Madarassy István Dante Isteni színjátékához készített szoborképeit állították ki a Párbeszéd Házában

A Pokol 2011-ben, a Purgatórium 2013-ban már látható volt a firenzei Dante Múzeumban. A teljes művet (énekek szerinti 100 kép és 3 szobor) először a Párbeszéd Háza mutatja be most, a tárlat innen megy Firenzébe decemberben. 

A dísztermet zsúfolásig megtöltő nézősereget Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója köszöntötte. A tárlatot Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg.

A professzor asszony külön megköszönte Sajgó Szabolcsnak, amiért lehetővé tette, hogy ebben a csodálatos szakrális térben – ami valójában egy kápolna – láthatjuk ezt a gyönyörű kiállítást, úgy érezhetjük magunkat, mintha máris a mennyországban lennénk, s hogy oda majd egyszer eljuthassunk, segít minket Dante minden korban érvényes költészete és Madarassy István művészete.

Minden kiállításmegnyitó egy hatalmas ünnep, a szellem megnyilatkozása, ajándék valamennyiünk számára. Tudjuk, hogy Isten az embert a saját képmására és hasonlatosságára teremtette, és ez azt jelenti, hogy mi is részesei vagyunk annak a felfoghatatlan szellemi csodának, ami Istenben megvan. A művészekre ez különösen jellemző, ők az Isten legkedveltebb teremtényei közé tartoznak; a beléjük oltott, különleges antennáikkal képesek felfogni és mások felé is közvetíteni azt a hihetetlenül sokrétű szellemi gazdagságot, boldogságot, amit a Teremtő mindannyiunk számára készít, és ebben a maga területén mindenki munkatárs lehet.

Prokopp Mária kiemelte: Dante a 13. században, a nagy összegzések korszakában született és alkotott. Aquinói Szent Tamás Summa theologicájában összefoglalta a keresztény hit lényegét, és ugyanezt teszi a firenzei domonkosoknál kilenc évig tanuló Dante az Isteni színjátékban, az irodalom, a művészet látomásos nyelvén. Most pedig Madarassy István alkotta meg gyönyörű vízióját Dante korszakokon átívelő költeménye nyomán. A professzor asszony emlékeztetett rá: Madarassy István művésztanár gyermeke, Isten hatalmas ajándéka az ő művészete, az anyatejjel szívta magába a természetfölötti világát, amit továbbad nekünk, ahogy ezt a mostani kiállítás is bizonyítja.

Prokopp Mária kiemelte: az Isteni színjáték az elmúlt hétszáz évben számtalan irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotás ihletője volt, lobbantotta lángra a művészek lelkét, szellemét, akik alkotásaikkal emberek sokaságát segítették, hogy megtalálják az utat a Paradiso felé. Madarassy István is az alkotók e csoportjához tartozik. Művészete által betekintést nyerhetünk ebbe a csodálatos világba, a képzőművészet eszközeivel jeleníti meg a saját lelkét, s fogalmaz meg egyetemes értékeket. A kép akkor válik képpé, a szobor pedig szoborrá, ha a művésznek sikerül a lelket beleolvasztani, tűzzel beleégetni az anyagba. Prokopp Mária utalt rá, hogy a művész nevében benne van a madár szó, lelkében szárnyal, Dantéval együtt, Vergilius, majd Beatrice vezetésével, egészen a Paradiso legmagasabb szférájáig. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy Liszt Ferenc Dante-szimfóniájában csak a Pokol és a Purgatórium részét zenésítette meg, Paradiso címén a Magnificatot alkalmazta: „Magasztalja lelkem az Urat, és a szívem ujjong megváltó Istenemben…” – amit naponta énekel az egyház.

Madarassy István azonban a Paradisót is létrehozta. Minden szoborkép alatt ott van az első vázlatot ábrázoló rajz is, amit aztán a művész a kivitelezéskor ráfest az ecsettel a rézlemezre, azt a víziót, ami az ő szívében él. Látjuk a tölcsér formájú, végtelen mélységű Poklot, ennek borzalmait, Dante kortársait, a korábbi korszakok gonosztevőit. A háttér sötét, a keserűség, a rengeteg kín a szeretet hiányát fejezi ki, az elkövetett bűnök szörnyűséges következményeit. A Purgatóriumban már tisztulnak a lelkek a bűnöktől, és itt már mindent elviselnek, hogy eljussanak az Isten látásáig. A csonka hegy aljától jutnak el annak kúp alakú tetejéig, és repülnek az égbe, Dante és kísérője, Beatrice. A légüres térben lebegő lelkek fokozatosan tisztulnak, míg végül eljutnak a legmagasabb csúcsra, az istenlátásra: „Csüggedtem volna, lankadt képzelettel/, de folyton-gyors kerékként forgatott/ vágyat és célt bennem a Szeretet/, mely mozgat Napot és minden csillagot” – idézte az előadó az Isteni színjáték befejező sorait, egyúttal felidézte: XVI. Benedek pápa Deus caritas est (Isten a Szeretet) kezdetű enciklikáját, saját közlése szerint, Dante Paradicsomának 33. éneke ihlette. A mi feladatunk, hogy mindennapjainkban – bármennyire nehéz is ez – törekedjünk ennek a szeretetnek az elérésére, amiben segíthet bennünket Madarassy István művészete – mondta a művészettörténésznő, egyúttal felhívta a figyelmet: az Isteni színjáték (olaszul Divina Commedia) eredeti címét, Commedia (Az isteni jelző eredetileg nem része a címnek, ezt Boccaccio tette hozzá – a szerk.) a szerző a következőképpen indokolta: „A komédia a költői elbeszélés egy neme…, anyagát illetőleg abban különbözik a tragédiától, hogy emez eleinte csodálatos és nyugodt folyású, a végén szennyes, borzadalmas; a komédia ellenben valami visszással kezdődik és boldogan végződik.”

Végezetül a professzor asszony arra is felhívta a megjelentek figyelmét: a Paradiso Nyolcadik énekében Dante találkozik Anjou Martell Károllyal. Ő calabriai herceg volt, Károly Róbert (1308-1342) magyar király édesapja. Martell Károly az egyetlen 13. században élt herceg, akivel Dante a Paradisóban találkozott. Egyúttal azt is felidézte, hogy a Paradiso XIX. énekében a költő így fohászkodik: „Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már!” Sajnálatos, hogy ez ma már sok fiatal előtt nem ismeretes, ezért az oktatásban nagyobb figyelmet kellene fordítani erre, csakúgy, mint Dante Isteni színjátékának és az olyan szakrális művészeknek, mint Madarassy Istvánnak az alaposabb megismertetésére is – mondta a professzor asszony.

A kiállításmegnyitó előadást követően Sajgó Szabolcs azt kérdezte Madarassy Istvántól, mióta foglalkozik Dante Isteni színjátékával, és a költő személyével? A művész elmondta: az 1990-es években és 2000-ben többször is meghívták a ravennai biennáléra, és ekkor kezdett jobban elmélyülni Dante költészetében. 1994-ben elkészítette a Pokol, 1996-ban a Purgatórium, 1996-ban pedig a Paradicsom kapuja című kompozíciókat. 2010-ben a firenzei Dante Múzeum hívta meg, hogy rendezzen ott kiállítást. Madarassy István megkérte az intézmény igazgatóját, hogy kérjék ki azokat az opusokat, melyeket Ravennának ajándékozott, de ő egyáltalán nem reagált erre. A művész később jött rá ennek okára: Firenze ugyanis Dantét, a város szülöttét politikai okokból elüldözte, Ravenna pedig befogadta, ott is van eltemetve. Madarassy István végül 2011-ben rendezhetett kiállítást a firenzei Dante Múzeumban, az Isteni színjáték Pokol részéhez, két év múlva pedig a Purgatóriumhoz kapcsolódó alkotások is elkészültek, és kerültek kiállításra Firenzében. Újabb két év múlva pedig megszületett a Paradicsom énekeit feldolgozó 33 alkotás (A Purgatóriumhoz is 33 szoborkép tartozik, míg a Pokolhoz 34 – a szerk.) A művész elmondta azt is, hogy a Pokolhoz elkészítette Dante szobrát, a Purgatóriumhoz Vergiliusét, a Paradicsom mellé pedig Beatricéét. A Pokol lemezeinek alapszíne sötétes, szürkés-kékes, a Purgatórium, mivel tisztítótűzről van szó, a narancssárga és a vörös keveréke, a Paradicsom lemezei pedig aranyszínűek. Az alakok a bíbor, a kékes, de leginkább a meleg színek dominanciáját hordozzák.

A kiállításmegnyitón Mécs Károly Kossuth-díjas színművész részleteket olvasott fel az Isteni színjátékból. Horváth Márton Levente orgonaművész-zeneszerző pedig a szoborképek ihlette, Madaradante című orgonaművéből adott elő részletet. A zenemű ősbemutatója szeptember 17-én, 18 órakor lesz a Párbeszéd Házában.

Madarassy István kiállítása október 7-ig látogatható hétköznapokon 15-18 óráig, előzetes jelentkezés esetén a Párbeszéd Háza más időpontban is fogadja a csoportos érdeklődőket: parbeszedhaza@jezsuita.hu.

Fotó: Bókay László

Bodnár Dániel/Magyar Kurír