Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (1., 8. o.) Kacsoh Dániel Minden létező diktatúrától óvta egyházát Mindszenty címmel idézi fel, hogy hetven évvel ezelőtt, 1945. október 7-én iktatták be esztergomi érseki székébe Mindszenty Józsefet, aki korábban a nyilasokkal is szembeszállt, vállalva a börtönbüntetést, újabb vészterhes időkben lett a magyar katolikus egyház feje. A cikkíró leszögezi: „Az elveihez, így a hit és az egyház védelméhez mindenfajta elnyomással szemben ragaszkodó, megalkuvást nem ismerő bíboros hamarosan összetűzésbe került az egyre erősödő, Rákosi Mátyás nevével fémjelzett rezsimmel. Felemelte szavát a kommunisták vezette politikai rendőrség tevékenysége, a németek kitelepítése kapcsán, tiltakozott a hitoktatás felszámolása, az egyházi intézmények államosítása ellen.” Az ÁVH 1948 karácsonyán hurcolta el a bíboros, hercegprímást, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával ismét börtönbe került.

A Magyar Idők (Emléktábla… 17. o.) hírt ad arról, hogy jezsuita tudósok (Hell Miksa 1720-1792), Pázmány Péter (1570-1637), Tomcsányi Lajos (1846-1926), Pray György (1723-1801), Káldi György (1573-1634), Katona István (1732-1811) és társaik – emléktábláját avatták fel tegnap Kaposváron. Rosta István tudománytörténész, a Somogyi Tudósklub elnöke beszédében leszögezte: „A filozófusok egybehangzó véleménye szerint az emberi kultúrának négy tartópillére van: a vallás, a tudomány, a művészet és a gazdaság. A jezsuita gondolkodók – akik közül munkásságával elsősorban Pázmány Péter emelkedik ki – nemcsak az egyházhoz tartozó személyek voltak, hanem a tudomány művelésében is jeleskedtek.”

A Magyar Nemzetben (8. o.) Czakó Gábor Az EU és az X-ek címmel rámutat: a Koránban a keresztényekkel és a keresztény hittel szemben egyszerre akad elfogadó és elutasító vélemény, de az utóbbiak számosabbak, ráadásul későbbiek, vagyis irányadók. „A keresztény kisebbségek nyilvános vallásgyakorlása súlyos korlátozások alá esik. Néhány iszlám országban a keresztény hitélet semmilyen módon nem lehet nyilvános” – írja a szerző. Czakó kifejti: az iszlám három osztályt ismer el: hitetlenek, Írás-birtokosok, mohamedánok. „Utóbbiak minden más felett állnak. A Könyv népei, a keresztények és a zsidók hol ellenségek, hol nem, a hitetlenek senkik. Pogányok.” „Ha tehát a szent napok letelnek, akkor öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket… Ha azonban megbánással fordulnak Allahhoz, elvégzik az istentiszteletet, és zakatot (szegényadót) adnak, akkor hagyjátok őket szabadon az útjukon! Allah megbocsátó és kegyes” (Korán 9,5). Czakó emlékeztet rá: ha áttekintjük az iszlám lassan 1400 éves útját, akkor dzsihádtörténetet látunk. S miközben Európa lassan elfordult keresztény alapjaitól, a Korán „csendben terjedt. A hitetlenedő Európában nagy és jól szervezett iszlám kisebbségek alakultak ki, melyeknek eszük ágában sincs asszimilálódni. Ha ezt kérdezi valaki, visszakérdeznek: mihez? A multikulti semmihez? A mostani rohamozók sem akarnak beilleszkedni. A Nyugat sajtótáját már elfoglalták, az zömmel mellettük áll.”

A Frissúsjág.ro Gnzeczky, a szatmári mártír címmel számol be arról, hogy az RMDSZ szatmárnémeti szervezete és a Szent István Kör szervezett megemlékezést kedden az aradi 13 vértanú, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc más áldozatainak emlékére. Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke beszédében hangsúlyozta: az aradi tizenhárom, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vagy Gonzeczky János mártírhalála példát mutatott a magyarságnak arról, hogyan kell egy nemzet függetlenségéért, az alkotmányos rendért a végsőkig kiállni, s ha kell, meghalni is azért. Gnándt Zoltán történelemtanár október 6. történelmi jelentőségéről beszélt. Kiemelte: a szatmári magyarság kivételes helyzetben van. Számunkra október 6. nem csak az Aradon kivégzett honvédtábornokok emléknapja, ennél több, hiszen nekünk van saját mártírunk Gonzeczky János tábori lelkész személyében. Hám János szentelte pappá, jelentős szerepet vállalt a zárda és a Zárda-templom felépítésében. Hitte, hogy a magyarságnak joga van a szabadsághoz, hitte, hogy csak akkor lesz jövője a magyar hazának, ha van összefogás és van áldozatkészség mindenkiben annak kivívására és megtartására. Szavaiban, tetteiben volt következetesség és gerincesség. A világosi fegyverletétel napján előzetes letartóztatásba helyezték Gonzeczkyt, majd perbe fogták. A vád: hazaárulás és felségsértés. Golyó általi halálra ítélték, és október 8-án kivégezték. Gnándt Zoltán figyelmeztetett: mi itt büszkén, emelt fővel tekinthetünk Gonzeczky Jánosra, az aradi 13 vértanúra, a magyar szabadságharc és forradalom vértanúira. „Legyen számunkra fontos, hogy utódaink is büszkék legyenek ránk, nekünk számukra kell hőssé válnunk. Mert nem csak a tanárnak, szülőnek kell úgy nevelnie, hogy büszkeséggel tekintsen diákjára, gyermekére, hanem úgy kell élnünk, hogy gyermekeink is büszkék legyenek ránk.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír