kicsoda Jézus Krisztus?” A szerző szerint az Egyház valósága az, melyen keresztül „ésszerű és biztos” válaszokat nyerhetünk erre a kérdésre. Jézus tevékenységének történelmi tényét, Isten megtapasztalhatóvá válását, a Vele való találkozás hagyományát egyaránt az Egyház közvetíti számunkra. Ám úgy tűnik, a mai emberhez mindez igen nehezen jut csak el. A modern ember sokszor még azokat a szavakat sem érti, melyek segítéségével az Egyház át szeretné adni a kinyilatkoztatást. Giussani részletesen elemzi, hogy a középkori „egységes lelkülettől” hogyan jutottunk el a „gondolkodásmód széthullásáig”, mely elvezetett az „emberi eseményektől távol lévő Isten” képzetéig.

Az Egyház – a történelemben jelenlévő keresztény közösség – fontos jellemzője, hogy tudatosan vállalja Istenhez tarozását. Önmagát úgy határozza meg, mint amit a Krisztus által küldött Lélek hívott életre. A Szentlélek az, mely tanúságtételre és misszióra ösztönzi. Az Egyházzal egy új életforma jött létre, melyet a communio szó ír le a legjobban. Ez elsősorban létezés- és cselekvésmódot jelent. Új etikáját az osztozás, erkölcsiségét pedig a szentségre törekvés jellemzi. A katolikus felfogás szerint azonban az Egyház nem közösségek összege – mint a legtöbb protestáns megközelítés esetében –, hanem minden helyi közösség az egyetlen Egyház része.

Giussani szerint az egyház fontos jellemzője, hogy eszköze az „emberi tényező”. Ebben rejlik alapvető problémája is: Isten a megkereszteltek emberségén keresztül akar mindenkihez eljutni. Isten Egyházát a történelmi és kulturális körülmények által behatárolt ember szabadságára építi. Az Egyháznak ugyanakkor nem az a feladata, hogy megoldja az emberiség dilemmáit, viszont képes arra, hogy a nehézségek megoldása érdekében a legjobb nézőpontot kínálja fel.

A szentmisén is elimádkozott Nicea-konstantinápolyi Hitvallás kijelentéseit – mely szerint az Egyház egy, szent, katolikus és apostoli – újszerűen tárgyalja a szerző. Az egységgel összefüggésben a „küldetés egyszerűségére” hívja fel a figyelmet. Ez az egység azt is jelenti, hogy szembeszáll „minden részleges felfogással”. A szentség nem a normálistól való eltérésre utal, hanem arra, hogy az, aki erre törekszik, Krisztus jelenlétét szeretné megvalósítani minden pillanatban. A katolicitás Giussani számára többek között azt jelenti, hogy az Egyház az egész emberhez fordul – tehát nem csak azért katolikus (egyetemes), mert az egész földön jelen van. Ez a térbeliséget jelzi, míg az apostoliság az időben való kiterjedést: „az Egyház Péter és az apostolok utódaihoz, vagyis a pápához és a püspökökhöz kötődik”.

A 2005-ben elhunyt teológus – akinek boldoggá avatását az általa alapított Közösség és Felszabadulás lelkiségi mozgalom nemrég kezdeményezte – műve egy trilógia záró kötete. A kereszténység kihívásának eredete és A vallásos érzék – mindkettőt a Vigilia adta ki – mellett most már ez is olvasható magyar nyelven. Bár leginkább azoknak ajánljuk, akik az egyháztan kérdéseivel – elsősorban az alapvető hittan oldaláról közelítve – tanulmányaik miatt foglalkoznak, a könyv lapjain minden olyan olvasó megfontolandó szempontokat találhat, aki katolikusként egy kicsit jobban meg szeretné érteni az Egyház misztériumát.

Baranyai Béla/Magyar Kurír
a szerző az Új Ember munkatársa