Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (8. o.) Tringer László A szolidaritás határai címmel idézi Ferenc pápát, aki közelmúltbeli, dél-amerikai apostoli látogatásán Ecuador fővárosában, Quitóban azt mondta: „A társadalmi élethez szükséges kulcsfogalmak a következők: az egyén méltó élethez való alapvető jogának védelme, egymás kölcsönös tisztelete, a testvériség, a szolidaritás és a szubszidiaritás.” Bolíviában pedig így fogalmazott a Szentatya: „A Szentírásból tudjuk, hogy Isten meghallja népe kiáltását, én pedig csatlakozni akarok hozzátok, amint földet, hajlékot és munkát követeltek minden testvéretek számára.” A cikkíró szerint Ferenc pápa szavai „egyelőre elérhetetlennek látszó ideált fogalmaznak meg, ugyanakkor meghatározzák azokat az irányokat, amelyek mentén a szolidaritás és a szubszidiaritás egyensúlya – reményeink szerint kialakulhat. Tringer László hangsúlyozza: a szolidáris akciónak valamiképp rá kell kérdeznie a szubszidiaritás elvére is. A zsíros kenyeret nyújtó jótékony kézmozdulat is felelősséggel jár, magában foglalja a kimondatlan kérdést: „Felebarátom, megtetted-e a magadét?”

A cikk szerzője kifejti: a szolidaritás a másik ember segítségét jelenti abban a helyzetben, amikor ő már nem tud magán segíteni annak érdekében, hogy emberhez méltó életet élhessen. A szubszidiaritás viszont megvonja a szolidaritás határait, a segítség csak akkor lép életbe, ha az egyén vagy a közösség erői már kimerültek. Tringer László szerint a „menekült” és a „gazdasági bevándorlás” közötti különbségtétel, amely a felelős politikusok szájából manapság gyakran elhangzik, igazában a szolidaritás határait, az öngondoskodás kötelezettségét hangsúlyozza. A szerző szerint kérdés, hogy az önmagát „menekültként” azonosító, egyébként nyilvánvalóan gazdasági migránst ki és milyen eszközökkel fogja erről meggyőzni.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6. o.) Kuslits Szonja Háton, gyalog, biciklin a gyógyulás felé címmel mutatja be Hardi Richárd szemészt, akinek neve fogalommá vált Kongóban. Az afrikai országban élő szerzetes – végzett orvosként lépett be még Magyarországon a Nyolc Boldogság Közösségbe – eddig közel nyolcezer embernek adta vissza a látását. Folyamatosan járja a vidéket, betegei gyakran több száz kilométert gyalogolnak, hogy mobil műtőjében elvégezze rajtuk a mindössze negyedórás szürkehályog-eltávolítást. A cikkíró arra is kitér, hogy Hajdú D. András fotóművésznek a szemorvos mindennapjairól készült fényképei a közelmúltban egy kiállításon voltak láthatóak.

A Magyar Hírlap (6. o.) Közvetett keresztényüldözés címmel a brit The Daily Telegraph napilapra hivatkozva közli: bár gyakran síkra száll a vallásszabadság védelme és a kereszténység oltalmazása mellett David Cameron brit miniszterelnök, Nagy-Britannia – különböző kormányügynökségeken keresztül – évi 2,7 milliárd fonttal (csaknem 1200 milliárd forinttal) támogat olyan országokat, ahol üldözik a keresztényeket. Erre az Open Doors tekintélyes jótékonysági szervezet hívta fel a figyelmet. Ötven országot jelöl meg, amelyben leginkább elnyomják Krisztus követőit, és közülük a brit kormány negyvenbe küld támogatást. A listát tizenhárom éve Észak-Korea vezeti, negyven országban az iszlamista szélsőségesek jelentik a legnagyobb veszélyt a keresztényekre. A keresztényüldözést tekintve az első, Észak-Korea mögötti Szomáliába 107,3 millió fontot küldött a brit kormány, Pakisztánba pedig, ahol az istenkáromlást tiltó törvényeket a keresztények ellen használják fel, 3,4 milliót. Nichael Nazir-Ali, Rochester korábbi püspöke, az üldözött egyházakat segítő Oxtrad jótékonysági szervezet elnöke szerint Nagy-Britannia nemzetközi segélyezés melletti elkötelezettsége dicséretet érdemel, de garanciák kellenének arra, hogy a pénz nem kerül rossz helyre.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (7. o.) Nagy Ervin Cecil és a nagy, oroszlánszívű humanizmus című cikkének témája, hogy a közelmúltban egy amerikai fogorvos vadász lelőtte a Zimbabwe jelképének számító Cecil nevű oroszlánt, ami világszerte hatalmas felháborodást váltott ki. A cikkíró azzal a kéréssel fordul azokhoz a milliókhoz, akik Cecil halála miatt tüntetnek, petíciókat fogalmaznak meg, vagy a gyilkos fejét követelik, hogy ugyanezt tegyék most, amikor az Iszlám Állam katonái kétszázharminc, köztük hatvan keresztény embert hurcoltak el Szíriában, amikor elfoglaltak egy kisvárost Homsz térségében. Ráadásul Isten házából, a Mar Elian kolostorból rabolták el az áldozatokat, ahová azok az erőszak elől menekültek. „Nem oroszlánok ők, hanem nagyszülők, családapák, nők és gyermekek.”

A Magyar Nemzet (15. o.) Ezeréves államiságról elmélkedett Balog címmel ismerteti Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének a Háromszék című napilapnak adott interjúját. A humán-csúcstárca vezetője leszögezte: fontos, hogy a magyarságtudatot a kereszténység alakítsa, és a kereszténység tudata soha ne kerüljön szembe a magyarságéval. Balog a közösségi életet tartja igazán fontosnak: „Tudni kell, hogy kihez tartozom, kinek és kiért tartozom felelősséggel. Az értékes élet az, ha megtalálom, akik értem felelősséget vállalnak, és akikért nekem felelősséget kell vállalnom.” A miniszter Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes példáját hozta fel, hangsúlyozva: amit ő tesz az elhagyott és rászoruló gyerekekért, az felekezettől függetlenül, a nem hívő emberek számára is olyan életpélda, amely a magyar történelem legszebbjei közé tartozik.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír