Minden apró részlet a végtelenre nyílik – fotókiállítás nyílt Veszprémben

Az ünnepi könyvpremieren a kötet kiadója, a Veszprém Megyei Múzeumigazgatóság nevében Limbacher Gábor igazgató mondott köszöntőt. Utalva a kötet címében rejlő igazságra, hangsúlyozta: hit és látás a keskeny úton való járás örökérvényű igazságára mutat rá, amely a romlatlan és romolhatatlan életre vezet, s amely a mai tömegkultúra korában különösen érvényes intés mindannyiunknak.

Heidl György, a Pécsi Tudományegyetem esztétika tanszékének vezetője az ókeresztény irodalom, az egyházatyák műveit idézve a hitbe való bevezetésnek, beavatásnak, a keresztségnek a misztériumát idézte fel Kovács Endre fotóihoz kapcsolódóan. Az ókeresztény hagyomány, amely minden keresztény felekezet közös hagyománya, arról beszél, hogy a keresztelkedést megelőzően a megtérő embernek a hit ismereteibe való bevezetése mellett megtörtént a hittel való teljes átitatódása is, amely együtt jár az érzékszerveikben való megtisztulással, főként a látás és hallás metafizikai értelemben való kiteljesedésével. Kovács Endre templomi fotói erre a megtisztulásra indítanak minket is, szembesítve azzal, hogy mi, XXI. századi emberek is egy kétezer éves tradícióban élünk – mutatott rá Heidl György.

A könyv két részből áll, egy színes fotóalbumból, amelyben az Árpád-kori templomban megmaradt festett figurális ábrázolásokról kap az olvasó képet; míg a másik kötet fekete-fehér fotókat tartalmaz, melyek szintén a templomban készültek, de távolabbra vezetnek, filozofikus, elmélkedő jelleggel szólnak az életről, a hitről, a szűkhatárú lét és örökkévalóság összefüggéseiről – mondta Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel, aki a Szaléziánum folyosóján e fekete-fehér alkotásokból látható reprezentatív válogatáshoz mondott megnyitó gondolatokat. A templum (templom) és a tempus, vagyis a tér és az idő találkozása érhető tetten ezeken a fotókon, ahol az idő és az örökkévalóság is érzékelhetőbbé válik – fogalmazott. Kovács Endre látni tanít bennünket. Bennünket, akik oly sokszor csak nézünk, és ritkán látunk. A látást tanulni kell, mert érzékeink rendkívüli módon eltompultak, és csak a durva ingerekre vagyunk hajlandóak már-már reagálni. A kiállítás képein megfigyelhetjük, hogy egy művész a leheletfinom ingerekre is képes reagálni, képes rácsodálkozni és képes megosztani élményét velünk. Azt a látszólag semmit, minimálisat, ami ott látszik fény és árnyék együtthatásában, egy falrepedésben, amely minimumban ott van valamilyen módon a teljesség. Hogy a szűkhatárú létben, amibe be vagyunk szorítva, és sokszor csak a részleteket érzékeljük, ha alaposabban szemlélődünk, láthatunk is és túlláthatunk, megtapasztalhatjuk az odaát-valót. Mert minden apró részlet a végtelenre nyílik – zárta gondolatait.
                                                                    *           
Kovács Endre fotóművész fényképészeti tanulmányokat folytatott Budapesten Petrás István tanítványaként, s a műtárgyfotózás területére szakosodott.  A Magyar Nemzeti Galéria, valamint művészeti folyóiratok, könyvkiadók munkatársa lett. 1974-ben Svájcban a Genfi Képzőművészeti Főiskolán 1980-ban diplomázott audiovizuális – film-video szakon. Fotóival pályázatokon és kiállításokon vett részt, nyert díjakat. 1993-ban hazatért Magyarországra, és azóta a Balaton mellett, Alsóörsön él. Filmes munkái a Duna Televízióhoz kötik, egyéni fotókiállításai láthatók itthon és külföldön.

A Hit és látás című tárlat a veszprémi Szaléziánumban szeptember 30-ig tekinthető meg.

Toldi Éva/Magyar Kurír