Március 28-án vesznek végső búcsút Szőnyi Zsuzsától

A temetés után agapét tartanak a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban. Budapesten március 29-én, szombaton este hét órakor emlékeznek Szőnyi Zsuzsára, a Lőrinc pap téri Jézus Szíve jezsuita templomban tartott szentmisén.

Szőnyi Zsuzsát március 16-án 89 esztendős korában Budapesten érte a halál.

Szőnyi Zsuzsa Budapesten született 1924. október 2-án Szőnyi István festőművész és Bartóky Melinda első gyermekeként. Hatéves koráig Zebegényben élt, a család 1930-ban Budapestre költözött, a Veres Pálné Leánygimnáziumba járt, majd az ELTE magyar-francia szakos hallgatója volt.

1944. március 19-én házasságot kötött diákkori szerelmével, a pesti piaristáknál végzett Triznya Mátyás festőművésszel. 1949 februárjában férjével átjutott a magyar határon, Grazból Velencébe, majd Firenzébe menekültek tovább. Rómában telepedtek le, ahol fél évszázadon át tartották fenn Triznya-kocsmának nevezett irodalmi szalonjukat, amely szellemi központ, a tudományos és kulturális élet műhelye lett az emigrációban élő és ott megforduló magyarok számára, Cs. Szabó Lászlótól Márai Sándorig és Weöres Sándorig.

1950 és 1956 között az Olasz Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője, 1956-ban magyar hetilapot is szerkesztett, olaszt tanított menekülttáborban, és magyar menekülteket segített. Bartóky Zsuzsa néven a Szabad Európa Rádiónak is tudósított, 1989-ben a Vatikáni Rádió munkatársa lett. Az olasz-magyar kultúrkapcsolatok ápolásáért 1999-ben megkapta az olasz Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatának aranykeresztjét.

2007-ben tért haza és édesapja képeit is hazahozta Rómából. Tavaly novemberben a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át irodalmi munkásságáért Áder János köztársasági elnöktől. Szintén 2013-ban adták át a felújított Szőnyi István Emlékmúzeumot Zebegényben, az eseményhez kapcsolódva megnyílt a Triznya Mátyás-Szőnyi Zsuzsa emlékszoba, valamint a Rejtett kincsek Szőnyi Zsuzsa gyűjteményéből című időszakos kiállítás is.

Élettörténetét a Roma summus amor (Cs. Szabó Lászlóval való levelezése), a Vándor és idegen (Márai levelek-emlékek), A Triznya-kocsma és a Római terasz című könyvekben írta le.

Magyar Kurír