Manuel atyát 1988-ban szentelték pappá Santiago de Compostelában. A Paix Liturgique című lap készített vele interjút, melyet a New Liturgical Movement honlapja is ismertetett. Az atya elmondta: mivel 1962-ben született, nincsenek emlékei kiskorából a régi rítusra vonatkozóan, azzal először a kétezres években találkozott, és 2007, a Summorum Pontificum megjelenése óta celebrál rendszeresen régi rítusú miséket. Az év októberében többekkel együtt találkozott is Castrillón Hoyos bíborossal, az Ecclesia Dei pápai bizottság akkori elnökével, aki bátorította is őket a régi rítusú misék bemutatására. Azóta a Manuel atya által vezetett testvériség egyik jellemzője a tridenti mise.
Az atya szerint a régi rítusú mise „csodálatos kincs”, ami eddig rejtve volt előlünk. Hozzátette: sosem találkozott a plébániáin a „legkisebb ellenállással” sem a régi rítussal szemben. Mint mondta, a saját lelki életét is elmélyítette a római rítus rendkívüli formájának rendszeres bemutatása. És ezzel kapcsolatban szerinte tévedés, hogy a hívek aktív részvételének hiánya miatt szegényesebb lesz a hívek lelki élete, avagy nem értik a liturgiát – ő éppen mindennek az ellenkezőjét tapasztalta. A belső részvétel, a misébe való bevonódás ugyanis sokkal intenzívebb lehet így.
A régi rítus által jobban tud a pap foglalkozni a hívekkel, mivel több ideje és energiája lesz általa a spirituális és hittani képzésükre. Ráadásul tapasztalatai szerint a legegyszerűbb emberek számára is kifejező a tridenti mise, akik így mélyen be tudnak vonódni az eucharisztikus áldozatba.
Manuel atya nem lepődött meg a cikk elején említett felmérések adataitól, sőt úgy látja, aki hallott a Summorum Pontificumról, azoknak egy jelentős része sem olvasta el. Emellett rámutat: sokan abban a tévhitben élnek, hogy a pápa csak a lefevbristák kedvéért liberalizálta a Nagy Szent Gergelyig visszavezethető régi rítus bemutatásának lehetőségét, és megpróbálják elbagatellizálni a rendelkezés jelentőségét.
A szerző kifejti: a könyvét saját maga adta ki, és nem volt könnyű elérni vele a híveket, mivel a katolikus kiadók és lapok elzárkóztak előle. Annak idején Athanasius Schneider püspöknek a szentáldozásról írt Dominus Est című könnyvéről sem voltak hajlandóak ismertetőt írni, pedig mindegyikük kapott ingyen példányt (a kötetet itthon a Szent István Társulat adta ki). Manuel atya felteszi a kérdést: ha a II. Vatikáni Zsinat kimondta, hogy felnőttnek kell tekinteni a híveket, akkor miért nem hagyjuk, hogy megismerkedjenek az ilyen dolgokkal, és döntsenek maguk?
Eddig egyébként három püspök mutatott be szentmisét régi rítusban, ebből két eset azonban titokban történt, mindenféle hírverés nélkül, a madridi ifjúsági találkozó idején. Spanyolországban a papok félnek mind megtanulni, mind bemutatni régi rítusú misét. Nem igaz, hogy a liturgia több formájának létezése megosztaná az egyházat és az egyházi közösséget, hiszen keleten is számos rítus van – mutat rá az atya. Az azonban igaz, hogy sokszor nincs érdeklődés a régi rítus iránt, de ez azért van, mert nem is tudnak róla az emberek.
Ugyanakkor a ministránsok és a fiatalok közt különösen népszerű a régi rítus, mivel ők még különösen érzékenyek a szépre, a misztériumra és a szemlélődésre – fogalmaz Manuel atya. Ugyanakkor szükség van a liturgikus katekizmusra, hogy a hívek jobban értsék a szentmisét.
Magyar Kurír