KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!
A Nagymarosi Ifjúsági Találkozót a hagyományokhoz híven közös reggeli ima nyitotta meg. Idén az áhítatot a Budai Ciszterci Szent Imre-plébánia gitáros kórusa vezette.
A tisztaság egész életünkre kiterjed, nemcsak a testet jelenti, hanem egész személyünket áthatja – ezekkel a szavakkal kért nyitottságot a közös éneklést követően Marton Zsolt a nap mottóját idézve: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8). A tisztaság témájával foglalkozó találkozó az evangéliumi tanácsokat feldolgozó tematikus ív harmadik állomása – a tavaly tavaszi Krisztus iránti engedelmességet, valamint az őszi evangéliumi szegénységet középpontba állító lelki napok után.
Hodász András az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papja A szexuális forradalom és annak következményei címben határozta meg előadása témáját.
Elsőként arról beszélt, mi biztosította a „biológiai előzményeket” az 1968-as diáklázadás hatására világszerte elterjedt szexuális forradalomhoz. Amint rámutatott: a 20. század vívmánya az az orvosi felfedezés, amely biztosan megakadályozza a gyermekáldást. Ezzel nyílt meg az út. Eltűntek a szexuális tabuk, széttörtek a keretek, szabaddá vált az együttlét. Ma mindenhonnan ez folyik, bombázza a fiatalokat ez a szemlélet.
A szex a közös örömszerzésről szól – hirdette a szexuális forradalom, elsőrendűen a nőket célozva meg, azt ígérve nekik: „felszabadulhatnak a termékenység rabszolgasága alól.”
Voltak próféták, akik már akkor figyelmeztettek: ebből baj lesz. Carle Zimmerman az 1957-ben család és civilizáció témában írt könyvében elővételezte a következményeket: a promiszkuitás kialakulását, a válások számának növekedését, a gyerekek elhanyagolását és ezzel a család krízisét. VI. Pál Humanae vitae című 1968-as enciklikája ugyancsak figyelmeztetett, teljes elutasításba ütközve. Korunk statisztikái egyértelműen őket igazolják – mutatott rá Hodász András és két drámai adatot emelt ki: a válások aránya 51%, és a gyerekek 41%-a házasságon kívül születik.
Mára mindenki érintetté vált, saját bőrünkön tapasztaljuk a szexuális forradalom következményeit – emelte ki az előadó.
Mit kaptak a nők? Korábban elképzelhetetlen szabadságot? Boldogok ők ettől, tisztelik őket a fiúk? Találnak párt? – tette fel a kérdéseket. – A valóság az, hogy a testükkel kell fizetniük a párkapcsolatért. Gyakorlatilag megzsarolják őket, belemennek a játékba, mert félnek, hogy egyedül maradnak.
A szabadság útjának további vonatkozásait elemezve – például: mennyire biztos a fogamzásgátlás? – Hodász András a Pearl-indexre utalt: nincsen száz százalékos védelem, az együttlétben benne van, hogy jöhet a baba, és ez 18 évesen tényleg „para”.
Az előadó hozzátette: a szexuális forradalom következményei a fiúk életét is átalakították: felszabadultak a felelősségvállalás, az önállósodás alól, elhúzódó kamaszkort élnek meg.
A szexuális forradalom megmérgezte a párkapcsolatokat – fogalmazta meg Hodász András, majd egy szexuálpszichológus tapasztalata alapján arra mutatott rá, hogy a túl korai szex megszünteti a kommunikációs csatornák építését, mert akik a békülést a szexben találják meg, nem tanulják meg a kommunikáció eszközeivel rendezni konfliktusaikat.
Hodász András ezt követően hangsúlyozta: A szerelmet Isten alkotta, jónak alkotta. A szexualitás is jó, akkor tud jó lenni, ha a helyén élik meg. A nászéjszaka nem attól lesz szép, hogy több gyertyát és illatosítót gyújtunk, hanem attól, ha tudjuk odaajándékozni magunkat. A világ arra buzdít, ne várj, ragadd meg. Azonnal, itt és most. Isten azonban arra kér, hogy ne megragadni akard, hanem odaajándékozni.
A Gloviczki házaspár, Eszter és Zoltán tanúságtétellel folytatták a tisztaság témájának kibontását. A sürgősségi orvosként dolgozó Eszter, valamint Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Társadalom- és Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese bemutatkozásuk középpontjába a döntés kérdését helyzeték.
Könnyű nektek, mert nektek sikerült! – kapja meg gyakorta az öt gyermeket tizennyolc éve boldog házasságban nevelő pár. Ám a két szélsőséget mutató gyerekkoruk ad választ arra, hogy ez a siker nem hullott csak úgy az ölükbe.
