Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (8,.o.) Fiatalok felé nyitna a katolikus egyház című helyszíni tudósítása szerint örömteli várakozással készül Lengyelország a három év múlva esedékes pápalátogatásra. II. János Pál és XVI. Benedek után a tervek szerint 2016-ban, a kereszténység felvételének 1050. évfordulóján Ferenc pápa is felkeresi az országot. A pápalátogatás központi eseménye az Ifjúsági Világtalálkozó lesz, amelynek a lengyel pápa, Karol Wojtyla alakjával összefonódott Krakkó ad otthont.

A Népszabadság (3.o.) Ferenc pápa üzenete a muzulmánokhoz címmel számol be arról, hogy a Szentatya a muzulmán testvérekhez a ramadán hónapja végének alkalmából intézett üzenetében hangsúlyozza: keresztényeknek és muzulmánoknak kölcsönös tiszteletben kell tartaniuk a másik vallását, ennek tanításaival, jelképeivel és értékeivel együtt erre a magatartásra nevelve saját fiataljaikat is.

Ugyancsak a Népszabadságban (Pápai üzenet: ez így nem megy – Hétvégi melléklet 8.o.) Kamarás István vallásszociológus nyilatkozik, aki szerint Ferenc pápa megnyilatkozásai „eddig csak gesztusoknak tekinthetők. Azok, akik változásokat akarnak, abban bíznak, hogy a gesztusokban megnyilvánuló forma döntő hatással lesz a tartalomra is. Még nem történt érdemi fordulat a pápa tevékenységében. Olyan fordulatokra gondolok – a kötelező papi nőtlenség eltörlésére, vagy a nők pappá szentelésére –, amelyeket a szó legjobb értelmében vett liberálisok látnának szívesen az egyházban.” Kamarás ugyanakkor figyelemre méltónak tartja, hogy Ferenc pápa Rióból hazafelé, a repülőgépen meglepően toleráns nyilatkozatot tett a melegekről. A vallásszociológus elmondta azt is: a pápa radikálisan szegénypárti, ebben az ügyben rendkívül eltökéltnek látszik. Idézi a Szentatyát: „Nagyon nem jól érzem magam, amikor egy papot vagy nővért divatos autóban látok. Ez így nem megy.” Kamarás kifejti: „A pápa nem szélsőséges aszkéta, nyilván nem arra gondolt, hogy egyházi embernek nem lehet kocsija. A társadalmat irritáló, indokolhatatlan luxuskiadások ellen emelt szót. És nem pusztán a nemtetszését fejezte ki, hanem közölte: ’Ez így nem megy’. Tehát egyértelművé tette, hogy nem elégszik meg az elvi kinyilatkoztatással vagy a dorgálással. Tevőlegesen változtatni akar.” Kamarás úgy véli, messzemenő következményei lehetnek annak, ha a pápa következetesen kiáll a szegények mellett. „Akkor a magyar püspöki kar tagjai sem vonhatják ki magukat. Többet kell tenniük a rászorulókért, és kénytelenek lesznek állást foglalni akár a mostani kormánnyal szemben is. Azzal a kormánnyal szemben, amelynek vannak kifejezetten szegényellenes intézkedései: az egykulcsos adó bevezetése, a segélyezés átalakítása, az iskolakötelezettség leszállítása, a hajléktalanokkal való bánásmód. És hogy ezzel az egyház belekeveredik a politikába? Igen. Mert félreértés ne essék, a szegények melletti kiállás nagymértékben politikai cselekedet. Kitűnő szakemberek… azt állítják, hogy tulajdonképpen maga a kereszténység is egy baloldali, szegénypárti mozgalom. Ilyen értelemben Ferenc pápa jogfolytonosságot képvisel… Nem valószínű, hogy Ferenc pápa olyan pápaként vonul be a történelembe, mint aki lényeges hittételeket fogalmazott meg, átalakította a keresztény erkölcstant vagy átalakította a liturgiát. Ha azonban sikerül elérnie, hogy a szegénypártiság uralkodóvá váljon az egyházban, akkor az önmagában is forradalmi változás lesz.”

A Népszavában (7.o.) Veress Jenő Ferenc ellenzéke a KDNP? címmel üdvözli Ferenc pápának a melegekre vonatkozó, hétfőn a Rióból Rómába hazafelé tartó repülőgépen tett kijelentését, s fölteszi a kérdést: „Oly jó lenne tudni, hogy a – csak pár ember képzeletében létező – Kereszténydemokrata Néppárt főbuzizói… miként vélekednek erről. Nem enne jó a világnak, ha Ferenc – épp az ilyen KDNP-s szerű bigottak, korszerűtlenek, elmeroggyantak miatt – I. János Pál sorsára jutna.” A cikkíró el sem tudja képzelni, hogy mi lesz majd akkor, ha Ferenc pápa egyszer csak részt vesz egy melegfelvonuláson, és békét hirdet. Veress bizonyos abban, hogy ez előbb-utóbb megtörténik. A cikkíró állítja: „Amit Ferenc pápa mond, hirdet, képvisel, szöges ellentétben áll a hazai államkatolicizmussal, az orbáni (ál)kereszténységgel, az egyház (kivált annak javai) fölmagasztosításával…. Igen ráférne már a bíborban dőzsölő főpapságra, de a bőben abrakoló alsópapságra is a ferenci alázat.”

