Márton Áron püspök – az igaz ember

Márton Áron 1944-ben bátor felszólalásával példát adott emberségről, az üldöztetést szenvedők melletti kiállásról. Személyében olyan tanúságtévőt tisztelhetünk, aki a mai kor emberét is képes tanítani, hogy felekezeti, nyelvi határokat átlépve miként lehet és szükséges cselekedni egy jobb, emberibb világ megteremtése és fenntartása érdekében.

Az elnyomás és a háború megpróbáltatásai közepette beszédei és körlevelei biztatást jelentettek a kilátástalanságban. A kolozsvári Szent Mihály-templomban, 1944. május 18-án tartott papszentelésen az akkor zsúfolásig megtelt templom szószékéről hangzott el az a beszéde, amelyben szót emelt a már elindított máramarosszigeti deportálások ellen.

Ugyanakkor 1944. május 22-én levélben felhívással fordult a magyar hatóságok képviselőihez is: Sztójay Döme miniszterelnököt, Jaross Andor belügyminisztert, a kolozsvári főispáni hivatalt és a rendőrkapitányságot felszólította, hogy akadályozzák meg a zsidók elhurcolását. Válaszul Kolozsvár rendőrkapitánya kiutasította a városból.

Ennek a történelmi jelentőségű kiállásának elismeréséül 1999. december 27-én a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet a „Népek Igaza” címmel tüntette ki. A post mortem kitüntetést a bukaresti izraeli nagykövet 2000. június 20-án adta át Jakubinyi György érseknek.

Márton Áron személye összefonódott az igazság védelmével, népe és a körülötte élő közösségek érdekképviseletével. Kimondatlanul is Márton Áron tekinthető a 20. századi erdélyi közélet szellemi vezetőjének, helytállása és áldozatvállalása ezrek életét erősítette. Írásai mindmáig útmutatóak. Emberségével, egyenességével, az igazság védelmében folytatott kiállásával kivívta mind híveinek, mind pedig az Erdélyben élő más felekezeteknek elismerését és tiszteletét. Az igazság védelmének és a szeretet szolgálatának szentelt élete ma is példaértékű.

Magyar Kurír