Megváltásunk drámájával szembesített a máriapócsi passió

A máriapócsi kegytemplom előtti tér megtelt emberekkel. A várakozó tömeg először Papp Bertalant, Máriapócs polgármesterét hallgatta, aki örömmel adta tudtul, hogy a máriapócsi misztériumjátékot beválasztották az európai passiók szövetségébe (Europassion, Passio Domini Europe). A máriapócsi kegytemplomhoz kötődő kegyességi gyakorlatot is a Magyar Örökség részévé nyilvánították március 23-án.

Mária és Jézus párbeszéde az Aranymiatyánk, mellyel a nagyhét eseményeire tekinthetünk – a verset énekelt formájában Hoskó Imola és Szécsi Norbert adták elő. ezután a kegyhely igazgatója, Mosolygó Péter atya bevezető magyarázattal szolgált az előadásról, mely valójában nem színdarab, hanem egy misztérium.

A zenei szolgálatot végző fiatalok énekével vette kezdetét az óriási ledfalra is kivetített eseménysorozat: a Jézus életének utolsó mozzanatait megjelenítő passió. A videós közvetítés, a népes szereplőgárda, a jelmezek, az élő zenés kíséret, a fotósok olyan tartozékai voltak a máriapócsi passiónak, melyek alapján nagyszabású produkciónak is titulálhatnánk azt.

A máriapócsi passió azonban több színházi előadásnál. A színészi végzettséggel, gyakorlattal nem rendelkező, amatőr csapat – 2019 és 2022 után – ugyan már harmadik alkalommal jelenítette meg a szenvedéstörténetet, de mozgatórugójuk nem a kasszasiker, talán nem is a közönség tetszésének elnyerése. Sokkal inkább megmutattak valamit saját és mások okulására. Valamit, amit kétezer éve ismerünk, s felidézünk, és ami a keresztény ember hitének alappillére: Krisztus értünk hozott áldozatát.

Így hát a tér, ahol a többezres tömeg összegyűlt, feszült csenddel volt teli. Egy gyermek Zakeusként ült a teret szegélyező fán, hogy lássa, mi történik középen, a teret bejáró nagyobb mozgások során voltak, akik kísérték a szereplőket, telefonnal rögzítették a jeleneteket. A Krisztus szerepét – immár másodszor – eljátszó Pindzsu István atya a tanítványokkal és egy szamárral lépett színre a pálmaágakkal őt köszöntő asszonyok közé.

Megelevenedett a virrasztás a Getszemáni-kertben, Júdás csókja és halála, Péter árulása, Jézus Kaifás főpap és Pilátus helytartó előtti számonkérése, kínzása és töviskoronával való megkoronázása. Keresztcipelése a Golgotára, keresztre feszítése és halála. Majd az, ahogyan Arimateai József Jézus testét kikéri és leveszi a keresztről.

Krisztus megváltása hitünk szerint innen folytatódik. Attól a résztől, melyet emberi szerepjáték és képzelet nem tud már előadni: erre készít fel a virágvasárnap után kezdődő nagyhét, melynek mintegy nyitánya volt ez az ősi misztériumjáték.

A középkori műfaj egyik kedvelt alakja, a megszemélyesített halál is „végigtáncolta” az előadást, táncával jelenítve meg a bűnös ember és a bűntelen Krisztus számára is elkerülhetetlen vég bekövetkeztét.

Az összetört krisztusi alak könnyei a töviskoronájából csorgó, vért imitáló folyadékkal keveredtek. Átlényegülését idén még mélyebben élte meg – mondta el Pindzsu István. Karján valóságos foltokban jelentkezett a „katonai szigor”, s válla is sérült ezen a „virágvasárnapi nagypénteken”. Mi, akik fényképezőgépekkel, telefonokkal vagy csupán kíváncsiskodva kísértük őt kereszthaláláig a téren, az egykori néma tömeg cinkosai voltunk, maradtunk, de a lelki megindultság lehetőséget adott arra, hogy néhány pillanat erejéig azonosulhassunk a Krisztus bocsánatáért esdő Péterrel, a síró asszonyokkal, az enyhet és kendőt nyújtó Veronikával és a meggyötört Máriával.

A máriapócsi passiót 2024-ben is Tamás László egyházközségi tag rendezte, és a máriapócsi és környékbeli hívek adták elő. Közösségük nemcsak szellemileg és fizikailag készült, hanem lelkileg is: közös imaalkalmak, zarándoklatok és beszélgetések formálták őket útjukon, hogy a passióval mélyebbé tegyék saját és mások húsvétját.

A Krisztust alakító Pindzsu István atyával podcastot készített a Nyíregyházi Egyházmegye, amelyet hamarosan meg lehet hallgatni csatornájukon.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír