Merlot és bikavér: bemutatták az idei piarista borokat

A piaristák 2009 óta minden évben két bort választanak, amelyekkel kölcsönösen öregbítik egymást hírnevét. Az egyik idei nyertes egy merlot lett a Tringa Pincészettől, a másik a Szent Gaál Pincészet bikavére. Nem kis meglepetést keltett, hogy kiderült: a bikavér gondozója, Fogl János borász tökéletesítette azt a fehérbort (Tokajicum Borház, Tokaji Darázskő Furmint 2009), amely a tavalyi piarista borverseny egyik nyertese volt.

A zsűri tagjai pedig Nyeste Pál nagykanizsai gimnáziumigazgató, valamint Freund Tamás agykutató, Rohály Gábor szakértő, Niszkács Miklós, a Magyar Bor Akadémia alelnöke és Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke. Mint az MNO írja: a „vak” zsűrizés májusban volt, a 100 pontos rendszerben külön értékelték a zamatot, az ízt, a színt és az illatot. A kiértékelés után ismerhették csak meg a borászatokat.

– Korábban a szerzetesrendek és az Egyház a mezőgazdaságból, így a szőlőművelésből, bortermelésből tudta fenntartani magát. Ezért is voltak olyan kiterjedt birtokaik, gazdaságaik az egyháznak és a piarista rendnek is. Ma a finanszírozást másképpen oldjuk meg, ezért bortermeléssel várhatóan már nem fogunk újra foglalkozni, legalábbis komoly, kereskedelmi szinten nem – nyilatkozta a MNO.hu-nak Labancz Zsolt, a rend tartományfőnöke a kedd délelőtti bemutatón. Labancz magát a borversenyt kifejezetten márkaépítésnek tartja, hozzátéve: az a piarista név kapcsolatainak újraépítésére is szolgál.

A piarista bor honlapján található ismertető szerint a piarista rend második magyarországi iskolája úgy jött létre 1685-ban, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön. Később is sok piarista rendház megélhetéséhez hozzájárultak a kisebb-nagyobb szőlők és pincék. Az 1727-től a Hegyalján, Tokaj városában működött piarista rendháznak, amely 1789-től Sátoraljaújhelyre költözött, voltak birtokai, de hegyaljai szőlőkkel a debreceni rendház is rendelkezett, amelyeket 1737-ben Szlopnyai Elek házfőnök örökölt sógorától, Pettkó Mihály tokaji királyi udvarbírótól. A debrecenieknek később volt még szőlőjük a bihari Hegyközcsatárban, Hegyközszentimrén, Váradolaszin, sőt a debreceni Postakertben is. A veszprémi rendház Paloznakon, a váci Spinyéren, a pesti Kőbányán és Promontoron (Budafok), a kecskeméti a Kőrösi út mentén és Talfáján (később Kisfáiban), a nagykanizsai a Látó-hegyen termelte saját borát.

Jelentősebb szőlőterülethez akkor jutott a rend, amikor I. Ferenc királytól 1807-ben megkapta a székesfehérvári őrkanonokság birtokát, a kusztodiátust. A nagy múltú, 800 éves javadalmat még Szent István alapította. A siralmas anyagi körülmények között élő magyarországi tartomány eleinte bérbe adta a birtokot, majd fokozatosan saját kézbe vette a különböző mezőgazdasági munkálatokat. A kusztodiátus központja Mernye volt, de a balaton-felvidéki Akali és Dörgicse is hozzátartozott. A szőlőterület nagy része dézsmaszőlő volt, a legújabb korig jobbágykézben volt a gazdálkodás. A XIX. századi törvényeknek köszönhetően a század második felében indulhatott fejlődésnek az allodiális szőlőkultúra, melynek keretében a tulajdonos, jelen esetben a rend, tudatos fejlesztésekkel korszerűsítette az ültetvényeket. A piaristák 1840-ben már palackozták a borokat. Az 1870-es években telepített dörgicsei Pántlika dűlő, amely túlélte a filoxérát is, az évek folyamán kiemelkedett a szőlőterületek közül, a helyi sajátságoknak megfelelő olaszrizling, szürkebarát, szilváni, muskotály, vörös burgundi fajtákkal. Az 1877-1878-ban épített pincével együtt a Pántlika pincészet óborok kezelésére is berendezkedett. A századfordulóra már hazai és nemzetközi versenyeken elért aranyérmekkel és szép eredményekkel büszkélkedhetett a szőlőgazdaság. Ilyen volt az 1902-es pozsonyi országos kiállítás, amelyen 1300 borból a dörgicsei pince a második díjat kapta. A dunántúli javadalmon kívül jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyt Tokaj vidékén, Sátoraljaújhelyen és Mádon. Ez utóbbit 1933-ban vásárolta a rend a csődbe jutott Somogy megyei Takarékpénztártól. Itt többek között furmint, muskotály, hárslevelű borok kerültek piacra, és természetesen az aszú, mely hatputtonyos változatának egy üvege épen megmaradt.

A virágzást az 1945 utáni kommunista diktatúra törte ketté, 1952-ig elvették a rend birtokait vagy ellehetetlenítették az ott folyó munkát. Az egykori piarista pincékben azóta mások érlelik a bort. Csupán a kecskeméti Kisfáiban maradt meg egy kisebb másfél hektáros szőlő, amely a két engedélyezett rendházat, a budapestit és a kecskemétit látta el borral.

Kapcsolódó:
Bemutatták 2011 piarista borait
Kiválasztották 2010 piarista borait

Magyar Kurír