Napi sajtószemle

XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatásáról

Az erdon.ro Szentté avatás – Róma utcáit elárasztották a pápák arcképével díszített ajándéktárgyak című tudósításából kiderül: rózsafüzér, bögre, öngyújtó, póló, toll – a kettős szentté avatás előtt Róma utcáit elárasztották a XXIII. János és II. János Pál arcképével díszített ajándéktárgyak, amelyeknek az ára a vásárlók nemzetiségétől is függ.

A Népszavában (1.,13.o.) Rónay Tamás Történelmi szentté avatás a Vatikánban címmel a XX. század két legnépszerűbb pápájának nevezi XXIII. Jánost és II. János Pált. A cikkíró kiemeli: a két egyházfő személyisége eltért ugyan, mégis mindketten Szent Péter legjelentősebb követői közé tartoznak, XXIII. János megújította az egyházat, II. János Pál pedig igyekezett közelebb hozni az emberekhez. Rónay párhuzamot von Angelo Roncalli és Ferenc pápa személyisége között. Szerinte „Mintha XXIII. János elevenedne meg előttünk, amikor Ferenc pápának a merev hagyományokkal szakító lépéseit láthatjuk. Akár csak azzal, hogy jó étvágyat kíván a Szent Péter téren őt ünneplő tömegnek, vagy elbeszélget a hívekkel, felkarolja a rászorulókat, vagy próbálja közelebb hozni egymáshoz a különböző egyházakat. Ferenc pápa sokszor hivatkozik XXIII. Jánosra. II. János Pált is nagyra becsülte, de lélekben mindig közelebb érezte magát a zsinat egyházfőjéhez.” A cikk szerzője is elismeri azonban, hogy II. János Pál érdemeit nem lehet elégszer emlegetni. „Szülőhazájában, Lengyelországban olyan kultusza van, ami itthon szinte elképzelhetetlen. Szinte minden templom előtt megtalálhatjuk a róla mintázott bronzszobrot.” Rónay emlékeztet rá, hogy a lengyel pápának nagy szerepe volt a vasfüggöny lebontásában, az ökumenizmus motorja volt, 1979-ben Auschwitzban 500 ezer ember előtt celebrált misét, 1986-ban ellátogatott a római zsinagógába, többször is bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnökért. A szerző arra is kitér, hogy II. János Pált hosszú pápasága alatt bírálatok is érték a felszabadítás teológiájával szembeni fellépése, az erkölcsteológia kérdését érintő konzervatív álláspontja, valamint a papok által elkövetett szexuális visszaélések ügyének kezelése miatt. Sokan azonban már életében szentnek tartották, milliók merítettek erőt az egyre súlyosbodó betegségeivel szembeni drámai küzdelméből. 2005. április 8-ai temetésén pedig a hívők azonnali szentté avatását kérték.

A Népszabadság (1.,4.o.) Két pápát avatnak szentté vasárnap, több ezer magyar zarándok Rómában című összeállításában emlékeztet rá, hogy XXIII. János, a „jó pápa” szentté avatása Isteni Irgalmasság vasárnapján annyiban is különleges, hogy 2000-ben éppen II. János Pál avatta boldoggá. Nevéhez elsősorban a II. Vatikáni Zsinat megnyitása fűződik – írja a lap. A Népszabadság elismeri II. János Pál pápának a kelet-európai rendszerváltozásokban játszott kiemelkedő szerepét, de megemlíti, hogy kritikákkal is szembesülnie kellett, „nemcsak, de főleg liberális oldalról. Az óvszerhasználattal vagy a terhességmegszakítással szembeni álláspontját bírálták, és pápaságának vége felé, az ezredfordulón a világegyház nyakába szakadt a máig ható és utóda, XVI. Benedek pápaságát is végigkísérő papi pedofilbotrány. Ellentmondásosra sikeredett II. János Pál más felekezetekkel kialakított viszonya, így a keresztény egyházak egységtörekvésével, az ökumenével kapcsolatban kialakított álláspontja. Bocsánatkérések, például a szabadgondolkodókkal, mint Galileo Galileivel, a protestánsokkal vagy a zsidókkal szembeni bűnök megkövetése is végigkísérte pontifikátusát. Ám, mint Gonda László református teológus rámutatott, a korábban a debreceni református Nagytemplomba is ellátogató pápa vezette Kúria később, a kereszténység ’koncentrikus köreiben’ gondolkodva elvitatta az egyház fogalmát a többi felekezettől, református és evangélikus bírálatokat is kiváltva ezzel.” Azzal kapcsolatban, hogy II. János Pál kétszer is – 1991-ben és 1996-ban – ellátogatott Magyarországra, Illés Pál Attila történész elmondta: nincs tudomása róla, hogy olyan közeli kapcsolatot alakított volna ki a magyarországi katolikus vezetőkkel, mint a cseheknél Frantisek Tomásek bíborossal. II. János Pál támogatta a rendszerváltozásokat, Európa újraegyesítésének eszméjét, de figyelmeztetett a vesztesek leszakadására is. Ehhez kapcsolódóan nem feltétlenül volt híve a demokráciának, mint politikai berendezkedésnek sem. A Népszabadság felidézi, hogy a lengyel pápa Emlékezet és azonosság című könyvében – amelyben filozófusokkal, Józef Tischnerrel és Krzysztof Michalskival beszélget – kifejtette, hogy nem tartja önmagában való, végső értéknek a demokráciát. Erre példaként említi Adolf Hitlert, aki demokratikus választásokon jutott hatalomra, vagy a demokratikus parlamentek „emberellenesnek” tekintett intézkedéseit, a művi vetélésről vagy az eutanáziáról szóló törvényeket. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a „parttalan liberalizmus”, illetve a fogyasztói társadalom miként ássa alá az emberi méltóság kivívását éppen akkor, amikor pedig a kommunizmus bukása a megújulás lehetőségét teremtette meg – olvasható a Népszabadságban.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Szentmihályi Szabó Péter Sarkosan fogalmazva címmel leszögezi: nálunk és Európa számos országában a dühödt keresztényellenesség a hagyományok teljes tagadásával jár. A balliberális sajtóban a „szent” és a „szentté avatás” fogalma értetlenséget és dühöt vált ki, számukra mindez csak feudális csökevény, vagy ópium. „Plazákat kell építeni, nem templomokat, vásárolni kell, nem imádkozni, ez a lényeg. A szent helyett a profánt kell tisztelni, a lélek helyett az anyagot. II. János Pál szentté avatása akkor is, ellenükre is nemcsak a katolikusok, hanem minden jó szándékú ember ünnepe. Kétszer kaptam tőle áldást, két könyvét fordítottam, és felemelő, megható érzés, hogy kortársa lehettem egy embernek, aki munkájával és személyiségével közelebb hozta Krisztushoz a világot.”

A Magyar Nemzetben (21.,24.o.) Fáy Zoltán Jelen idő címmel megállapítja: „A magas színvonalú és rendkívül modern ’technikai körítés’ nagyon jól illik a két szentté avatandó pápa világra nyitott szellemiségéhez. Ők szellőztették át elsőként a Vatikán termeit, s ha a kanonizáció hivatalos indoklásában a kommunikációs nyitottság nem is szerepelhet, az evangélium újszerű hirdetése mindkettejük fontos erénye volt. Életük lassanként a történelem részévé válik, mégis kortársaink ők, az új évezred megszületésében oly fontos szerepet vállaló XXIII. János és II. János Pál. Egy új korszak szentjei.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (10.o.) Megyeri Dávid Erős hittel a jövő felé címmel emlékeztet rá: Ferenc pápa azt mondta II. János Pálról, hogy gazdagabbá tett minket. A cikkíró hozzáteszi: „Igen, és azt a gazdagságot, erkölcsi szilárdságot, felelős humánumot a háború poklában, szenvedések árán szerezte meg Karol Wojtyla. Kiválasztott ember volt arra a szent hivatásra, amely hozzásegítette, hogy emberek millióinak életét terelhesse életpéldájával jobb irányba.” Megyeri méltatja Ujkéry Csaba Szárnyszegetten a fény felé című regényét, amelynek egyik főszereplője a fiatal Karol Wojtyla, akiben ezekben az esztendőkben érlelődik meg az elhatározás, hogy a papi hivatást választja.

Magyar Kurír