Minden hívőnek angyal rendeltetett

Madár zeng s villan az égen
fut árnya sötéten a réten
fent tűzben két lila szárny ég
lent hamuszürke az árnyék

Valahol fent két lila szárny ég
rohanok mord és hideg árnyék
botladozom magam összesebezve
messzire messzire - messze

Ó merre száll az a langy dal
az a fényes mennyei angyal?
kinek lila szárnya ragyog
kinek én csak az árnya vagyok.

Dsida Jenő: Merre száll? (részlet)

„Minden hívőnek angyal rendeltetett, aki méltó arra, hogy a Mennyei Atya arcát lássa” – így Nagy Szent Vazul. Aquinói Szent Tamás szerint: „imáinkat viszik Isten színe elé, imáikhoz csatolva”. Szent Jeremos a következőket tanítja: minden embernek, születése pillanatától kirendelt angyala van, aki élete folyamán vigyáz rá. Akaratunkra nem tudnak közvetlenül hatni, de hatnak értelmünkre, elindítva képzeletünket, így mintegy tanácsot adhatnak, ha figyelünk rájuk.

Már az ókori görög filozófiában (Platón, Plutarkhosz) is megjelenik az az elmélet, hogy születésétől kezdve egy gondoskodó „daimón” kíséri minden ember életét.

A teremtés könyvében az angyalok az isteni ítélet végrehajtói; ők mentik meg Lótot a pusztulástól; angyal vezeti ki Izraelt az egyiptomi fogságból; angyal segíti útján Tóbiást. „Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek.” (90. zsoltár)

Jézus hangsúlyozza, hogy minden gyermekért egy angyal jár közben szüntelenül a Mennyei Atyánál: „Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet a kicsinyek közül; mert mondom nektek, hogy azok angyalai az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben vagyon.” (Mt 18,10) A Péter apostol angyaláról szóló történet (ApCsel 12,12-15) bizonyítja, hogy Isten nemcsak kisgyermekek mellé rendel őrzőangyalokat. Szent Pál a zsidókhoz írt levélben megjelöli az őrzőangyalok legfőbb feladatát, ami a szüntelen közbenjárás mellett az ember üdvösségre való eljuttatásának fáradhatatlan szolgálata: „Nemde ők mindnyájan szolgáló lelkek, szolgálatra küldve azokért, kik hivatottak az üdvösséget örökölni?” (Zsid 1,14)

Aquinói Szent Tamás, az „angyali doktor” részletesen körüljárja a kérdést a Summa Theologicában: az angyalok őrző-védelmező feladata az Isteni gondviselés tervének része, személyesen minden emberre vonatkoztatva. Ezt a feladatot az angyali hierarchia legalsóbb karához tartozó angyalok látják el, mert úgy illik, hogy a hierarchiában alacsonyabb rangú angyalok munkálkodjanak egyetlen ember lelki üdvén, mint teljes közösségek, nemzetek, országok, vagy akár az egész emberiség üdvösségén. E földi élet bevégeztével az embernek már nincs tovább szüksége őrzőangyalra, ezért a személyes ítélet után vagy egy angyal fog vele együtt uralkodni a mennyek országában, vagy egy démon fogja gyötörni a pokolban – tanítja az egyházdoktor.

Origenész megjegyzi, hogy két vélemény létezik arra vonatkozóan, hogy az Isten pontosan mikor rendeli az őrzőangyalt az ember szolgálatára: egyesek szerint ez a keresztség alkalmával történik, de mások, így például Szent Jeromos, azt állítják, hogy már a születés pillanatában. Szent Tamás ez utóbbi véleménnyel ért egyet, mert az ember a keresztényi mivoltából fakadó sajátos jótéteményeket a kereszteléstől kezdve élvezi, míg azokat az ajándékokat, amelyek mint racionális természettel rendelkező létezőt illetik, a születéstől fogva.

Az angyalok, szolgálatuk teljesítése során, nem tudnak közvetlenül hatni az ember értelmére vagy akaratára, csak közvetett módon, „per modum suadentis”: az érzékekre és a képzeletre irányuló jótékony ráhatással. Az így ébresztett érzelmek és a képzeletben előidézett benyomások mozgatják meg azután az emberi értelmet és akaratot – magyarázza Szent Tamás.

„Íme, én elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen és őrizzen az úton s bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam. Féld őt s hallgass szavára s ne véld, hogy megvetheted; mert nem nézi el, ha vétkezel és az én nevem van benne.” (Kiv 23,20–22)

A szent őrzőangyalok ünnepe igen kései jelenség az Egyház liturgiájában. Ünnepüket Spanyolországban kezdték megülni a XVI. században, majd V. Pál pápa (1605–1621) II. Ferdinánd császár közbenjárására engedélyezte a császári államokban, ahol szeptember első vasárnapján tartották meg. A Tridentinum hatására egész Európában elterjedt. Liturgikus napjukat X. Kelemen pápa 1670-ben kiterjesztette az ünnepet az Egyház más területeire is; a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra helyezte. X. Piusz rendeletére ma az összes nyugati egyházakban október 2-án ünnepeljük az őrangyalokat.

A katekizmus szerint az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak.

Tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért s bizalmat az őrségért – tanítja Szent Bernát. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre. Ezen ünnepnek erősítenie és mélyítenie kell bennünk a szent őrzőangyalunk iránt az öntudatot és a hitet; és így növelnie kell bennünk önmagunk és embertársaink lelkének megbecsülését is, hiszen, íme, Isten is egy tiszta szent angyal által őrizteti azt. Mindenkor és mindenütt tisztelettel gondoljunk szent őrzőangyalunk jelenlétére. Bizalommal hívjuk fel szószólásra Istennél, és ajánljuk magunkat védelmébe. Benső intéseit és figyelmeztetéseit mindig készséggel kövessük.

Isten, ki irántunk való kimondhatatlan gondoskodásodból szent angyalaidat méltóztatol őrizetünkre küldeni, add meg a hozzád folyamodóknak, hogy azoknak pártfogása szüntelen oltalmazza őket és egykor örökkétartó társaságuknak örvendhessenek.

Szent angyalom, földi zarándokságomban hű társam és barátom, kit a mennyei Atya küldött oltalmamra! Köszönetet mondok azon gondos szeretetért, mellyel lelki üdvöm fölött örködöl. Légy velem kérlek, és szólj mellettem az Isten trónja előtt. Őrizz meg minden testi-lelki veszedelemtől; oltalmazz üdvösségem ellenségeitől; nyerd meg nekem Isten malasztját, hogy mindenkor az Isten színe előtt szent félelemmel járjak, tégy óvatossá és vigyázóvá, hogy semmiféle bűnbe ne essem. Segíts győzelemre minden kísértetben; erősíts bajban, bánatban, kivált halálos küzdelmemben; és kísérd el lelkemet Teremtőjéhez és végcéljához, az Istenhez. Ámen.

Magyar Kurír

(gj)