A pápa elsőként arra mutatott rá, mit jelent az, hogy Mária a hit mintaképe az Egyház számára.
„Gondoljunk arra, hogy ki volt Szűz Mária. Egy zsidó lány, aki teljes szívével várta népe megváltását. Izrael fiatal leányának szívében volt egy titok, amelyet még ő maga sem ismert: Isten szeretet-terve arra rendelte el őt, hogy a Megváltó Anyjává váljon. Az Angyali Üdvözletben Isten hírnöke kegyelemmel teljesnek nevezi őt és felfedi ezt a tervet. Mária igennel válaszol és attól a perctől kezdve hite új fényt kap: Jézusra, Isten Fiára összpontosul, aki tőle testesült meg, benne teljesednek be az egész üdvtörténet ígéretei. Mária hite Izrael hitének beteljesedése. Benne összpontosul annak a népnek az egész hitbeli zarándoklata, amely várta a megváltást. Ebben az értelemben Mária a hite előképe az Egyház számára, mivel középpontjában Krisztus, Isten végtelen szeretetének megtestesülése áll” – fejtette ki katekézisében Ferenc pápa.
„És Mária hogyan élte meg ezt a hitet? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Mint minden anyuka, ő is a mindennapok ezer elfoglaltsága és aggodalma között, az egyszerűségben élte meg hitét: gondoskodott az élelemről, a ruházatról, gondozta lakhelyét. A Szűzanya hétköznapi élete volt éppen az a hely, ahol egyedülálló kapcsolat jött létre, mély párbeszéd folyt Mária és Isten, Mária és Fia között. Mária igenje, amely tökéletes volt már a kezdetekben is, tovább növekedett, egészen a kereszt órájáig. Ott anyasága kiszélesedett, átölelve mindannyiunkat, életünket, hogy elvezessen bennünket Fiához. Mária mindig az emberré vált Isten misztériumába elmerülten élt, mint első és tökéletes tanítvány. Szívében mindenről a Szentlélek fényében elmélkedett, hogy megértse, és a gyakorlatban megvalósítsa Isten akaratát.
Tegyük fel mi is a kérdést: hagyjuk, hogy Mária, a mi Anyánk hitének fénye megvilágítson bennünket? Vagy arra gondolunk, hogy távol van, és nagyon különbözik tőlünk? A nehézségek, a megpróbáltatások, a sötétség pillanataiban úgy tekintünk-e rá, mint az Istenbe vetett bizalom példaképére, aki mindig és csakis a mi javunkat akarja? Gondoljunk erre. Talán jót tesz nekünk, ha Máriában ismét az Egyház hitének példaképét látjuk – folytatta katekézisében Ferenc pápa, majd a második szempontra tért rá: Mária a szeretet példaképe. Mária milyen módon a szeretet élő példaképe az Egyház számára? Gondoljunk készséges magatartására rokonával, Erzsébettel szemben. Amikor meglátogatta, nem pusztán anyagi segítséget vitt neki, azt is, de elvitte hozzá Jézust, aki már ölében élt. Jézust elvinni azt jelentette, hogy a teljes örömöt vitte el Mária abba a házba.
Erzsébet és Zakariás örültek a terhességnek, amely lehetetlennek látszott életkorukat tekintve, de a fiatal Mária elvitte nekik a teljes örömöt, amely Jézustól és a Szentlélektől származik, és amely az ingyenes szeretetben, a másokkal való osztozásban, egymás segítésében, megértésében fejeződik ki.
Szűz Mária nekünk is, mindnyájunknak el akarja hozni a nagy ajándékot, ami Jézus; Jézussal elhozza szeretetét, békéjét, örömét. Az Egyház is olyan, mint Mária. Az Egyház nem egy üzlet, nem egy humanitárius ügynökség, az Egyház nem kormányzati szervezet, az Egyház küldetése, hogy mindenkihez elvigye Krisztust és evangéliumát.
Ez az Egyház: nem önmagát viszi el az emberekhez, legyen bár kicsi, vagy nagy, erős, vagy gyenge, mindig Jézust hozza el. Az Egyháznak olyannak kell lennie, mint amilyen Mária volt, amikor elment és meglátogatta Erzsébetet. Mit vitt magával Mária? Jézust! És az Egyház is Jézust hozza el. Ez az Egyház középpontja. Elvinni Jézust az emberekhez. Ha egyszer megtörténne – csak feltételezzük –, hogy az Egyház nem Jézust hozza el, akkor az egy halott Egyház volna. Megértettétek? El kell hoznia Jézust! És el kell hoznia Jézus karitatív tevékenységét, szeretetét, erejét.
És mi, akik az Egyházat alkotjuk, minden egyes személy közülünk, milyen szeretetet viszünk el a többiekhez? Jézus szeretetét, amely osztozik a javakban, amely megbocsát, elkísér, vagy egy túlságosan felhígított szeretetet? Amikor túlságosan felhígítják a bort, víznek néz ki. Ilyen a mi szeretetünk? Erős szeretet vagy olyan gyönge, hogy keresi a rokonszenvet, a viszonzást? Érdekből szeretünk-e?”
A Szentatya ezután egy újabb kérdést tett fel: „Tetszik-e vagy nem, Jézusnak az érdekhez fűződő szeretet? Tetszik? Nem vagytok nagyon meggyőződve róla. Tetszik, vagy nem? Nem tetszik! A szeretet legyen ingyenes, mint amilyen az Ő szeretete volt. Milyenek kapcsolataink a plébániáinkon, közösségeinkben? Testvérként bánunk egymással? Vagy ítélkezünk, rosszat mondunk a másikról? De én azt hallottam, hogy itt Rómában senki sem mond rosszat a másikról. Igaz ez? Nem tudom, én csak mondom. Mindnyájan csak a mi kis kertünkben dolgozunk, vagy egymást is gondozzuk? Ezek a szeretet kérdései.”
Végül a harmadik aspektus: „Mária a Krisztussal való tökéletes egység előképe. A Szűzanya élete népe egy asszonyának élete volt: Mária imádkozott, dolgozott, járt a zsinagógába. Minden tettét azonban Jézussal tökéletes egységben hajtotta végre. Ez az egység csúcspontját a Kálvárián éri el: itt Mária egyesül Fiával a szív vértanúságában és élete felajánlásában az Atyának, az emberiség üdvösségére.
A Szűzanya magáévá tette a Fiú fájdalmát és elfogadta vele együtt az Atya akaratát, azzal az engedelmességgel, amely gyümölcsöt terem, amely elhozza az igazi győzelmet a gonosz és a halál felett. Nagyon szép ez a valóság, amelyet Mária tanít nekünk: maradjunk mindig egységben Jézussal. Tegyük fel a kérdést: csak akkor jut eszünkbe Jézus, amikor valami nem megy jól és szükségünk van rá, vagy kapcsolatunk állandó, mély barátság, akkor is, amikor követnünk kell Jézust a keresztúton?”
Ferenc pápa a következő imával zárta elmélkedését: „Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmét, erejét, hogy életünkben és minden egyházi közösség életében visszatükröződjön Mária, az Egyház Anyjának példája”.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír