Nem átok a szabadság – Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka karácsonyi üzenete

A szekularizált társadalmakban a karácsony már nem az, aminek lennie kell, hanem a magamutogató fogyasztói szellem és világiság ünnepe lett, s nyoma sincs benne annak a tudatnak, hogy e szent napon Isten megtestesülésének „örök misztériumáról” emlékezünk meg. Ha ma valóban keresztény módon ünnepeljük a karácsonyt, ellenállunk az élet szekularizálásának és a misztérium iránti érzék eltűnésének.

Az Ige megtestesülése feltárja az emberi élet tartalmát, irányát és célját. A tökéletes Isten tökéletes emberként létezik, hogy mi magunk úgy létezhessünk, ahogyan Isten él. „Isten ugyanis azért lett emberré, hogy mi átistenüljünk.” Ilyen hatalmas méltóságot kapott az emberiség, amely felülmúlhatatlan dicsőséggel ruházza fel létünket. Krisztusban minden ember üdvösségre van hivatva. Isten színe előtt „nincs sem zsidó, sem görög, sem rabszolga, sem szabad ember, sem férfi, sem nő; mert mindenki egy Krisztus Jézusban”, ahogyan Pál apostol isteni ihletettségű teológiája mondja. Ezzel alapvető fordulat következik be az emberképben, az értékek hierarchiájában és az erkölcsi szemléletben. Azóta magát Istent támadja meg, aki kezet emel az emberiségre. „Semmi sem oly szent ugyanis, mint az ember, akinek természetében részesedett Isten” (Nikolaosz Kavaszilasz).

A járványhelyzet sok mindent megrengetett abból, amit biztosnak tartottunk, rávilágítva a mai „ember-isten” titanizmusának határaira és nyilvánvalóvá téve a szolidaritás erejét. Azon igazságon kívül, hogy világunk egyetlen egészet alkot, hogy közösek a problémáink és csak vállvetve tudjuk megoldani őket, elsősorban az derült ki, hogy mennyire értékes a személyes cselekvés, az irgalmas szamaritánus szeretete, amely minden emberi elvárást meghalad. Az Egyház tevékenyen támogatja szenvedő testvéreinket, imádkozik értük, rokonaikért és az egészségükre gondot viselőkért, s közben azt hirdeti, hogy a betegek gyógyulása (a halál fölött aratott időleges győzelem) összefügg a transzcendenciával és a halál Krisztusban való végleges legyőzésével.

Kedves testvéreim és áldott gyermekeim!

Az Egyházban az ember teljesen megújul, nemcsak „támogatásban” részesül. Az Egyházban az ember az igazságban él, s megtapasztalja isteni rendeltetését. Mindannyian osztjuk azt az Istentől kapott bizonyosságot, hogy jelen életünk nem a teljes életünk, s nem a rosszé a végső szó a történelemben. Üdvözítőnk nem csodálatos varázsló, aki eltünteti a bajokat, s közben megfoszt a szabadságunktól, mintha a szabadság olyan átok lenne, amelytől meg kell szabadítani minket. Az egyházatyáknak igazuk van: „Az üdvösség misztériuma azoké, akik üdvözülni akarnak, nem azoké, akiket kényszernek kell alávetni.” A Krisztusban elnyert szabadság igazságát a kereszt teszi próbára, amely a feltámadásra vezet.

Forrás és fotó: Vigilia szerkesztőségének Facebook-oldala

Magyar Kurír