Nem államfőként, hanem vallási vezetőként jöttem

Amint azt korábbi hírünkben is olvashatták: szeptember 22-én délelőtt Christian Wulff német szövetségi elnök, Angela Merkel kancellár és Robert Zollitsch érsek, a Német Püspöki Konferencia elnöke üdvözölte a Szentatyát a berlin-tegeli repülőtéren. XVI. benedek tiszteletére 21 díszlövést adtak le, lévén ez a pápa 21. külföldi útja. A látogatás logója: „Ahol Isten, ott a jövő”.

A berlini Bellevue kastély parkjában tartott hivatalos köszöntés és a pápai beszéd után a Szentatya 12 óra 50 perckor Angela Merkel szövetségi kancellárral találkozott a Német Püspöki Konferencia berlini székhelyén, a Katolikus Akadémia épületében. A zárt ajtók mögött folytatott beszélgetésről a német politikus a következőket ismertette a sajtó képviselőivel: szó volt a pénzügyi válság okozta nehézségekről, továbbá arról, hogy a politikai erőknek az embereket segíteniük kell, és soha nem szabad odáig eljutni, hogy kényszerítsék őket bármire is. Ez ma igen nagy és nem könnyű feladat a globalizáció korában.

XVI. Benedek pápa negyed 5-kor látogatást tett a német  parlamentben, a berlini Reichstag épületében, és beszédet intézett a képviselőkhöz. A német szövetségi országgyűlés 80 tagja nem jelent meg a pápával való  hivatalos találkozón. Nagy várakozás előzte meg Ratzinger pápa beszédét, aki a politikusokhoz fordulva azon törekvések ellen emelt szót, melyek a demokráciában érvényesítendő jogot kizárólag többségi alapokra kívánják helyezni.

XVI. Benedek az alkalomnak megfelelően főként politikai és jogi szempontokra világított rá, utalással a pozitivista és a keresztény világnézetre. Túlmutatva Németország határain, elemezte az egész Európát jellemző aktuális helyzetet. Ratzinger pápa hangsúlyozta: a politikának az igazságosságra kell elköteleződnie, ezáltal teremtve meg a béke alapvető feltételeit. A politikusoknak alá kell rendelniük maguk személyes sikerét az igazságosság szempontjának, a jog érvényesítésére kell törekedniük. A siker lehet egyfajta kísértés is, amely a jog meghamisításához, az igazságosság felszámolásához is vezethet. Ebben a történelmi pillanatban, amikor az ember elképzelhetetlenül nagy hatalomra tett szert, az igazságosság megvalósítása különösen sürgető feladattá vált. Az embernek ugyanis hatalmában áll a világ elpusztítása – emelte ki a Szentatya.

Hogyan tehetünk különbséget a jó és a rossz, a valódi és a látszólagos jog között? – vetette fel a kérdést XVI. Benedek. Számtalan esetben elegendő kritérium lehet a többség véleménye. A jog alapvető kérdéseiben, amelyekben szerepet játszik az ember és az emberiség méltósága, nem elegendő a többség elve. Az ellenállók, akik a náci hatalom és más totalitárius rezsimek ellen harcoltak, a jogot és az egész emberiséget szolgálták. Azonban az, hogy mi a helyes és milyen jog léphet életbe az alapvető antropológiai kérdéseket illetően, ma egyáltalán nem önmagától értődő. Ez a kérdés mára még bonyolultabbá vált.

A történelem során a kereszténység soha nem kényszerített az államra és a társadalomra egy olyan jogrendszert, amely a kinyilatkoztatásból származik. Ehelyett a természetre és az értelemre, mint a jog valódi forrásaira, hivatkozott. Felhívta a figyelmet az objektív és szubjektív értelem közötti összhangra, amely azonban feltételezi, hogy mindkettő a teremtő Isten értelmén alapul. Ebben az összefüggésben született meg a nyugati világ jogi kultúrája, amely mind a mai napig az emberiség jogkultúrájának döntő fontosságú részét alkotja – emelte ki a pápa. A jog és a filozófia kereszténység előtti kapcsolatából indul ki az az út, amely a keresztény középkoron át elvezet a jog fejlődéséhez a felvilágosodás korában, egészen az Emberi Jogok Nyilatkozatáig és a német alaptörvényig. Ezzel a német nép 1949-ben elismerte, hogy minden emberi közösség, a béke és a világban megvalósuló igazságosság alapja az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthetetlensége.

Az utóbbi fél évszázadban a helyzet drámai módon megváltozott. A természetjogot olyan sajátos katolikus tanításnak tekintik, amelyről nem érdemes katolikus körökön kívül beszélni, már szinte szégyellik megemlíteni magát a kifejezést is – mutatott rá XVI. Benedek. A ma uralkodó pozitivista felfogás a természetet pusztán funkcionális szempontból tekinti, amely nem épít hidat az ethosz és a jog felé. A pozitivisták szerint az értelem jelentheti az egyedüli tudományos világnézet alapját. Mindaz, ami nem verifikálható, nem igazolható, nem tartozik szorosan véve az értelem körébe. Ma legtöbb esetben ez jellemzi a köztudatot. E drámai helyzet mindenkit érint, ezért nyilvános vitát kell tartani a kérdésről. Ennek a beszédnek is alapvető célkitűzése, hogy erre a közéleti vitára serkentsen.

A pozitivista világnézet a maga egészében az emberi ismeret nagyszerű része, amelyről nem mondhatunk le. Azonban nem jelent olyan kultúrát, amely kielégítő választ ad az emberiség nagy kérdéseire, sőt inkább korlátozza az ember nagyságát, fenyegeti humanizmusát. Európában számos területen csak a pozitivizmust ismerik el mint kultúrát és mint a jogalkotás alapját. Az egyéb nézeteket szubkultúrának tekintik. Ezáltal Európa a világ többi kultúrájával szemben hiányos kultúraként jelenik meg. Ugyanakkor szélsőséges és radikális irányzatok tűnnek fel. A pozitivista gondolkodás, amely kizárólagosnak tartja magát, nem képes arra, hogy megsejtsen valami funkcionálison túlit. Olyan vasbeton épülethez hasonlítható, amelynek nincsenek ablakai – állapította meg XVI. Benedek pápa a Bundestagban mondott beszédében.

Kiemelte: szélesre kell tárnunk az ablakokat, hogy felfedezzük a világ hatalmas kiterjedését, az eget és a földet, és megtanuljunk helyesen gazdálkodni a teremtett világgal. Az anyag, a matéria magában hordozza méltóságát, és követnünk kell útmutatásait. A környezetvédelem ma már vitán felüli kérdés. Azonban létezik egy emberi ökológia is. Az ember lélek és akarat, de egyben természet is. Akarata akkor helyes, ha hallgat természetére, tiszteletben tartja azt, és elfogadja önmagát, vagyis azt, hogy önmaga teremtése. Csak így lehet megvalósítani a valódi emberi szabadságot.

Európa kulturális öröksége azt mutatja, hogy az emberi jogok, a törvény előtti egyenlőség, a minden egyes ember sérthetetlen méltósága olyan elvek, amelyek a teremtő Isten létezését hirdető meggyőződés alapján fejlődtek ki. Az európai kultúra Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából született meg. Találkozott egymással az Izrael Istenébe vetett hit, a görög filozófia és a római jog. E hármas találkozás alakította ki Európa önazonosságát. E találkozás fektette le a jog alapjait, amelyek védelme nagy feladatunk e történelmi pillanatban – hangsúlyozta a német szövetségi parlamentben mondott beszédében XVI. Benedek pápa.

Magyar Kurír

(gj)