Megjelent az ördögűzők új generációja

Az Il Foglio című olasz lapban Paolo Rodari Vatikán-szakértő részletesen elemezte, hogy az egyház története során az ördögűzés mennyire volt elfogatott jelenség. Az alábbiakban az ő írását ismertetjük.

Elmondja, hogy XVI. Benedek pápasága alatt az ördögűzők új generációja növekszik fel. Ők azok, akik pár nap múlva a Pápai Regina Apostolorum Főiskolán megbeszélik egymással tapasztalataikat. A pápa tud erről és támogatja. Ő maga is beszél  időnként a Sátánról. A nemrég megjelent Názáreti Jézus című könyvének második kötetében például így ír a Sátán hatalma alá került Júdásról: „Ami miatt ő elárulta ezt a barátságot, az egy másik hatalom közbelépése, egy hatalomé, amely felé nyitottá vált.” Amikor a Szentatya a római papokkal találkozott az idei nagyböjben, így beszélt hozzájuk: „Az egyházat mindig veszély fenyegeti. Mindig ott van az ördög, aki nem fogadja el, hogy Isten jelen van élő közösségében, az emberek között.”

Rodari kifejti, hogy Ratzinger elődjeinek sem volt más véleménye: XII. Piusz és VI. Pál sokat beszéltek az ördögről. Sőt, XII. Piusz meg volt győződve arról, hogy Hitlert megszállta az ördög, ezért ördögűző imákat mondott, hogy semlegesítse befolyását. VI. Pál megdöbbentő beszédeket mondott a sátánról. 1972. november 15-én hangzottak el a következő szavai: „A gonosz egy szörnyű valóság. Rejtélyes és félelmetes. (…) A gonosz problematikája, a maga összetettségében és képtelenségében áll szemben egyoldalú racionalitásunkkal, és gyötrő gondolattá válik. A világegyetemről alkotott vallásos elképzeléseink számára ez jelenti a legnagyobb nehézséget.” Másutt ezt mondta: „Tudjuk, hogy ez a sötét és nyugtalanító lény valóban létezik és hitszegő ravaszsággal cselekszik ma is. Ő a titkos ellenség, aki hibákkal és szerencsétlenségekkel tűzdeli tele az emberi történelmet.” VI. Pál számára tehát a Sátán létezik és harcol a világ ellen.

Így gondolják ezt az exorcisták, vagyis az ördögűzők is. Sok egyházi emberben mélyen él a meggyőződés, hogy a nagy természeti csapások eredetében a világtól idegen erők állnak, amelyek harcolnak ellene, és olykor szörnyűségeket művelnek. Szerintük a Sátán és segítői folyamatosan tevékenykednek. Ezek a segítők a démonok és az angyalok, akik fellázadtak Isten ellen. A pokolba zuhantak, és a Sátán uralma alatt élnek.

Az ördög legfőbb ellensége a pápa, mert elsősorban az ő feladata, hogy a pokol ne győzedelmeskedjen az egyház és a világ felett. Az ördögűzők és a különleges feladattal megbízott papok évszázadokon keresztül elfeledve tevékenykedtek, napjainkban azonban újra feltűnnek, ismét hívják őket, hogy küzdjenek meg a hatalmas ellenséggel.

A világ leghíresebb ördögűzője ma Gabriele Amorth, aki 1986 óta a római egyházközségben dolgozik. „Sokszor beszéltem Ratzingerrel a Sátánról és az ördögűzésről. Amikor 2000-ben új szertartáskönyvet dolgozott ki az ördögűzőknek, háromszor is tanácskozott velem. (…) Sajnos az egyházban nem mindenki hisz a Sátán létezésében.”

XVI. Benedek hisz benne. Rodari felfedi: egy ideje már hallani olyan híreket, hogy az Amorth által 1999-ben alapított ördögűzők nemzetközi szövetségét a Vatikán hivatalosan is elismeri, és az Istentiszteleti Kongregációra bízza. Senki nem tudja, valóban így lesz-e – állapítja meg. Gabriele Amorth mindenestre bízik benne, mert fontosnak tartja, hogy az ördögűzők szabadon tevékenykedhessenek, beszélhessenek. Egy dolog biztos: ennek a szövetségnek és Ratzinger pápa szavainak köszönhető, hogy egyre inkább a püspökök nevezik ki az ördögűzőket.

A Regina Apostolorum megbeszélésén arról is szó lesz, miként lehet felismerni, hogy valakit valóban megszállt az ördög, vagy sem. Gabriele Amorth azt mondja: az ő mestere, Amantini atya csak rátette a kezét valakire, és már tudta. Neki egy kicsit nehezebb dolga van, végre kell hajtania a szertartást, hogy megállapítsa. Felveszi a ruháját, kezébe veszi a keresztet, amelybe egy Szent Benedek-medál van belefoglalva, a másik kezében egy szenteltvíztartót vesz, és elkezdi mondani a latin rituálét: „Ha van valami, azonnal felfedi magát. Ha valaki megszállott, a benne lévő ördög általában reagál. Nem tud ellenállni Krisztusnak. Nem tud ellenállni a hatalomnak, amelyet Krisztus adott az ördögűzőnek (…) Megpróbálja megütni az ördögűzőt. De az ördögűzőnek semmi oka a félelemre. Ha Krisztus nevében beszél, az ördög nem árthat neki (…) Fontos, hogy nem szabad beszélgetni vele. Egyetlen dolgot kell csak tenni: parancsot adni neki Jézus Krisztus nevében.” Azt mondja, fontosak a latin kifejezések. Sajnálja, hogy a 2000-es új szertartáskönyből ezek kimaradtak, de örömét fejezi ki, hogy Ratzinger odaíratta jegyzetnek: aki akarja, használhatja az antik szöveget is. Szerinte ugyanis „a Sátán fél a latin szertartás egyes szavaitól. Szenved, amikor kiejtik.”

Fontosnak tartja azt is, hogy a hívők higgyenek az ördög létezésében. Véleménye szerint nagyon sok erő kell a Sátán elleni harchoz, sok embernek kell imádkoznia, böjtölnie. Ezekkel a fegyverekkel mindenki küzdhet ellene. A többi az ördögűzők dolga – mondja.

Magyar Kurír

(tzs)