Máltai SE – több mint foci

November 25-én, este fél kilenckor edzésre gyűltek össze a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) SE felnőttcsapatának játékosai Óbudán, a Kerék utcai általános iskola tornatermében. Hétfőn meccset játszottak a Futsal NB II. keretében Pécs csapatával. Nehéz mérkőzésen voltak túl, szoros küzdelemben, jó játékuk ellenére végül kikaptak. És nehéz mérkőzés előtt álltak, hiszen pénteken pályára kell lépniük a váci csapat ellen. Sok függ az eredménytől: jelenleg a ranglista hatodik helyen állnak, de ha győzni tudnak, a harmadik vagy negyedik helyre jöhetnek fel – avatott be a részletekbe Tóth Keve, az MMSZ SE szakmai vezetője, edzője.

Történetük 2011-ben kezdődött, a monori cigánytelepen. Akkor került a szeretetszolgálat tanodájába szociális munkásként Maka István, ahogyan az ottaniak ismerik, „Csoki”. Személyében profi labdarúgó érkezett Monorra, akinek pályafutása a Honvédból indult, majd a roma válogatott tagjaként egészen Brazíliáig vezetett. A tanoda szabadidős programját szervezve egyértelmű volt, hogy a gyerekeket focizni hívja. Amikor megismerte a telepi gyerekeket, magatartási problémák jellemezték közösségüket, a kisebbek csak rossz példát láttak maguk előtt.

Telt az idő – idézte fel Maka István a kezdeteket –, s hamarosan alapvető eredmények mutatkoztak: másként viselkedtek a fiúk az iskolában, megtanultak köszönni, tartásuk lett, mintha kicserélték volna őket. Megvolt a lehetőség, hogy levezethessék fölös energiáikat, aktivitással telt a szabadidő. A telepi közegben megjelentek a húzóerőt jelentő példák. Ma már nem nyúlnak drogokhoz, rendszeresen járnak edzésekre, és teljesíteni akarnak. Rendszert vitt mindennapjaikba a sport, és ez kihat életük minden területére. Én pedig újfent bizonyítékot kaptam arra, hogy a sporttal nevelni lehet. A sport tartást ad, megtanít távlatokban gondolkodni – összegezte tapasztalatait a szociális munkás fiatalember.

Monoron folytatódott az építkezés, a fiúk komolyan vették a munkát, és az edző úgy érzete, lehet nagyobbat álmodni: 2013-ban Magyar Máltai Szeretetszolgálat SE néven létrehozták a segélyszervezet sportegyesületét, kizárólag a telepen élő fiatalokból. A labdarúgócsapat nevezett a Futsal (teremlabdarúgó) NB II.-be. Csoki azért választotta ezt a formát, mert a nagypályán játszó tizenöt fős csapat felállítására nem lett volna mód.

Nagy hagyományú, erős csapatokkal kerültünk össze, „ki is pukkadtunk” az első évben. Féltem, hogy megtörik a fiúk lelkesedése, lendülete. Nem így történt. Újabb fél év telt el komoly felkészüléssel, mert erősíteni kellett a csapatot. Beért a munkánk, sikerült néhányszor győznünk, még a „nagyok” ellen is. A második évben ismét nehéz volt a kezdés, szoros eredményekkel voltunk jelen a bajnokságban, de még a középmezőnyig sem jutottunk el. Ekkor határoztam el, hívok egy kispályás teremlabdarúgásra szakosodott edzőt a csapathoz – elevenítette fel Maka István. Tóth Keve szakedzővel egészen más irányt vett a felkészülés. Kőkemény munkát végeztek a fiúk, ez azonnal meg is látszott az eredményen.

Csoki szerint fontos, hogy az egyesületnek céljai, tervei legyenek. A bázis szélesítésén kezdtek dolgozni. Megkezdték az utánpótlásban is a munkát, egyre több korosztállyal foglalkoztak Monoron, és mellette több településen – Gyulajon, Tarnabodon, Tatabányán – szervezték meg az edzéseket. Mindenhova olyan edző került, akit a máltás közegben képeztek, így egységes szakmai koncepcióval folyt a felkészülés. A Futsal NB II.-ben a felnőttválogatott mellett az U17-es és az U13-as korosztály is jelen van, ezekbe a csapatokba a bázisok legtehetségesebb játékosai kerülhetnek be.

Monoron ma már mindenki tudja, hogy a telepen élő fiatalokból labdarúgócsapat alakult. A felnőttválogatottban már van öt-hat játékos, aki nem telepi, és nem is roma származású. Jól együtt tudunk működni, és nemcsak a pályán – mondja Csoki.

Maka István személye kulcsfontosságú az MMSZ SE sikertörténetében. Roma származása, állami gondoskodásban való nevelkedése elősegítette a fiúkkal való kapcsolatteremtést. Csoki szerint ma már természetes a kapcsolata a telepiekkel, de látva munkáját, elmondhatjuk, a szokásosnál többet adott a fiúknak, apjuk helyett apjuk volt az elmúlt években. Úgy tapasztalta, a mélyszegénységben élők számára a sport fontos, közösségi erőt adó tevékenység: a fiúk mindig is jártak focizni a telep melletti szántóföldre, így szívesen fogadták a meghívást a csapatba, s igényelték, hogy valaki foglalkozzon velük.

A játékosok jövőjéről Csoki elmondta, a tehetségeseket el tudnák vinni akár futballakadémiára is, de a máltai programnak nem ez a célja: nekik a fiatalok oktatása és nevelése a fontos, hogy ott, ahol élnek, megtalálják a boldogulásukat, s ezzel a környezetüknek is példát mutassanak.

„Fenébe az egoista fejetekkel, a foci csapatjáték” – inti a játékosokat Tóth Keve. Az edzés jó hangulatban folyik, a csapat motivált, lendületes és fegyelmezett, a taktikát gyakorolják. Az MMSZ SE szakmai vezetője szerint a hétfői vereség részben elbizonytalanította, részben közömbössé tette a csapatot. Ezt mentálisan kell kezelni, elméleti, taktikai feladatok tisztázásával. Így a játékosok figyelmét mérkőzéshelyzetben saját feladatuk végrehajtása fogja lekötni. A jól begyakorolt taktika pedig amellett hogy önbizalmat ad a játék során, csökkenti a hibalehetőséget a pályán.

Amatőr futsalcsapataként nincs könnyű dolguk. Hétfőn, szerdán és pénteken edzenek, illetve ekkor vannak mérkőzéseik – éjszakába nyúlóan, munka után. Ahogy Pupos Zsolt, az egyik monori játékos fogalmazott: „Imádom a focit, a két gyerekem mellett ez az életem.”

Fotó: Lambert Attila/Máltai.hu

Trauttwein Éva/Magyar Kurír