Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (13. o.) Szinódust kritizáló püspökök címmel adja hírül, hogy váratlanul két püspök is elhagyta a Vatikánban zajló, családról szóló szinódust, mondván, a gyűlés végső következtetései előre meg vannak határozva. Donald Wuerl washingtoni és Wilfird Fox Napier durbani püspökök szerint annyira sikerült elhitetni mindenkivel, hogy az idei szinódus nem lesz fair, hogy óhatatlanul a bizalmatlanság légköre érezhető. Ez egyrészt a médiának köszönhető, bár kétségüket fejezték ki a szinódus záródokumentumát összeállító tíztagú testület kiegyensúlyozottságát illetően is (A témával kapcsolatban lásd tegnapi, október 13-ai cikkünket a Szinódusi sajtótájékoztató október 13-án címmel – a szerk.)

A Magyar Hírlap (Búcsú… 3. o.) beharangozza, hogy november 6-án helyezik végső nyugalomra az Óbudai temetőben az október 6-án, életének 94. évében elhunyt Göncz Árpád egykori köztársasági elnököt. A 15 órakor kezdődő gyászszertartáson a volt rabtárs, Mécs Imre és Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát búcsúztatja a volt államfőt.

A Magyar Nemzet (10. o.) A sár megőrizte, a törvény fogja elpusztítani? című cikke szerint páratlan régészeti lelet került veszélybe Bonyhádon a helyi elkerülőút építése miatt. A pusztulás állapotában megőrződött, és így a „magyar Pompejiként” emlegetett, 600-700 éves gótikus templomrom feltárására szabott szűk határidő lejárt, így a maradványokat visszatemetnék, hogy folytassák a rom fölött vezető út kivitelezési munkáit, hiába emelt szót ez ellen Székely László, az alapvető jogok biztosa is. A lap rámutat: a szakmai érvek ellenére úgy látszik tehát, hogy fontos kulturális kincs semmisülhet meg hazánkban.

Az Erdon.ro Felújított templom Őssiben címmel tudósít arról, hogy vasárnap délután Böcskei László nagyváradi megyéspüspök ünnepélyes szentmise keretében megáldotta a Kis Szent Terézről nevezett, külsőleg felújított katolikus templomot Nagyvárad-Őssiben.

A Maszol.ro „Az emberek megbámulnak, amikor rajtam van a papi öltözet” címmel készített interjút a roma származású Kalányos Ottóval, a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia kispapjával, aki azt állítja, hogy sok cigány származású pap nem vállalja a gyökereit. Felidézte, hogy kisgyermekkorától kezdve pap akart lenni. „Gyerekkoromban szégyelltem, hogy pap akarok lenni. Azt hittem, ezzel egyedül vagyok, de a teológián szembesültem azzal, hogy sok más kispap is ugyanígy érzett. Szégyenkeztem a választott hivatásom miatt, talán mert sokan kinevettek, mondván: »Ha te pap leszel, akkor én pápa.« Mindezek ellenére mégis ebben láttam, és látom mai napig a hivatásomat. Miután leérettségiztem, a Szentírást lapozgatva egy ószövetségi résznél megakadt a szemem Jeremiás próféta meghívásán. Miután elolvastam, ráébredtem, hogy ez nekem szól. Az általános iskola nehezen ment, néha megbuktam, mégsem szegte kedvem a kudarc. Minden megpróbáltatást Isten próbatételének tekintettem, ez adott erőt a mindennapi küzdelmekben. Hitem folyamatosan erősödött, és hivatásom is ez által alakult ki. Papi hivatástudatom talán az érzékelteti legjobban, hogy már óvodás koromban én voltam a pap a játszótéren, aki összeadta az aktuális szerelmeseket.” A kispap elmondta azt is, hogy általános és középiskolában egyáltalán nem foglalkoztatta az, hogy cigány. „Emiatt nem támadott senki, így nem is került ez előtérbe. Mindenki elfogadott, ha konfliktusom volt, az nem a származásom miatt alakult ki. Sőt talán épp roma származásom miatt, de segítettek, figyeltek rám. Amikor a teológiára kerültem, arra számítottam, hogy semmiféle megkülönböztetésben nem lesz részem. A valóság azonban egészen más volt. Jelenlétem minden kispap számára új állapotot teremtett. Kialakultak különös helyzetek: például cigányvicceket meséltek egymásnak, és én betoppantam, mire hirtelen mindenki elhallgatott. Ez szerintem annak tudható be, hogy nem ismertek. Nem tudták, hogy én hároméves koromtól nevelőszülőknél élek, és azt hitték, hogy én teljes mértékben a cigány kultúrából származom, holott még cigányul sem beszélek. Amikor rajtam van a papi öltözet, az emberek általában megbámulnak és csodálkoznak, azonban eddig negatív véleményeket nem hallottam a személyemmel kapcsolatosan. Pozitív meglepődéseket látok a szemekben, aminek nagyon örülök. Szerintem a cigánynak mindig kétszer többet kell nyújtania, jobban kell teljesítenie. A jövőjük azoknak sincs bebiztosítva, akik nevelőszülőknél vagy gyerekotthonban vannak, azok teljes bizonytalanságban élnek, nincs semmijük, amibe kapaszkodhatnának. Épp ezért, ha nem tanulnak vagy nem dolgoznak, semmi esélyük nem lesz a hétköznapokban, a társadalom kitaszítottként tekint rájuk.” Kalányos Ottó figyelmeztet: „Ha változást akarunk elérni a cigányoknál, akkor teljes erőből melléjük kell állnunk. Ha nem kapnak segítséget, saját erejükből nem lesznek képesek a változásra. Ez azonban csak akkor működik, ha a segítséget nem csak elfogadják, hanem viszonozni is tudják. Ha ez nincs meg, akkor azt lehet mondani, hogy ezek jól érzik így magukat, és rájuk kell hagyni. De csak egy generációt kellene valahogy megmenteni, a többi már menne magától.”

A Frissújság.ro Egymillió csillag a szegényekért címmel harangozza be, hogy a romániai caritasszervezetek szolidaritási akciója keretében Gyere, gyújts gyertyát te is! mottóval október 16-án pénteken, 18 órától lobbannak fel a sorsvállalás lángjai országszerte. Ezen a hagyományos, szolidaritási rendezvényen a jelenlévők mécsesekkel világítanak meg egy-egy közteret, ahol minden egyes meggyújtott gyertya jelképes sorsvállalás a nélkülözőkkel, és lehetőség is mindenki számára, hogy pénzbeli adományával láthatóan is kifejezze: minden nehézség ellenére fontos számunkra a közösségünk és érdekel bennünket a szegény emberek sorsa.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír