Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (17.o.) Mégis Krisztus korából való a torinói lepel? címmel számol be arról, hogy a Torinói Műszaki Egyetem kutatócsoportja szerint egy Kr.u. 33-ban Jeruzsálemet megrázó földrengés okozhatta a Jézus halotti leplének tartott torinói leplen lévő lenyomat kialakulását. A kutatók mechanikai és kémiai kísérletek nyomán álltak elő azzal a feltételezéssel, hogy a Jeruzsálem jelenlegi óvárosának területén pusztított, a Richter-skála szerinti 8,2-es erősségű földrengés okozta neutronsugárzás idézte elő a leplen a jellegzetes lenyomatot, és ez vezette félre a kutatókat 1998-ban, amikor szénizontópos kormeghatározással 1260 körülire tették a lepel származásának időpontját. A torinói szakemberek hangsúlyozták: az említett földrengés elég erős lehetett ahhoz, hogy a neutronkibocsátás kölcsönhatásba lépjen a nitrogéntartalommal, elindítva olyan kémiai reakciót, amely a jellegzetes képet alkotta. Szerintük a neutronkibocsátás forrásai azok a lökéshullámok, amelyek a földrengéskor a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkeztek.

A maszol.ro erdélyi hírportál Márton Áron 75 év távlatából is összegyűjtötte híveit című tudósítása szerint egyházi és világi elöljárók, katolikus és protestáns hívek töltötték meg szerda este a kolozsvári Szent Mihály-templomot, hogy megemlékezzenek a legnagyobb erdélyi püspök, Márton Áron felszenteléséről, a történelmi nap 75. évfordulóján. „Doberdónál katona, Brassóban vasesztergályos, Gyulafehérváron papnövendék, 18 évvel később pedig már ugyanott püspök. Ez volt Márton Áron, a Világ Igaza, akinek a boldoggá avatását egész Erdély keresztény közössége szorgalmazza felekezeti hovatartozásától függetlenül, hisz ő sem különböztette meg az embereket hitük szerint: 1938-ban éppen amiatt utasították ki Kolozsvárról, mert felemelte szavát a háború és a zsidók deportálása ellen. 1939. február 12-én, kereken 75 évvel ezelőtt szentelték püspökké a kolozsvári Szent Mihály-templomban, noha gyulafehérvári püspök lett. Felszentelése helyszínéül azért választotta a kincses várost, mert 1939-ben Kolozsvár még magyar többségű település volt, Márton Áron itt érezte magát otthon” – mondta az ünnepi megemlékezésen Jakubinyi György érsek. A főpásztor kifejtette: Márton Áronnak a szabad vallásgyakorlás ügyében tett lépései, karizmatikus személyisége, a kisebbségben élők iránti mély
elkötelezettsége a kommunista hatalom szemében egyes számú ellenséggé tették. A hívek tömegeinek rajongása tovább növelte a román kormány félelmét a püspökkel szemben, akiről tudni lehetett, hogy egy szavára százezrek mozdulnának. Végül 1949-ben csellel letartóztatták, és életfogytiglanra ítélték. 1955-ben mégis szabadlábra helyezték, de a tömegek olyan látványosan ünnepelték, hogy még veszélyesebbnek tűnt, mint korábban. Így 1956 és 1967 között, 11 éven át fogságban tartotta a román államhatalom a püspöki palotában, amelyet nem hagyhatott el. Szabadulása után, 1969-ben mehetett el csak Rómába. Hosszas szenvedés után, 1980-ban hunyt el, temetése felért egy tüntetéssel, ahol több mint tízezer ember dacolt csendesen az elnyomással.

A Heti Válaszban (18-20.o.) Szőnyi Szilárd Csapot-papot címmel készített riportot az elmúlt hónapokban elterjedt szóbeszéd kapcsán, amely szerint eladja piliscsabai épületeit és Budapestre költözik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara. A cikk szerzője kiderítette: a hír – egyelőre – csak részben igaz, tény viszont, hogy az intézmény továbbra sem barátkozott meg Makovecz Imre organikus építészetével. Szőnyi emlékeztet rá: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) – főleg annak elnöke, Erdő Péter bíboros, az egyetem korábbi rektora – az építkezés során konfliktusba keveredett Makovecz Imrével, s építészeti, gazdasági, teológiai jellegű ellentétük megterhelte későbbi kapcsolatukat is. A cikkből kiderül, hogy a püspöki kar mellett mások is bírálták a Stephaneum terveit és szimbolikáját, s hol „katolikus Disneylandnek” nevezték, hol vidámparki elvarázsolt kastélyhoz hasonlították a komplexumot. Jelenits István piarista szerzetes pap tanár 2002-ben a Magyar Építőművészet című folyóiratban így írt: „Mi tesz egy egyetemet katolikussá? Nem valami elragadtatott magatartás, hanem két lábbal  földön álló, mégis a szellem szolgálatába szegődő elkötelezettség. Alázat is, amely számot vet sajt helyzetével, számít rá, hogy egy épületet fűteni, takarítani, idő múltán majd tatarozni is kell… Ez az épület helyettünk beszél; mellette, benne mi már szóhoz sem jutunk. Ha mégis, gúnyos fel- és alhangokkal kíséri eszmecserénket.” – nyilatkozik a lapnak Botos Máté, a Pázmány bölcsészkarának dékánja, aki elmondta: „A problémák valósak, ám sokkal többet nyom a latba versenyhelyzetünk megőrzésének szándéka…Az utóbbi időben arra lettünk figyelmesek, hogy noha az összes hozzánk jelentkező száma nőtt, az első helyen a Pázmány BTK-t megjelölők száma csak feleekkora arányban emelkedett. Demográfiai hullámvölgyben ez is nagy eredmény, de a mi olvasatunkban ez azt jelenti, hogy bár elméletben vonzó a kar, a gyakorlatban elgondolkodtat a távolság… Ráadásul harmadévben a hallgatóink 40 százaléka már dolgozik, jellemzően a fővárosban, így végképp nem tudnak ingázni.” Ennek megfelelően a legnépszerűbb szakokat Budapestre hozták, s Piliscsabán maradtak a bölcsészképzés területei vagy például a kommunikáció. Szőnyi azt is megjegyzi, hogy a bölcsészkar vezetőjével Mikszáth téri irodájában beszélgetett, abban a szobában, amely annak idején az írónak, valamint két illusztris piaristának, Sík Sándornak és Jelenits Istvánnak egyaránt helyetadott. Az épületben évtizedekig a piarista gimnázium kapott helyet, mígnem a szerzetesek 2010-ben visszakapták pazarul felújított Váci utcai rendházukat. A megüresedett ingatlant két éve a Pázmány bölcsészkarának egyes szakjai foglalták el, tehát a beköltözés már régóta zajlik. A környéken van a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, rengeteg vendéglátóhely, kulturális és szórakozási lehetőség található.

Ugyancsak a Heti Válaszban (Házasság – boldogság 6.o.) Keresztes Ilona szerkesztő és Mohay Tamás néprajzkutató nyilatkozik. A házaspár – akiknek négy fiúgyermekük született – A házasság hete idei programsorozat arca. Kérdésre válaszolva – „A házasság intézménye eddig válságban volt?” – Keresztes Ilona elmondta, hogy a házasságokban súlyos sérülések vannak, „a mentálhigiénésszakemberek mesélhetnének róla. A boldog házasság ráadásul sokkal kevesebbszer szerepel a médiában. Az szokott téma lenni, hatönkremegy a házasság vagy extremitás van benne. Arról ritkán kapunk hírt: létezik család, amelyben szeretettel nevelik a gyermekeket; ez is hozzájárult a válsághoz.” Az idei hétjelmondata: „Aki keres, az megtalál.” Mohay Tamás erről kifejtette: „A mondat bibliai parafrázis; azt szeretnénk üzenni vele, hogy ahhoz, hogy megtaláljuk az igazit, keresni kell. Az ember legtöbbször azt találja meg, amit keres; aki alkalmi kapcsolatot keres, azt találja meg, aki az igazit keresi és jól keresi, az meg fogja kapni – felsőbb segítséggel. A pár éve elhunyt Gyökössy Endre reformátuslelkész azt a képet használta a házasságra: ketten hármasban. Vagyis aki keres, ahhoz Isten kézen fogva odavezeti a társát.” Mohay Tamás elmondta azt is: „Felhívjuk a házaspárok figyelmét, hogy a kapcsolatot gondozni, művelni kell, nem megy magától. S szeretnénk közhírré tenni, hogy nem egzotikus csodabogár, aki boldog házasságban él – ez normális, természetes állapot.”

Magyar Kurír