Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (7.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel reagál arra, hogy Kim Lane Scheppele amerikai alkotmányjogász a New York Times véleményblogjában megkérdőjelezte, hogy valóban legitimnek tekinthető-e a magyar parlamenti választásokon győztes Fidesz-KDNP kétharmada. Ám a cikkíró figyelmeztet, hogy a nagyhéten „nekünk inkább húsvét, a legnagyobb keresztény ünnep örömhíre járja át lelkünket, rá sem hederítünk az ilyenkor szokás szerint megjelenő valláskritikai észrevételekre Jézussal és a kereszténységgel kapcsolatban.” Szentmihályi figyelmeztet, hogy olvassuk inkább Ferenc pápa Az Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítását, amelyben a Megváltóról azt írja: „Ezt a méltóságot, amellyel a végtelen és rendíthetetlen szeretet ajándékoz meg, senki nem veheti el tőlünk. Ő lehetővé teszi számunkra, azzal a gyöngédséggel, amely soha nem csal meg, és képes mindig visszaadni az örömöt, hogy felemeljük a fejünket és újrakezdjük. Ne meneküljünk el Jézus feltámadása elől. Soha ne hagyjuk magunkat legyőzni, bármi történjék is. Semmi se lehessen nagyobb, mint az ő élete, mely mindig előrehajt bennünket!” A cikk szerzője hozzáteszi: „A halhatatlan lélek méltóságával, türelmességével és békevágyával kell az állandóan forrongó földi világra tekintenünk, amely emberi lényegét tekintve nem sokat változott az írásos történelem tanúsága szerint.” S bár Szent Pál apostol írta – „Öltsétek magatokra az új embert” –, az egyes ember számára „ez a legnehezebb parancs, amikor a régi emberek gúnyolják és átkozzák ezért. Az örömre való meghívás nagy megtiszteltetés, ünnepi lélekkel készülünk vendégségbe, az Úr asztala mellé. Az emberiség minden eddiginél nagyobb válsága elsősorban erkölcsi természetű, mert tömegesen fordított hátat Istennek, és tagadta meg parancsolatait. Ebbe a gonosz, kiábrándult ürességbe kell elvinnünk a megváltás örömhírét.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (14.o.) Semana Santa című beszámolója szerint az inkvizíció idejéből származó hagyományok szerint virágvasárnaptól húsvétvasárnapig a nagyhét, illetve a szent hét (Semana Santa) minden napján körmenettel ünnepelnek a helyi szerzetesrendek szerte Spanyolországban. A lap rámutat: a kasztíliai falvak visszafogott ünneplésével éles ellentétben állnak az andalúzok színpompás, turisták ezreit vonzó felvonulásai, amelyek nélkülözhetetlen elemei a csúcsos álarcot viselő katolikus hívők. A „bűnbánók” azokat az embereket szimbolizálják, akik Jézust keresztre küldték, a csuklyát úgymond szégyenükben húzzák a fejükre, így vezekelnek. Az órákig tartó körmenetre olykor több tonna súlyú ereklyéket is magukkal visznek. Amelyek a passió egyes jeleneteit elevenítik meg, vagy evangéliumi szereplőket mutatnak be. Egy-egy ember terhe esetenként száz kilót is nyomhat. Sevillában ötvennyolc, a ruházatuk alapján jól megkülönböztethető szervezet vonul a nagyhéten.

Szintén a Magyar Hírlap (8.o.) Húsvét, az ingyen kapott szeretet címmel közli Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének húsvéti üzenetét, amelyben leszögezi: „Jézus feltámadása ad bizonyosságot az embernek, hogy a húsvéti hitre építheti életét. Ez jelenti a bátor vállalkozást az őszinte igazmondásra; a készséget, hogy másokat magunk elé engedünk, abban a bizonyosságban, hogy úgyis célhoz érünk; hogy terveinket fizetség és haszon nélkül váltjuk valóra; hogy töretlen erővel újból és újból keressük a kiutakat, új megoldásokat. A húsvéti történésben megvalósuló új kezdet táplálja a bizalmat. Mindenekelőtt azt, hogy Isten bennünk van, és mindenkinek megígérte szeretetét. Bizalmunk által valósággá válik ez az ígéret minden téves lépésünk ellenére. Megkísérelhetjük, hogy egyre teljesebb életet éljünk, hiszen az új élet már bennünk van. A bizalom képessé tesz arra, hogy önmagunkban és egymásban többet lássunk, mint ami szemmel látható, s felismerjük a valóság gazdagságát korlátai ellenére. Az emberhez méltó jövő függ attól, hogy bizakodó lélekkel közeledünk egymáshoz és fordulunk a világhoz, amelyben élünk. Az ingyenesen kapott szeretet gazdagságát kívánom.”

A kronika.ro Húsvéti véradás a hajléktalanokért címmel közli, hogy húsvéti véradási akciót szervez Sepsiszentgyörgyön a Máltai Szeretetszolgálat. „A véradást követően mindenkit megillet hét 9,35 lej értékű étkezési utalvány, amelynek felét adományként kérik majd el a szociális szervezet dolgozói. Az összegyűlt utalványokat a hajléktalanszállóban meghúzódó rászorulók húsvéti étkeztetésére fordítják” – közölte Székely Róbert, a hajléktalanszálló vezetője. Hangsúlyozta: a gyűjtésen kívül fontos szempont az is, hogy hiánypótló tevékenységről van szó, hiszen a kórházak országszerte vérhiánnyal küzdenek. A felhívás szerint vért adhatnak azok a 18 és 60 év közti személyek, akiknek testsúlyuk nem kevesebb mint 55 kilogramm, nem állnak gyógyszeres kezelés alatt, továbbá nem szenvednek semmiféle gyógyíthatatlan betegségben.
A szekelyhopn.ro Húsvéti készülődés örömmel és szeretettel címmel számol be arról, hogy a gyulafehérvári Caritas gondozásában lévő gyergyószéki idősek találkoztak hétfőn a szentmiklósi Szeretetkonyhán. A különleges húsvétváró ünnepségen Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános mondott áldást. Keresztes Edit, a gyergyói Otthoni Beteggondozó Szolgálat csapatvezetője elmondta: „A mi szakmánkban nagyon fontos a keresztény szellemiséggel átitatott munka. Ennek ápolására, erősítésére jó alkalmat nyújt a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra való közös készülődés.” Az ünnepségre Gyergyóremetéről, Güdücről, Újfaluból, Ditróból, Alfaluból, Csomafalváról és Gyergyószentmiklósról érkeztek a meghívottak. A találkozó célja az volt, hogy a gondozók és gondozottak közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás húsvéti szokásait, kicsit kimozduljanak a hétköznapok monotonitásából. A rendezvényen a több mint ötven résztvevő településeik szokásairól számolt be. Meséltek a nagypénteki böjtről, a húsvéti kókonyaszentelésről, no meg a húsvét-másodnapi locsolkodásról is. A résztvevők rögtön ki is próbálhattak többféle tojásfestő technikát, a régi hagymahéjjal való festéstől egészen a modern matricás díszítésig. A szorgos kezek jó hangulatban 150 tojást festettek meg, így bizonyos, hogy festett tojás kerül húsvétkor az asztalra. Az ünnephez kapcsolódó történeteket, elbeszéléseket a gondozottak közül Koszti Béla hegedű-, valamint Balla Julianna citerajátéka tette színesebbé, meghívottként Bartis Erzsébet énekelt népdalokat. A találkozót szeretetlakomával zárták, melyet követően minden jelenlévő töltött káposztát, bejglit és piros tojást tartalmazó ajándékcsomaggal térhetett haza.

Ugyancsak a szekelyhon.ro Éjjel-nappal istenközelben címmel figyelmeztet: nem csak külsőségekben, lélekben is jó felkészülni a húsvétra. Aki egész nap dolgozik, takarít, főz vagy süt, annak szerdáról csütörtökre megadatik a lehetőség, hogy éjszaka templomba menjen, közösségben legyen, ugyanis az alsóvárosi református gyülekezet ismét megszervezi 24 órás imamaratonját. A csendesség, lelki beszélgetés és imaséta csak néhány azon lehetőségek közül, amelyet a harmadik alkalommal megszervezett alsóvárosi egynapos imanap nyújt. Szerda estétől csütörtök estig égnek majd a gyertyák a Ludasi utcai templomban. A maraton jótékonysági esttel kezdődik, amelyen az igehirdetés és dicsőítés mellett egy beteg kisfiúért imádkozik majd a gyülekezet. A szervi rendellenességgel született gyerek műtétre szorul, ezért nemcsak imádsággal, hanem adománygyűjtéssel is segítenek – mondta Imreh Jenő, a gyülekezet beosztott lelkésze. Az istentisztelet után kezdődik az imádkozás. Előzetesen fel lehetett iratkozni egy-egy félórányi imádságra, azonban bárki szabadon bemehet a templomba, amikor tud. A hangos ima mellett sok más lehetőség van. Aki csak egyszerűen magában szeretne imádkozni, csendben lenni, azt is megteheti. A lelkész elmondta, áhítatos könyvek is lesznek az Úr asztalán, ezekből is lehet olvasgatni. Mindig lesz egy lelkész, aki az ajtóban várja az érkezőket, hozzájuk személyes kérdésekkel is lehet fordulni. „Az elmúlt alkalommal nagyon megnyíltak az emberek, egy-egy búcsúzásból lelki beszélgetés lett. Amikor az ember igazán elcsendesedik, megszólal Isten. Ez volt a legszebb tapasztalat az imamaratonokon” – mesélte Imreh Jenő. Hozzátette: nagyon jó lehetőség az önvizsgálatra a Kereszt útja imaséta, amelyen végigjárható Jézus szenvedésének 14 állomása. Ezen is részt vehet bárki a maraton alatt. Minden állomásnál lesz egy jézusi példa, egy felhívás a résztvevő számára, és útravalóul egy üzenet. Ha például arról olvas valaki az egyik állomásnál, hogy Jézus a síró asszonyokhoz szól, akkor lesz egy olyan felhívás, hogy imádkozzunk a sírókért, végül pedig egy idézet olvasható majd a boldogmondásokból. A maratont a nagycsütörtök esti, asztalok melletti úrvacsorázás zárja. A 19 órakor kezdődő istentisztelet után a szószék előtti asztalokhoz ülve vesznek úrvacsorát a jelenlevők. Az imamaraton és az úrvacsora bárki számára nyitott, aki lelki indíttatást érez erre.

