Megállni irgalmas szamaritánusként – ökumenikus imaóra a menekültek világnapján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szent Egyed közösség esti imával egybekötött megemlékezést tartott a budapesti Jézus Szíve-templomban mindazokért, akik életüket vesztették elhagyva otthonaikat a háború, a terror és a nyomor elől menekülve. Az imádságra elhozták a római Irgalmasság Szülője-ikon másolatát, amely különleges módon emlékeztet a menekültek modern kori szenvedéseire és hívja fel a figyelmet a befogadásra mint az irgalmasság testi cselekedetére (Mt 25,35). Jobb felől Jézus arcának ikonja, balról pedig Mária ikonja fogadta a belépőt a Jézus Szíve-templomban, ahol a Szent Egyed közösség tagjain kívül megjelent Montserrat Feixas Vihé asszony, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Közép-európai Regionális Képviseletének vezetője, illetve Njeri Wagana Hughes, a Budapesti Református Skót Misszió lelkész asszonya.

Az irgalmas szamaritánus történetének (Mt 10,25–37) angol és magyar nyelvű felolvasása után Szőke Péter, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetője az evangéliumi szakaszból kiindulva tette fel a kérdést: látva a menekült emberek életének törékenységét, kik vagyunk mi az irgalmas szamaritánus történetében? Szőke Péter utalt Montserrat Feixas Vihé asszonynak egy délelőtti rendezvényen elhangzott beszédére, melyben az ENSZ regionális menekültügyi képviseletének vezetője megemlítette, hogy az elmúlt évben 60-ról 65 millióra nőtt azok száma, akik életkörülményeik, üldöztetésük miatt otthonukat elhagyni kényszerültek. Hozzátette: nem tudjuk, hányan fognak megmenekülni közülük; ez azon múlik, lesz-e elég irgalmas szamaritánus – az evangéliumi történet éppen ezt a kérdést szegezi mindannyiunknak.

A Szent Egyed közösség magyarországi vezetője kiemelte, az evangéliumi történet az örök élet elnyerésére vonatkozó kérdéssel indul. A farizeus válasza Jézus kérdésére valójában arra mutat rá, hogy a szeretet elegendő. Az Isten és az emberek iránti szeretet az egész törvény foglalata. De hogy a törvény mit jelent, arra Jézus vezeti rá az írástudót. Jézus nem spekulál, nem keres kibúvót a szeretet parancsa alól, semmilyen körülmények között. Nem a vallásosság mércéje szerint mér – egyedül az irgalmasság számít! A szeretet parancsa kimozdít bennünket egocentrizmusunkból, hiszen a másik válik fontossá, ő kerül a középpontba – fogalmazott Szőke Péter. – Amikor a menekültekre tekintünk, sokszor bújunk el ideológiáink és elképzeléseink mögé, felmentve önmagunkat a szeretet gyakorlása alól. A menekült, aki más kultúrából érkezik, talán más vallású, esetleg más küldte ide, vagy nem is menekült, csak migráns, bizonyára nem számíthat a mi befogadásunkra. A szeretet, az irgalom parancsa a menekültekkel szemben nem érvényes? – tette fel a kérdést a közösség vezetője.

Ahogyan a Jerikóba vezető úton sem a pap, sem a levita nem áll meg, hogy segítsen a rablók által kifosztott embernek, hiszen nem lehet róla tudni, kicsoda valójában, úgy sokszor mi is az észszerűség határain belül maradva mentjük fel önmagunkat: félve a bizonytalanságtól, nehogy belekeveredjünk valamibe, elmegyünk a szükséget szenvedők mellett. Ám az evangéliumban ekkor következik be a fordulat, amikor a szamaritánus meglátja a szenvedőt, és „megesik rajta a szíve.” Szőke Péter utalt Ferenc pápa június 19-én, az Úrangyala elimádkozása után mondott szavaira is: „A menekültek ugyanolyan emberek, mint mindenki más, de akiktől a háború elvette otthonukat, munkájukat, rokonaikat, barátaikat. Valamennyiük személyes története és arca arra hív minket, hogy megújítsuk elköteleződésünket az igazságosságra épülő béke építése mellett. Ezért akarunk velük lenni: találkozni velük, befogadni őket, meghallgatni őket, hogy együttesen Isten akarata szerint a béke eszközei legyünk.” Folytatva az elmélkedést, arra utalt, hogy a szamaritánus megértette Isten irgalmát, az elesett, félholtra vert emberben meglátta, hogy ugyanolyan, mint ő. Lehetnének egymás helyében. A Szent Egyed közösség magyarországi vezetője beszéde végén utalt a római Irgalmasság Szülője-ikonra, amely az idegenek befogadásának testi cselekedetét azzal a jelenettel ábrázolja, amikor az Úr angyala menekülteket ment ki egy tengeren hánykolódó csónakból.

Az ökumenikus imaóra további részében könyörgések hangzottak el azokért a menekült felnőttekért, fiatalokért és gyerekekért, akik az elmúlt években veszítették életüket a Földközi-tengeren vagy valamelyik ország határán való átkelés közben, illetve a rossz körülmények miatt. Így a jelenlévők egy-egy szál gyertya meggyújtásával megemlékeztek a Mária-ikon előtt többek között Ajlan Kurdiról, a hároméves szír kisfiúról, akinek holttestét a törökországi Bodrum strandján találták meg tavaly, vagy Mohamedről, Ramáról, Omarról, olyan gyerekekről, akik idén vesztették életüket a tengeren való átkelés közben.

A számos név és rövid történet megemlítése után további könyörgések hangzottak el, többek között Vízi Elemér jezsuita szerzetes és a Budapesti Református Skót Misszió lelkész asszonya imádkozott a magyarországi egyházakért, a hazánkban letelepedni szándékozó menekültekért.

A résztvevők mécseseket helyeztek el az oltár előtt, majd az Úr békéjéről szóló énekkel fejezték be a közös imaórát, amelyen jelen voltak a bicskei menekülttáborban élő, Kongóból származó menekültek is. Egyikük elmondta, hogy április óta tartózkodik Magyarországon, várja a letelepedéshez szükséges papírjait. Családtagjai Európa más országaiban kerestek menedéket, így amint lehet, szeretné felkeresni őket.

Szőke Péter az imádság után röviden bemutatta az Irgalmasság Szülője-ikont, amelyről elmondta, hogy eredetije Rómában található, a Szent Egyed közösség Szent Bertalan-bazilikához tartozó ikonfestő műhelyében készült. Az ikon középpontjában, a Megváltó alakja alatt az Istenszülő áll, feje mellett a Sub tuum praesidium kezdetű antifóna első sora olvasható olasz nyelven (Irgalmasságod oltalma alá menekülünk). Az ikon jobb és bal oldala az irgalmasság hat testi cselekedetét ábrázolja. Ezek különlegessége, hogy megjelenik közöttük a vízből menekülteket kimentő angyal alakja is. Az ikonon látható továbbá Modesta Valenti is, a hajléktalan asszony, aki 1983-ban úgy halt meg a Termini pályaudvaron, hogy nem vitték el a mentők, mert piszkosnak találták.

Az ikont minden alkalommal kihelyezik a betegekért és menekültekért szervezett imaórákon; Budapesten tavaly novemberben tartották az elsőt, de a közösség számos európai országban imádkozik a menekültekért, kérve az Istenanya pártfogását.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír