Napi sajtószemle

II. János Pál pápa boldoggá avatásáról

A Népszabadság (1.,9.o.) Boldoggá avatták a 455 év óta első nem olasz származású pápát – Boldoggá avatták II. János Pált, a Népszava (1.,9.o.) Több mint egymillióan II. János Pál boldoggá avatásán – Örömünnep a Vatikánban, a Magyar Hírlap (1.,6.o.) Wojtylának hódolt a világ – Hatalmas erő lakozott benne, a Magyar Nemzet (1.,5.o.) Boldoggá avatták II. János Pál pápát – Millióan köszöntötték II. János Pál pápát címmel számolnak be II. János Pál pápa tegnapi boldoggá avatásáról.
A Népszabadság tudósítása kiemeli: „A boldoggá avatási ceremóniát kommentáló médiában előfordultak disszonáns hangok is. A belgiumi Le Soir például a II. János Pál pápasága idején papok által elkövetett pedofília áldozatait, miként az általa képviselt konzervatív abortuszpolitika következményeit kérte számon.”

A Magyar Nemzet (Szelídség… 5.o.) és a Magyar Hírlap (keretes 6.o.) idézik Orbán Viktor miniszterelnököt, aki az MTV Katolikus krónika című műsorában elmondta: az utóbbi évtizedek egyszerre legszelídebb és legerősebb pápája volt II. János Pál; ebben azóta sem talált követőre. Nemcsak a saját posztján vagy hivatásában, hanem a világ vezetésére vagy nemzetek vezetésére vállalkozó emberek körében sem nőtt fel azóta senki, aki a szelídségéből fakadó erőt olyan hatékonyan és meggyőzősen tudta volna bemutatni és képviselni az emberek között, mint II. János Pál. A kormányfő úgy véli: a néhai Szentatya a „Ne féljetek!” üzenet pápájaként vonul be Közép-Európa és a kereszténység történetébe. Ez az üzenet „ott és akkor” fontos, lényeges, történelemváltoztató erejű volt. Orbán Viktor szerint nem is lehetett volna ennél biztatóbbat mondani a rab nemzetek számára, a vasfüggöny keleti oldalán élő népeknek. A „Ne féljetek!” egyszerre jelenti azt, hogy ne féljetek az emberi gyarlóság és a megkísértés legnehezebb pillanataiban sem, ne féljetek a politikai elnyomástól sem, ne féljetek önmagatoktól sem, engedjétek magatokhoz Krisztust – mondta a miniszterelnök. Arra a kérdésre, miért tartotta fontosnak, hogy ott legyen a boldoggá avatáson, Orbán Viktor azt válaszolta: ott volt a temetésen is, ami a bűnbocsánat érzésével azonos erővel hatott rá. „Abban bízom, hogy valamivel jobb emberként jövök vissza, mint ahogy elmegyek erre a boldoggá avatási szertartásra” – mondta a miniszterelnök. A Magyar Nemzet hozza Seregély István szavait is, aki a Rómába érkezett háromszáz fős magyar zarándokcsoport vezetője volt. A nyugalmazott egri érsek elmondta: II. János Pál boldoggá avatása nem volt gyors vagy korai. A néhai pápa nem egyszerűen példakép volt, hanem karizmatikus ember, aki vonzotta a fiatalokat és időseket egyaránt, a világ minden népével, a világ minden kultúrájával megtalálta a kapcsolatot, és tudta, hogy annak, akit a vasfüggöny mögé zárt népek neveltek fel papnak, az volt a feladata, hogy ott maradjon és vállalja népe sorsát.

A Magyar Hírlapban (Szavai ma is utat mutatnak 6.o.) Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete nyilatkozik, aki elmondta: „Karol Wojtyla bíboros megválasztásának – és II. János Pál mostani boldoggá avatásának is – egész nemzetet érintő volta mellett minden lengyel számára volt egyfajta különleges, sokszor nagyon egyéni, mondhatni bizalmas jellege. II. János Pál személyiségével és tanításával szemben nem maradhatunk közömbösek, attól függetlenül, hogy hívők vagyunk-e vagy sem. Ez pápaságának titka. Amikor 1978. október 16-án megtudtuk, hogy lengyel az új pápa, mindannyian büszkék voltunk, mi több, eufóriával fogadtuk a hírt. A közelség és a közös küldetés érzése pedig II. János Pál minden egyes lengyelországi zarándoklatával erősebbé vált… Ő kivételes pápa volt. Olyan, aki – hangozzék bárhogy – mindvégig hétköznapi ember volt. Zarándok pápa, aki elsőként látogatta meg a hívőket a világ minden pontján, a fiatalok és a gyerekek pápája, aki megtalálta velük  a közös hangot, és akit tiszteltek, pápa, aki énekelt, verset mondott, kajakozott, hegyet mászott, színész volt és költő, aki elsőként hordott órát, aki élt a média nyújtotta lehetőségekkel. Olyan pápa volt, akinek még a betegséggel vívott nehéz küzdelme is szimbolikus jelentőséget nyert.” A budapesti lengyel nagykövet szerint ez a rendkívül gyors boldoggá avatás is „különleges értelemmel ruházódik fel, hiszen II. János Pál emléke nagyon élő. Megmaradtak a filmek, fényképek, felvételek, amelyeken sokszor mintha magunkat látnánk. A hívők, a lengyelek számára ez igen sajátságos helyzet, hiszen egy olyan személy boldoggá avatásáról van szó, akivel továbbra is megvan a kötődés és a közelség érzése, aki ma is köztünk van. Ez magának a beatifikációnak egészen új jelleget ad, hiszen a lengyel pápa szavai talán még mindig úgy visszhangoznak bennünk, mint egy minket szerető és értő, rólunk gondoskodó ember, és nem mint egy boldoggá avatott személy útmutatásai.”

A Magyar Nemzetben (7.o.) Sitkei Levente A hit ereje címmel megállapítja: a tegnapi boldoggá avatáson megjelent nemzeti közösségek nem valakivel szemben határozták meg magukat, „A zászlók kifeszítésében uralkodó gondolat inkább büszkeség. A lengyeleké, hogy ők adták a pápát a világnak. A franciáké, hogy a közvélekedéssel ellentétben igenis hatalmas számban jönnek el Rómába, s a templomaik nem csupán műemlékek. A braziloké, amerikaiaké vagy kolumbiaiaké, hogy időt, pénzt és fáradságot nem kímélve eljöttek távoli hazájukból az Örök Városba. Mindezt miért? Nem várt rájuk semmi váratlan, sem gyönyörű művészeti élmény. Mindenki pontosan tudta előre, mi fog történni, a mise szavai sem változtak, mégis tengernyi ember érezte fontosnak, hogy ott legyen azon a napon, amikor boldoggá avatják II. János Pál pápát. Emellett érezze a közösség és a hit erejét, a békés és szeretetteljes hatalmat, azt, hogy lehet százszor is temetni a kereszténységet, nem mindig annak van igaza, aki hangosabban kiabál. A kereszténységnek igenis van jövője, minden statisztika ellenére Európában is. Látni lehet, hogy a zarándokok többsége fiatal, akár tetovált kézzel és Rolling Stones-pólóban, kis fémkarikával a szemöldökében. Az egyház feladata, hogy felismerje, mennyit változott a világ II. János Pál szolgálata óta is, s minél több ilyen srác szívében hintse el a hit mustármagját. Ehhez van szükség a kvázi rocksztárra, valamint arra, hogy a Szentszék is higgyen benne, sikerülni fog.”


A Magyar Hírlap (Célegyenesben… 2.o.) értesülései szerint legkésőbb május végéig a parlament elé kerülhet az új egyházi törvény. Ismeretes, hogy a jogszabály létrehozói három kategóriában gondolkodnak, így lennének a történelmi vagy hagyományos, illetve az elismert egyházak. Az ezeken kívül esők vallási egyesületként, a civil szervezetekre vonatkozó törvény alá tartozva működhetnének tovább.  

Magyar Kurír

(bd)