A Magyar Nemzetben (10.o.) Vigh György A Kádár-korszak angyalai címmel írt méltató kritikát a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színházban bemutatott, Boldogságlabirintus című előadásról. A darabot Galambos Péter – aki egyben a rendező és a díszlettervező is – és Kovács-Cohner Róbert írták. A szerzők az 1956 utáni, akkoriban konszolidációs korszaknak minősített évek emblematikus művészeinek – Kondor Béla, Pilinszky János, Sarkadi Imre, Bódy Gábor – legendájából szőtt drámát. A főszereplő, Sámuel Bence festőművész, költő (Horváth Lajos Ottó alakításában) keres utat egy korban, amikor „Isten helyett az orvos válaszol.” A dráma ábrázolt világban a túlélés nem cél, hiszen lehetetlen, az egyetlen feladat a morális önfeladás elkerülése. Ebben a nem túl biztató helyzetben bukkan fel egy különös szerzetes, Mihály szerepében Szarvas József „színészi manírok nélkül, természetes emberi bölcsességgel szembesíti a főhőst és a nézőket a természetfeletti igazsággal, mutatja meg a kiutat a földi labirintusból.” Vigh György szerint a jelzett korszakban „a kis formátumú ördögök hada és tehetséges, ám morálisan alulfejlett bukott angyalok mellett léteztek olyanok – nem is kevesen –, akik elfordultak a tál lencsétől, és a harminc ezüstöt sem vették fel a pénztárnál.”

A szekelyhon.ro Minden út Istenhez vezet című beszámolója szerint a Marosvásárhelyen is látogatható, Vagyok, aki vagyok című kiállítás nem szándékszik megválaszolni az életünk különböző szakaszában visszatérő Ki vagyok én? kérdést, hanem azt akarja, hogy az önismerettel kapcsolatos témákat körbejárva keressük a válaszokat, tisztázzuk honnan jövünk, hol állunk, és merre tartunk. A Debreceni Egyetemi Lelkészség által összeállított kiállítás, amely kedden nyílt a Jókai/Eminescu utca 22. szám alatt, május 2-ig látogatható. A megnyitón Les Zoltán marosvásárhelyi egyetemi lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, aki elmondta: örül, hogy elhozhatták a megyeszékhelyre is az önismereti kiállítást, és reméli, sokan meglátogatják azt. A kiállítás egyik szellemi szerzője, Püski Dániel debreceni egyetemi lelkész beszédében hangsúlyozta: valamikor a reformátusság a nyitottságot is jelentette, de valahogy ezt útközben elfelejtettük. A tárlat ennek a nyitottságnak a fontosságára akarja felhívni a figyelmünket, arra, hogy merjük az új módszereket, lehetőségeket használni, annak érdekében, hogy az embereket Istenhez vonzhassuk. Jakab István, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye esperese az Ige alapján válaszolt a Vagyok, aki vagyok kérdésre: miszerint az Ő alkotásai vagyunk, teremtetve a jó cselekedetekre. Kiemelte, hogy a Heidelbergi Káté első kérdése is választ ad erre a kérdésre: „nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak a tulajdona vagyok”. Bevallotta, kíváncsian várja, hogy körbejárja a kiállításon feldolgozott témákat.
A megnyitó után Püski Dániel nyilatkozott a hírportálnak. Elmondta: „Sok interaktív kiállítást láttam Európa-szerte és Debrecenben, az egyházkerület által szervezett több kiállítás megszervezésében segédkeztem. Ez az első nagyobb lélegzetű saját projektünk. Azt látom, Magyarországon mindenképp, hogy a mai egyetemisták nem annyira fogékonyak az irodalmi, politikai, képzőművészeti témák iránt, sokkal inkább az önismerettel foglalkoznak, és ezen keresztül be lehet hozni bármit az érdeklődési körükbe. A debreceni egyetemisták nagy érdeklődéssel hallgatták azt az istentisztelet-sorozatot, amely az Isten-képről, Isten-ismeretről, énképről és ezeknek kapcsolatáról szólt. Így született az önismereti kiállítás létrehozásának az ötlete. Képeket, témákat válogattunk össze, szövegeket írtunk, tallóztunk. Ma a fiatalok nagy többsége a Facebookon fejezi ki önmagát, pillanatnyi hangulatát, fontosabb mondanivalóját ott teszi közzé, így nagyon sok Facebook-bejegyzéshez hasonló részletet használtunk. A cím pedig: keresztyének számára nyilvánvaló, hogy Isten a vagyok, aki vagyok, a nem keresztyének figyelmét is felkelti ez a cím és üzen valamit. Az sem véletlen, hogy minden séta a kápolnában ér véget, hiszen szerintünk minden út Istenhez vezet.”

Magyar Kurír