Megjelent Lippay György érsek 17. századi levelezése

Az eseményt a nagyszámú érdeklődő közt jelenlétével megtisztelte Fodor Pál, az MTA Történettudományi Intézetének főigazgatója, Varga Lajos váci segédpüspök, számos szakmabeli és a szerző több tanítványa.

A forrásgyűjtemény az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport új sorozata, a Collectanea Studiorum et Textuum első kötete. Ez a sorozat – eltérően a Collectanea Vaticana Hungariae-től – elsősorban a nem vatikáni kutatáson alapuló eredményeket adja közre. Az „Írom kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak…” címmel megjelent kötet egy tudományos szakapparátussal és bevezetéssel ellátott forrásgyűjtemény, amely Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek magyar arisztokratákhoz és nemesekhez magyar nyelven írt leveleit tartalmazza az 1635-től 1665-ig terjedő időszakból.

A bemutatón a korszak szakértői – Jankovics József, Fazekas István, Pálffy Géza, Kármán Gábor – és a szerző beszélgettek a kiadványról Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatója moderálásával.

A beszélgetést Monok István nyitotta, aki általános rálátást adott a könyv tartalmára, ráirányítva a figyelmet, hogy e korpusz Lippay személyiségét, intézményteremtő erejét, felelősségtudatát, személyét mint komoly politikai gondolkodóét felemeli, Pázmány mellé helyezi.

Pálffy Géza először a forrásgyűjtemény létrejöttének hátterét ismertette. Alapját Tusor Péter egy korábbi kézirata adta, melyre eddig is szép számmal hivatkoztak a szakmabeliek és haszonnal forgatták. Ezt tette teljessé a szerző további gyűjtéssel, széles körű tudományos apparátussal. Jelentőségét az adja, hogy egy vezető főpap – 1642-től a magyar katolikus egyház feje – és egyben a Magyar Királyság politikai elitjének első embere tekintélyes terjedelmű levelezését tarthatjuk kezünkben. Kiváló rálátást nyújt például a Habsburg-udvarral való viszonyára, az egyházi rend szerepére és a világiakkal való kapcsolatára.

Kármán Gábor szerint nincs olyan, aki a 17. század iránt érdeklődve ne találna a kötetben fontos információt. Ő maga elsősorban az erdélyi protestáns politikatörténetet kutatja, így erre vonatkozóan hozott több példát. Felemlítette például, hogy az 1630–40-es években íródott levelek átolvasásával egy teljesen új harmincéves háború jelenik meg az érdeklődők előtt.

Jankovics József szerint mind a kötet tartalma, mind a jegyzetanyaga, mind pedig a központjában álló figura, Lippay György érsek személye lenyűgöző. A levelek terjedelme ideális, az okfejtés rendkívül logikus, mindig a célhoz igazodik. A forrásgyűjtemény címének választott idézet Lippay hazafiságát tükrözi, aki megpróbált igaz magyarnak megmaradni a császári udvarban is. Sajnos mecenatúrájával kapcsolatban nem levelezett a magyar főurakkal, de változatos költői képekkel él, és a hadjáratok, hadszínterek iránt kivételes érdeklődéssel viseltetik. Jankovics véleménye szerint ez a kötet hatalmas munka, amelynek óriási jelentősége lesz az elkövetkezendő ötven-száz évben.

Fazekas István hangsúlyozta, hogy Tusor Péter munkája fontos hozzájárulás Lippay életrajzához. Inkább a politikust villantja fel, mint az egyházfőt, s számos információval gazdagítja tudásunkat a bécsi központi hivatalok működéséről, a döntések születéséről. A levelek szép, élvezetes stílusban íródtak.

Végül Tusor Péter a kötet ’Lendület’ projekten belüli helyét ismertette: a bécsi kutatási irányhoz kötődik, a magyar egyházi elit bécsi integrációjához kíván kora újkori alapozást nyújtani. Hangsúlyozta, hogy a királyhoz írt vagy főpapi levelezéseket is érdemes lenne kiadni, és ehhez értő szakembereket kinevelni a PPKE egyháztörténeti képzésének feladata.

Fotó: Guitman Barnabás

Magyar Kurír