Művészet az istentisztelet szolgálatában

A rendezvényt megnyitó üdvözletében Verbényi István kanonok, a MALEZI igazgatója hangsúlyozta: a szakrális művészet nélkülözhetetlen az egyház liturgikus életében.

A kortárs képzőművészet műemlék templomainkban címmel tartott előadásában Farkas Attila, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója a templomokban elhelyezhető műtárgyakkal szemben támasztott követelményekről, a liturgikus tér funkciójáról, és a műemlékvédelmi szempontokról szólt. Kifejtette: a templomokban nincs helye sem a giccsnek, sem olyan műalkotásnak, amely sérti a szakralitást, vagyis a természetfelettivel, az istenivel ellentétes jelentést hordoz. A liturgikus belső tér még művészi elemekkel sem vonhatja el a figyelmet a legfontosabbról, a liturgiáról.

Farkas Attila felhívta a figyelmet arra is, hogy templomaink jelentős része műemlék, a nemzeti kultúrának, nemzeti vagyonnak a része, amelynek megőrzésében az egyháznak is felelőssége van. A modern képzőművészeti alkotások helyt kaphatnak a műemlék templomokban, de elhelyezésüknél a szakralitás mellett figyelembe kell venni az adott építmény történetiségét, vagyis mindazokat a történeti korszakokat, stílusjegyeket, amelyeket a templom tükröz. Az előadó képekkel illusztrálta az elmondottakat, elemezve, hogy a megadott szempontoknak mennyiben felelnek meg a bemutatott templomrekonstrukciók, illetve a műemlék templomokban elhelyezett műalkotások.

Jelenits István piarista szerzetestanár A kortárs képzőművészet szerepe a mai egyházban című előadásában a modern művészet válságáról is szólt, kiemelve: korunkban az ember van válságban, ezt tükrözi a művészet is. Művészet és egyház viszonya századokon keresztül egészében harmonikus volt: az egyház megrendelőként és mecénásként, de ugyanakkor anyaként volt jelen, maga köré gyűjtötte a művészeket. Ez a nagycsaládra emlékeztető viszony alapvetően megváltozott a szekularizáció megjelenésével és általánossá válásával. A művészet elveszítette a transzcendencia iránti érzékét, a fogyasztói társadalomban megjelent a tömegkultúra.

A művészet vezérlő elve a kaland, az önmegvalósítás lett, a művész nem csak a hatalommal, de az egyházzal szemben is őrzi szabadságát. Ez a féltve őrzött szabadság azonban nem az alkotás szabadságát és öntörvényűségét jelenti a legtöbb esetben, hanem az önmegvalósítás „szabadságát.” Ám ez a lehangoló helyzet egyben lehetőség is – mondta Jelenits István. Ratzinger bíborost idézte, aki egy interjúban arról beszélt, hogy korunkban a hit a hitetlenség kísértésében él, hiszen a hívők állandóan találkoznak, szinte körül vannak véve nem hívőkkel. Ám ez fordítva is igaz, és éppen az adja a lehetőséget a nem hívőknek is, hogy a hit „megkísértse” őket. Hasonló a mai művészet és egyház kapcsolata is. Az egyháznak ma nem csupán a szakrális művészet felé kell fordulnia, hanem a keresztény ihletettségű, vagy a kereső művészet felé is, a hitbéli tartalmakhoz kell közelebb segíteni az embereket, közöttük a művészeket. Az előadó szerint ez a megváltozott kapcsolat vezethet el a szakrális művészet megújulásához is.

Füzes Ádám (MALEZI) előadásában II. János Pál pápának a művészekhez 1999 húsvétján írott levelét ismertette. A levélben a szentatya egyértelmű igent mond arra a dilemmára, hogy szüksége van-e az egyháznak a mai korban a művészekre. Hozzáteszi: a művészetnek is szüksége van az egyházra, a hitre, a transzcendciára. (A levél teljes szövege megtalálható a www.katolikus.hu honlapon.)

Káposztássy Béla egy figyelemre méltó század eleji kezdeményezést mutatott be előadásában. 1910-ben rendezték azt az egyházművészeti konferenciát Budapesten, amely elméleti előadásaival, és a gyakorlati műhelymunka megismertetésével sok szempontból még ma is úttörő kezdeményezésnek számít, különösen, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a konferenciát 1911-ben két egyházművészeti tanfolyam is követte.

Hogyan jut el a műalkotás a hívekig? – ezt a folyamatot mutatta be előadásában Kuklay Antal.

A transzcendens vonzásában, A Manréza és a művészetek – címmel tartott előadást Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, a dobogókői Manréza Spirituális és Kulturális Központ igazgatója.

– Az ember transzcendens dimenzióját a művészeteken keresztül szolgálni, közelebb hozni – ezt a feladatot két éve vállalta fel a Manréza – mutatott rá az intézmény igazgatója. Sajgó Szabolcs beszámolt eddigi tevékenységükről. Idáig 12 kiállítást rendeztek. Három alkalommal szerveztek alkotótáborokat gyermekeknek és fiataloknak, illetve felnőtteknek, festés és mozaikkészítés témakörben. Továbbá ötödik alkalommal tartották meg a Manréza Művészeti Napokat.

A Manréza Kulturális Központ Internetes adatbázis létrehozásán fáradozik. Még nincs teljesen kész a Kortárs Keresztény Művészet portál, de már feltöltés alatt, tesztállapotban van – mondta Sajgó Szabolcs. Céljuk: Legyen egy művészeti adatbázis, mely összefoglalja a magyar nyelven megtalálható művészeti anyagokat a kereszténység szemszögéből az interneten, valamint legyenek nyitottak rá, hogy a kortársak számára szélesebb bemutatkozási lehetőséget teremtsenek. Rendszeres kritikus szakmai figyelmet kívánnak biztosítani a keresztény szellemben alkotóknak. Továbbá összegyűjtik egy helyre a kereszténységünkkel és a művészetekkel kapcsolatos híreket „hírszemle” keretében. Az első pályázati felhívásukra 42 művész (irodalmár, képzőművész, iparművész, zenész stb.) jelentkezett. Az oldal minőségéért egy bírálóbizottság felel. Hosszú út elején tart a Manréza a művészetekkel kapcsolatos hivatásának pontosabb megismerése és ápolása terén – állapította meg Sajgó Szabolcs előadása végén.

Stefanovits Péter grafikusművész a Siklód és népe című film bemutatásán keresztül szólt a Hargita megyében található templom újjáépítéséről, kazettás famennyezetének kifestéséről, melyet Elekes Károly festőművésszel közösen alkottak, valamint beszámolt a Gyilkos-tó kápolna évekkel ezelőtti előkészületi munkálatairól. Hajdó István gyergyószentmiklósi főesperes hathatós támogatásával ma már áll az 1933-ban Kós Károly által megálmodott kápolna a székelység végváraként a Gyilkos-tónál.

Magyar Kurír