Eszter ötgyermekes családból származik, azonban testvéreivel különböző apáktól származnak. Benne már korán megfogalmazódott a vágy, hogy egy embert szeretve akar élni, de gyerekévei mintha másra rendelték volna: tizenhárom évesen napi egy csomag cigarettát szívott el, szabadidejét lakótelepi bandájával töltötte. Egyszer elkeveredett Káposztásmegyeren misére, amit templom hiányában a pártházban, egy „konyhaasztal” körül tartottak. Ez szólította meg, s vitte abba a közösségbe, ahol meghozta a döntést Jézus mellett.
Ezzel szemben Zoltán keresztény középosztálybeli családba született, rokonságában papok és szerzetesek is voltak, elit gimnáziumba járt, „tuti” keresztény életet élt, ám belső elhatározás nélkül. Esztert megismerve találta meg, és hozta meg a döntést.
Mindig van honnan, és mindig van hova – mutatott rá életük indulására utalva a házaspár. – Isten nem generál olyan helyzetet, ahonnan ne tudna meghívni, és mindig lehet tovább menni.
Kapcsolatuk kibontakozása számukra is felvetette a tisztaság kérdését: Eszter édesanyja, ahogy ma azt főként barátnők teszik, azt sugallta, nem „normális” megtagadnia magát szerelmétől, mondván, nem fogja tudni megtartani a fiút.
Ne higgyük el, hogy az a normális, ami átlagos. Valóban húszból tizennégynek nem sikerül. Az a normális, amire a szívünk mélyén vágyunk, a béke, biztonság, amit Isten elültetett bennünk – hangsúlyozta tapasztalatára támaszkodva a feleség.
Zoltán hozzátette: Isten szép életet készít az ember számára, de ehhez szükség van a döntésünkre, mindenben szabad és megnyugtató mellette dönteni. Kicsi és nagy döntéseken alapul bennünk a béke és biztonság. Minden döntésünk ugyanarra vezethető vissza: hogyan akarunk élni. Kénytelenek vagyunk így élni. Nem megyünk bele kiskapukba, nem keressük a kompromisszumokat.
A tanúságtétel végén a házasok arra figyelmeztették a fiatalokat: az a szabad, aki dönt.
Őrizzétek meg a tisztasággal kapcsolatban a lehetőséget, hogy szabadon döntsetek. Kiskorunktól kezdve többé-kevésbé tanulunk dönteni. Akárhol tartunk, itt és most is elkezdhetjük, erre a kezdésre hívunk benneteket – zárta Gloviczki Zoltán.
Fogjuk meg Isten kezét minden reggel, és éljük az életünket, a valóság teológiáját – kérte a fiatalokat Eszter.
Az idei Nagymaros a fakultációk hagyományos és népszerű programjai mellett lehetőséget adott a találkozó témájának elmélyítésére. Folytatódhatott az eszmecsere a főelőadókkal: Gloviczki Eszter és Zoltán, valamint Hodász András várták a kérdéseket.
Isten-adta szexualitásunk. Hogyan tudjuk kiteljesíteni férfiként, nőként, házasként, egyedülállóként, szerzetesként? címmel a Parázs Pasztorális Központ munkatársa, Néma Attila és felesége, Tisztaság a párkapcsolatban – nehézség vagy kihívás? címmel pedig Hortobágyi Ágnes és Tibor hívták beszélgetésre az érdeklődőket, valamint az Oázis is várta a közös eszmecserében való részvételre nyitottakat. Új elem volt ezen kívül az Iránytű kínálta imaműhely.
A hagyományokhoz híven Kerényi Lajos atya a keresőket várta a templomba, a Kálvária-dombon Brückner Ákos, Várnai Péter és Somogyi Sándor atyák válaszoltak a kérdésekre. Ismét volt biblikus műhely Radnóti Mária szociális testvér vezetésével, a Kálvária alsó kápolnájában pedig csendes szentségimádásra lehetett elvonulni.
A program a személyes találkozásokra lehetőséget adó ebédet követően közös szentségimádással folytatódik, amelyet a Ferences Szegénygondozó Nővérek vezetnek a plébániakertben, majd délután négy órakor Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutat be szentmisét.
A napot közös éneklés zárja Sillye Jenővel, majd táncházat rendeznek a Jászok együttes közreműködésével.
A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó a magyar katolikus fiatalok 1973 óta évente kétszer megrendezett országos lelkinapja. Sillye Jenő és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla (ma kaposvári megyéspüspök) és Kerényi Lajos vettek pártfogásukba.
A májusban és októberben tartott találkozók a fiatalok mellett a felnőtt generációt is megszólítják. 1989 ősze óta a szervezők Gyerekmaros elnevezéssel négy altáborba várják a 3–16 éves gyerekeket és kamaszokat is.
Fotó: Tibély Gergely
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria