Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben A rabonbán unokája címmel (26. o.) a 98 éves Bíró Antal atya, a legidősebb erdélyi pap, ferences szerzetes nyilatkozik, aki hetvenöt esztendeje szolgálja Istent az oltár mellett. Ma is aktív, rendtársának, Böjte Csabának segít: a szászvárosi ferences kolostorban berendezett gyermekotthonban él, rendszeresen misézik, prédikál. Elmondta: „Nekem Áron püspök, a szent életű Márton Áron volt az irányadóm, Úristentől kapott csodám. Egyedül szentelt engem a gyulafehérvári püspöki kápolnában. Hatan várakoztunk a növendék barátok közül a papságra. Péter és Pál napján ötöt felszentelt, nekem meg kellett várnom, amíg betöltöm a huszonharmadik évemet. Különleges ajándék volt. A szertartás után, jövőre lesz hetvenöt esztendeje, széket hozatott nekem, szemben magával leültetett… Szépen lassan a következőket mondotta: »Fiam! Tudod-e, mire vállalkoztál?« A kérdés hirtelen jött, mellbe vágott. »Nehéz idők előtt álluk. Most kaptam a jelentést a Vatikánból, hogy Oroszországban hogyan üldöznek két jezsuita atyát.« Aztán elmondta a statisztikát: hány papot börtönöztek be, végeztek ki eddig a kommunisták. »Ez vár ránk is« – mondta 1941-ben, amikor még kevesen sejtették a háború kimenetelét. Mindig hangsúlyozom: nemcsak azokat kell boldoggá avatni, akik börtönben haltak meg annak idején, hanem azokat is, mint Márton püspököt, akik példamutatóan éltek.” Bíró Antal Márton Áron püspökkel szinte egy időben került fogságba 1949-ben, 1951-ben szabadult, majd a ferences rend betiltása után titokban folytatta szerzetesi szolgálatát. Elmondta azt is: Csaba királyfi helyett „jött másik Csaba, csuhában jött, nem lóháton, az ő neve Böjte Csaba. Mióta mellette vagyok, egyértelművé vált: annál, milyen vallású, sokkal fontosabb, hogy jó vagy rossz-e az ember. A kisegyházak még jobban is segítik Csaba testvért. Ötven-hatvan éves férfi jött hozzánk a minap. Azt mondta, pünkösdi lelkészként bejár a debreceni börtönbe, felkeresi a cellákat. Raboskodik ott egy marosszéki fiú, nem tudom, mit csinált. A kisfia nyolcéves, nálunk van Szászvárosban. A lelkész annyi csomagot hozott, amennyi a csomagtartójába belefért. Aztán ugyanebből a pünkösdi gyülekezetből két hét múlva hárman jöttek, hogy segítsenek, két hónap múlva pedig egy zsák cukrot küldtem a gyerekeknek. Idejött tizenkét nazarénus leány a nyáron, kitakarították az egész kolostort, rendbe szedték a kertet.”

A Nyugatijelen.com Magyar hívek zarándoklata Máriaradnára címmel emlékeztet rá: negyedik éve immár, hogy október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén megszervezik a magyar nemzetiségű hívek zarándoklatát a máriaradnai bazilikához. Azt, hogy Szent István felajánlása óta a magyar hívő nép nem szűnt meg a Szűzanyához fohászkodni és az ő oltalmát kérni, bizonyítja, hogy bár munkanap volt, október 8-án mintegy hatszáz hívő kereste fel a radnai kegytemplomot. Az énekelve, imádkozva érkező keresztalják nem csupán a temesvári egyházmegye plébániáiról vagy filiáiból keltek útra, búcsújárók jöttek az anyaországból is: Szolnokról, Tiszaszékről, Békéscsabáról, a szeged-belvárosi plébániáról, Gyuláról, Magyarbánhegyesről, Csanádapácáról. A zarándoklaton részt vettek a Romániai Máltai Segélyszolgálat nagyenyedi filiájának, aradi fiókszervezetének és nagyszentmiklósi csoportjának tagjai.

Az ünnepi szentmisét Roos Márton temesvári megyéspüspök mutatta be. A liturgia szónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt, aki szentbeszédében a magyar nép évezredes Mária-tiszteletét emelte ki, idézve Bíró Antal atya emlékeiből: „A második világháborút követően, 1949-1951 között a radnai rendház koncentrációs táborrá vált, a kommunista hatalom ugyanis ide deportálta az ország kolostoraiból a szerzeteseket és szerzetesnőket. Egy szűk cellában 16-an zsúfolódtak. Antal atya és rendtársai akkor imában kérték a Szűzanya segítségét, hiszen nem tudhatták, milyen megpróbáltatások várnak még rájuk. Szűz Mária támogatását azóta is érezzük, példa erre a mai ünnep is, hogy ilyen nagy számban itt lehetünk, ebben a templomban. A Szűzanyát nem elég csodálni, őt mindannyiunknak követni kell” – fogalmazott Csaba testvér.

A Székelyhon.ro Istenes verseket szavaltak címmel számol be arról, hogy regionális szavalóversenynek adott otthont a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium az intézmény újjáalakulásának 25. évfordulójához kapcsolódó ünnepség részeként csütörtök délután Isten kezében címmel. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a térség nyolc középiskolájából közel félszáz IX–XII. osztályos tanuló mutatkozott be a nyolcadik alkalommal megrendezett istenes versek versmondó versenyén. A bevezető előadást Mirk László Ezüstgyopár-díjas tanár, az iskola egykori magyartanára tartotta. A város hat középiskolája mellett a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépiskola és a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium képviseltette magát. A szavalók többnyire Sík Sándor, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Ady Endre és Kányádi Sándor verseiből választottak.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír