Majnek Antal püspök a kárpátaljai helyzetről

– Hogyan élnek az emberek Kárpátalján?

– Kárpátalján változatlanul béke van, a helyzet láttán, a hírek hallatán azonban egyre növekszik a feszültség. Romlik a pénz értéke, a minimálbér 9 ezer forintnak felel meg, a minimál nyugdíj pedig 8 ezer forint értékű. Nagyon sok ember él szegénységben, a minimálbérhez közeli összegből. Az élelmiszereket felvásárolják, a kisebb üzletekben vannak hiánycikkek, illetve olyan élelmiszerek, amelyeket csak korlátozott mennyiségben lehet megvásárolni. Azzal nyugtatják az embereket, hogy a nagyáruházakban még bőven van áru.

A katonai sorozástól való félelem a második helyre került, mert az első helyen a megélhetés, a túlélés iránti aggodalom áll. Aki teheti, elmegy külföldre dolgozni, mert ott a segély is magasabb, mint itt a fizetés. Nagyon megdöbbent, hogy az országban nem hallok a szociális problémák megoldására irányuló terveket, még ígéreteket sem. Csak a háborúról van szó, mintha nem figyelnének az ország belső gondjaira, a néptömegek szörnyű elszegényedésére. Pedig ha nem segítenek, éhínség lesz. Ha nem fizetik ki a gázszámlát az oroszoknak, akkor lezárják a gázt is. Beszélnek róla, hogy a gáz, az áram ára a többszörösére emelkedik majd, de a fizetések emelésére nincs ígéret. Rohamosan nő az infláció. A hrivnya értéke gyorsan csökken, az emberek rögtön elvásárolják, ha pénzhez jutnak. Egyre kevesebben utaznak autóval, autóbusszal.

– Hogyan élik meg az emberek ezt a nehéz helyzetet?

– Az itt élő emberek, különösen az idősebbek hozzászoktak a mélypontokhoz. Magam is, aki itt élek már 25 éve, a Szovjetunió végnapjaiban tapasztaltam sok nyomorúságot. Akkor az embereknek pénzük volt ugyan, de áru nem volt a boltokban, mégsem estek kétségbe. Aztán megszületett Ukrajna, bevezették a kuponrendszert, majd egymást váltották a pénznemek. Az emberek hozzászoktak a szűkös élethez, nem nagyon panaszkodnak, az ország népe csendben van. Nyugat-Ukrajnában az emberek hisznek, remélnek Istenben, járnak a templomokba. Most vasárnap három helyen is miséztem, nagyon sokan jöttek.

Hála Istennek, a békefolyamat az elmúlt héten erősödött, talán a remény is. Úgy tűnik, végre kölcsönösen, mindkét oldalról véget akarnak vetni ennek a szörnyű háborúnak.

– Mit tehetünk, hogyan segíthetünk a Kárpátalján élő testvéreinknek?

– Az ukrán kormány már korábban megnehezítette az élelmiszerek, gyógyszerek humanitárius adományként való bejuttatását az országba. Most leginkább anyagi támogatásra volna szükség, amiből itt – még valamivel olcsóbban, mint Magyarországon – meg lehet vásárolni a szükséges dolgokat.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tett egy nagyon szép ígéretet arra, hogy segítenek a szegény híveknek. Karitatív szervezeteink már készítik a listákat a rászorulókról. Ígérhetjük, hogy minden forint a megfelelő helyre fog kerülni.

Fotó: Thaler Tamás

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír