Miért különlegesek a húsz éves Szentjánosbogár táborai?

Hazai – 2011. május 30., hétfő | 14:08

„A bogártáborból mindig úgy megyek haza, hogy kicsit rájövök, hogy hogyan kéne élni, mindig rengeteget kapok, tanulok magamról meg az emberekről, és az elfogadásról.” „Hazavihettem a fényt, ami itt a táborban megerősödött bennem, és remélem, hogy tudom majd sokáig sugározni is!” – két vallomás az idén húsz éves Szentjánosbogár közösség táborairól. A Szentjánosbogár célja kettős: közösségépítés és a keresztény hit átadása.

A nyolcvanas évek végén Dunakeszin a két helyi plébánia vonzásában élő fiatal szülők közössége életre hívott egy gyerekklubot, amelynek neve Szentjánosbogár lett. A kezdeményezés abból a felismerésből indult ki, hogy a döntően nem keresztény szemléletű közegben, amilyen az óvoda, az iskola, a saját, keresztény lelkületben nevelt gyerekeik átveszik a többség viselkedési mintáit. Az a vágy vezérelte a felnőttek csapatát, hogy a „saját bandában” a gyerekeknek a mindennapi keresztény értékrendet könnyebb legyen megtanulni és megtapasztalni jótékony hatását az emberi kapcsolatokban. A klub mellett a közösség kéthetente újságot készített a kis szentjánosbogarak számára. Amikor 1990-ben a jezsuita Szív újság főszerkesztője, Sajgó Szabolcs jezsuita ellátogatott a klub egyik foglalkozására és megismerkedett a Szentjánosbogár újsággal, felajánlotta, hogy beemeli a Szívbe, az onnan régóta hiányzó gyerekrovat gyanánt. Így a vidéki klub és újság országos ismeretségre tett szert (a rovat jelenleg már A Szív kéthavi Szentjánosbogár ifjúsági mellékleteként működik).

A táborok

“Nekem a bogártábor mindig a lelki békém tökéletes helyrebillentése, ha esetleg ki lenne billenve egy picit, meg a sugárzás-világítás, a világban mosolyogva járás képességének mindig egy fokkal való tökéletesítése. Nekem ez ilyen fokozatos dolog, minden bogártáborból egy picivel világítóbban jövök haza. Már úgy értem, közvetlenül bogár után az ember mindig csak úgy ontja magából a fényt, de amit egész évre meg tud tartani, az mindig egy picit jobb lesz, minden bogár által.”

“Megtapasztaltam, milyen igazi kereszténynek lenni, másokért élni, hogy aztán ez adjon erőt a következő egy évben. Rengeteg jó élményt, boldog pillanatot és sok-sok szeretetet kaptam.”

A rovattal szorgalmasan levelező gyerekek számára jutalomként a dunakeszi közösség három és fél napos tábort szervezett Dunakeszin, 1991-ben. Erre a táborra az egész országból több mint száz gyerek érkezett. Bár a szervezők csak egyszeri rendezvényre gondoltak, a következő év tavaszán a már élénken érdeklődtek a korábbi táborozók, hogy mikor és hol lesz a következő tábor. Így hát megszervezték a következőt, ugyancsak Dunakeszin, most már több mint 120 résztvevővel. És a következő évben még egyet. Két évvel később már kevés volt az egy tábor, kettőt kellet szervezni, és már ötnaposat. A következő évben pedig már hármat, és ráadásul még egy ifjúsági tábort is, a már gimnáziumi korba lépő szentjánosbogarak számára. Így váltak a táborok a Szentjánosbogár közösség életének állandó, évről évre megismétlődő eseményévé. Jelenleg öt gyerek-, két kamasz- és egy ifitábort szerveznek évente. Ezt egészíti ki az augusztusi, úgynevezett szeniortábor, mely a vezetők továbbképzését szolgálja.

“Ez volt az első táborom és egyszerűen fantasztikus élmény volt, hogy annyi normális, vallásos, jólelkű fiatal között lehettem: ez a hét a mennyország volt számomra! A legeslegszebb élményemet pedig az utolsó esti misén éltem át, amikor a béke velednél összeölelgettem a fél tábort.”

A gyerek-, kamasz- és ifitáborok során a 10-20 éves korosztályba tartozó gyerekekkel,  fiatalokkal kiscsoportokban teremtenek bizalomteli közösséget, hogy élményszerűen megízlelhessék, mit jelenthetnek Jézus szavai: „köztetek van az Isten országa”. A táborok során a kiscsoportokban mindig feldolgoznak egy témát. A Szentjánosbogár pedagógiai módszerének központi eleme a játék, de természetesen nem hiányozhatnak a táborok mindig várt attrakciói, a sportversenyek, az akadályversenyek, kiscsoportos jelenetek készítése és előadása, valamint a tábortűz sem. Az ifi- és a szeniortábor zárásaként például a tábortűznél szoktak éjszakai misét mondani. 

„Nem lehet felsorolni mindazt, amit kaptam. Szeretet, elfogadás, bátorítás, őszinte érdeklődés, megértés, mosolyokat, összekacsintásokat; hát egyszerűen mindazt megkaptam, ami egy igazi, nagyon mély barátságban benne van. Úgy éreztem, hogy mindegy ki és mi vagyok, engem itt akkor is meghallgatnak és szeretnek.”

A vezetők közössége

A táborba jelentkezők számának növekedésével egyre több csoportvezetőre volt szükség, akik legnagyobb részt a keresztény egyetemisták köréből verbuválódnak, hozzák egymást, illetve évről-évre vannak sokan, akik a táborokból felnőve igényt éreznek arra, hogy vezetőként is a közösséghez tartozzanak. Számukra 1995 tavasza óta évente előkészítőt – vezetőképzőt – tart a bogár. A fiatal vezetők országos közösséget alkotnak, évente többször találkoznak a számukra szervezett bálokon, lelkigyakorlatokon, a tanév eleji egynapos rajzáson, mely a nyári táborokon résztvevő gyerekek találkozója is egyúttal, valamint 1998 óta minden tavasszal rendezett métabajnokságon. 

Ezen kívül a szentjánosbogarak több éve rendszeres meghívásokat kapnak katolikus iskolák osztályaitól, hogy játékos, kiscsoportos módszerükkel tartsanak lelkinapokat a diákoknak. 

Országszerte számos, bizonyos időközönként (hetente, kéthetente, havonta) összegyűlő bogárklub is működik, amelyek egy részét felnőtt fiatalok szervezik a kisebbek számára, másokat meg maguknak szerveznek a tagok, saját igényük alapján. A Szentjánosbogár közösségnek nincs „formális” tagsága, mindenki „bogár”, aki annak tartja magát, akár csak egy táborban volt életében, akár rendszeres és aktív résztvevője a közösség programjainak. 

A működés feltételei

A táborok szervezése már szinte szeptemberben kezdetét veszi, amikor felállnak a műhelyek, ahol egy-egy szorgos csapat kidolgozza a nyári táborok témáit. 2000 telén egyesületet hoztunk létre, melynek a bíróság megadta a közhasznú státuszt, így közösségünk hivatalos elnevezése: Szentjánosbogár Közhasznú Egyesület. Az egyesület elnöke Sajgó Szabolcs SJ után Szödényi Ákos lett. A közösség munkáját a kezdetektől Tereza Worowska fogta össze. Azonban a megnövekedett teendők ellátására létre kellett hozni egy koordinátori státuszt. A mindenkori koordinátoron kívül a közösséghez tartozók munkája önkéntes. A bogár pártoló tagja a KIFE-nek (Katolikus Ifjúsági és Felnőttképzési Szövetség).

“Mikor hazaértem, lefeküdtem az ágyamra és végiggondoltam az egész tábort. Az első naptól az utolsóig. A beszélgetések alatt sok mindent át tud gondolni az ember, nekem sikerült, és így lelkileg is feltöltődtem. Sokat kaptam a vezetőimtől és a csoporttársaimtól. Megismertem új gondolatokat, eszmefuttatásokat. Átgondolhattam Istennel való kapcsolatomat. Nagyjából ezekért érte meg legjobban eljönni, meg persze a sok barátom miatt. Nagyon jó volt érezni, hogy itt mindenki összetart és egymásért vagyunk. Én tavaly óta vagyok bogaras, és még sehol máshol nem éltem át ilyet.”

A Kurír nyomon fogja követni a Szentjánosbogár jubileumi évének eseményeit. A 2011-es táborok közül jelenleg már több betelt, a gyermek- és kamasztáborok közül még a  bágyogszovátiba és a lesencetomajiba (július 3-8.) lehet jelentkezni a közösség honlapjáról letölthető jelentkezési lapon. 

Magyar Kurír