A Magyar Hírlapban (14.o.) Sági György Szent pápák évszázada címmel ír arról, hogy mindig voltak nagy formátumú vezetői a Római Katolikus Anyaszentegyháznak, de figyelemre méltó, hogy a XX. században mennyen emelkedtek ki szentéletűségükkel annyira, hogy közülük X. Piusz már szent, XXIII. Jánost és II. János Pált pedig ebben az évben avatják szentté. Elkezdődött a kanonizációja XII. Piusznak, VI. Pálnak és I. János Pálnak is. A szerző megállapítja: a nevezett egyházfők mindannyian megőrizték az eredeti értékrendet, „és az egyes elődeik korszerűsítéseit is igyekeztek figyelembe venni, átvenni, illetve tovább javítani, fejleszteni. Ezzel igazolva, hogy az egyház e világban él – még, ha a transzcendenciában is gyökerezik –, nem pedig elzárva egy burokban, ahogy a szélsőséges ideológiák igyekeztek/nek propagálni.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Ökumenikus… 2.o.) beszámol arról, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan tegnap este is ökumenikus megemlékezést, illetve imaórát tartottak a Pesti Jézus Szíve-templomban, a Szent Egyed Közösség szervezésében, Székely János katolikus segédpüspök, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter részvételével, a nácizmus roma áldozataira emlékezve. Közli a lap azt is, hogy kedden délután fél négykor ökumenikus istentisztelet lesz az áldozatok emlékére a fővárosi Szent István-bazilikában, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) kezdeményezésére. Az ORÖ közleménye szerint az istentiszteleten Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek is közreműködik.

Szintén a Magyar Hírlapban (Kiüresednek értékes tartalmaink 4.o.) Bíró László, a Magyar Honvédség tábori püspöke nyilatkozik, aki elmondta: „A mai embert naponta szó szerint milliónyi benyomás éri. Rémesen nehéz, ha tetszik, szinte lehetetlen tájékozódni, s így könnyen utat téveszthetünk. Itt van például az internet – a világhálóról dől az információ, ám nincs idő megemészteni az adattengert, mert mire eljutnánk odáig, már ott tolong az újabb intenció. A ’szörfölés’ nem egyenlő a tájékozottsággal. Nagyin intelligensnek kell lenni, hogy ezeket a csapdákat elkerüljük, elkerülhessük. S legyünk őszinték, kevés ilyen ember van.”A mai kor emberére jellemző a magazinműveltség. A főpásztor megemlít egy római tanulmányt, amely szerint a katolikus egyházra sütött sztereotípiák között előkelő helyen állnak a konzervatív, a szexellenes, a dogmatikus, a homokos és a pedofil jelzők. „Utóbbit magas is megtapasztaltam, amikor két, mellettem elhaladó tizenéves, látva a ruhámat, utánam szólt: pedofil. Tette mindezt úgy, hogy semmit nem tud rólam, de megkockáztatom, a római egyházról, annak történetéről, cselekedetéről sem. Az ilyen és ehhez hasonló ’kinyilatkoztatások’ finom műszerként tükrözik a lelkekben végbement rombolás mértékét, mélységét, korai kezdetét.” A lap közbevetésére, hogy az egyházban is vannak azért farkasok, Bíró püspök leszögezte: „Biztos volt, van és lesz is ilyen, de azt eszelős túlzás lenne állítani, hogy a mindenkori pápától le az utolsó falusi káplánig mindannyian gonoszok, s nem mellékesen arra szövetkeztek, hogy a világot maguk alá gyűrjék, Lehangoló, de igaz, politikustól a portásig rengetegen űznek sportot a támadásunkból, üldözésünkből.” A tábori püspökség feladatáról Bíró László kifejtette: „Mi a sajnálatosan egysíkúvá váló világban a létnek egy másik dimenzióját képviseljük. Értéket közvetítünk annak az embernek is, akit alapvetően másként szocializáltak, például ellenségesen velünk szemben. A Fennebbvaló, mint neve is mutatja, felette áll mindennek – és ezen tény nem holmi előkelő elzártságot jelent. Éppen ellenkezőleg, a masszív velünk élést, örömben, bánatban, betegségben, egészségben egyaránt.”

Magyar Kurír