Megjelent az amerikai papi szexuális visszaélésekről készült tanulmány

A jelentés érdekességeit a brit baloldali napilap, a the Guardian is ismerteti. Andrew Brown, a lap szerzője cikkében megjegyzi, hogy a statisztikákkal kiválóan alátámasztott jelentés számos sztereotípiát lerombol. 

Mint írja, háromféle fő megközelítés él a közvéleményben: a liberális keresztények a cölibátust okolják; a konzervatívok a homoszexualitást, mivel Amerikában az áldozatok 83 százaléka fiú; végül a kívülállók szerint az egész egyház hitelét vesztette és az egész egyház „rohadt”. 

Az utolsó magyarázat azért nem áll – írja a baloldali lap szerzője –, mert még így is a legalacsonyabbak közé tartozik katolikus egyházban elkövetett visszaélések száma. A jelentés a bérmálkozásra jelentkezők számából indul ki, és százezer főhöz viszonyítja az arányszámokat. Ez már szigorú mérce, hiszen egy papnak sokkal több kiskorúval van kapcsolata, mint amennyien a bérmálkozási felkészítésre járnak. De még így is: 1992-ben százezer jelöltre jutott 15 incidens, 2001-re pedig ez ötre csökkent. Hasonló csökkenés ment végbe az egész amerikai társadalomban elkövetett összes visszaélés számában is, csak épp az még így is sokkal magasabb.

A szekuláris, jóléti Svédországban pedig 1992-ben 142, 2001-ben pedig 169 visszaélés jutott százezer gyermekre. Azaz ott a jó 20-30-szoros esélye volt egy gyermeknek, hogy szexuális visszaélés áldozata lesz, mint ugyanekkor az amerikai katolikus egyházban. Pedig Svédország nem éppen az a hely, ahol rosszul megy a gyermekek sora. Alaszkában ez a szám 178 százezer gyermekre nézve. Szóval az egyházban még mindig sokkal kisebb a szexuális visszaélések aránya, mint bárhol a világban. 

A visszaélések száma folyamatosan csökkent az elmúlt harminc évben. Akik azzal állnak elő, hogy nem merték jelenteni az eseteket az áldozatok, meg kéne magyarázniuk, hogy miként lehetett ez egy olyan időszakban, amikorra eltűntek az ilyen esetekért feljelentést tevőket sújtó társadalmi ítéletek, ráadásul az elkövető ellen indított per jelentős anyagi haszonnal járhatott siker esetén. Ha a probléma elsődlegesen az volna, hogy megnőtt a homoszexuális papok száma, akkor az eltelt időszakban a visszaélések számának is növekednie kellett volna – írja az elemző. A cölibátus hibáztatása ugyanezért tévút.

Így marad a Woodstock-hipotézis: a hatvanas évek gyors társadalmi változásai, a szexuális forradalom „vívmányai” összeadódtak a II. Vatikáni Zsinat utáni, belső egyházi bizonytalanságokkal, amikor megrendült a papság önképe és az egyház tekintélyébe vetett hit. A jelentés maga ezt az álláspontot preferálja, ám ezt is kritika tárgyává tehetjük: a külső okokat előtérbe helyező magyarázat alapján ugyanis nem kellett volna csökkennie a visszaélések számának, tekintve, hogy az amerikai társadalom nem lett puritánabb a szexuális erkölcsök terén a hatvanas évek óta – írja Andrew Brown a Guardianben. 

A John Jay Institutenak az amerikai püspöki kar felkérésére készült jelentése itt olvasható. 

Magyar Kurír

(szg)