Nem lehetünk vasárnapi keresztények – Pizzaballa jeruzsálemi érsek egy budapesti konferencián

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Nagy számban gyűltek össze érdeklődők a Központi Papnevelő Intézet (KPI) dísztermében. Az NKE vallási szélsőségek kutatócsoportja immár tizedik, nemzetközi részvétellel tartott konferenciáját szervezte a vallási közösségek biztonsági helyzete témában. Ezúttal az előadók között volt Pierbattista Pizzaballa OFM érsek, a jeruzsálemi latin patriarkátus apostoli adminisztrátora, korábbi szentföldi ferences kusztos. A konferencia délutáni blokkján részt vett Erdő Péter bíboros, prímás mint a rendezvény fővédnöke.

A résztvevőket először Marton Zsolt, a KPI rektora köszöntötte. Felelevenítette az épület és a benne élők történelmi megpróbáltatásait, és azt hangsúlyozta, minden próbatétel – török dzsámivá átalakított templom, az itt élő pálos rend felfüggesztése, jozefinista befolyásgyakorlás a papképzésre, a Vörös Hadsereg pénztáraként történt kisajátítás – ellenére ma is itt él és működik egy, a hivatását teljesítő közösség.

Nyikos Györgyi, az NKE nemzetközi rektorhelyettese méltatta a konferenciát szervező kutatócsoport munkáját, melynek egyik fontos célja, hogy egyre nagyobb figyelmet kapjon nemzetközi szinten is a téma, vagyis a vallási szélsőségek, valamint a vallási közösségek biztonsági helyzetének vizsgálata.

Pierbattista Pizzaballa OFM érsek arra hívta fel a figyelmet, nem létezik többé az a Közel-Kelet, amelyet a múlt században ismertünk. Úgy fogalmazott: ahhoz, hogy megértsük a mai helyzetet, új fejjel kell gondolkodnunk. Drámai változások korát élik ugyanis, a jövő kiszámíthatatlan az ott élők számára. Ezért, bár elvitathatatlan, hogy a megmaradás és a helyben maradás a fő cél a térségben, mégis számolni kell azzal, hogy a menekülni kényszerülők a távozás mellett döntenek, és jogosan félnek visszatérni.

Összehangolt cselekvésre lenne szükség, az infrastruktúra fejlesztésére, mert gazdasági fejlődés nélkül nem várható javulás. A térség gazdag erőforrásokban, de a népesség mégis nagyon szegény. Nincs infrastruktúra, nagy a munkanélküliség – sorolta a problémákat, melyek kiváltják a kivándorlást, és táptalajt képeznek a fundamentalizmus számára. Felhívta a figyelmet arra is: lehet, hogy az ISIS politikailag megsemmisült, de az ideológia, amely vezette híveit, ma is él.

Az érsek emlékeztetett, hogy a vallási hovatartozás fontos része a térséget destabilizáló konfliktusoknak, de a háttérben mindenütt ott van az erőforrásokért, a hatalmi dominanciáért vívott harc.

A vallások együttéléséről szólva elmondta, a történelemben messze nem volt ideális az együttélés, de az egyes vallások hívei mégis tudtak egymás mellett létezni. Ma bizonyos országokban ugyan beszélhetünk vallásszabadságról, de szabad vallásgyakorlásról semmiképpen. A keresztények korábban nem mertek az együttélés problémáiról beszélni, ma jobban felemelik a hangjukat és felszólalnak az iszlám fundamentalizmus ellen. Pierbattista Pizzaballa tapasztalatai azt mutatják: a Közel-Kelet sokfélesége várakozásra tanít; a háború és üldözöttség borzalmai mellett azt is látni kell, hogy a keresztényekben mindig volt és van erő az újrakezdésre. „A kereszténység továbbra is él. Fontos az erőteljes, ugyanakkor erőszak nélküli jelenléte, a nyitottság és az ellenséggyártás kerülése. Küldetésünk, hogy tanúságot tegyünk keresztény hitünk mellett. Nem lehetünk vasárnapi keresztények.”

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség államtitkára párhuzamot vont a törökök európai hódításának ideje és a mai idők között. Akkor Mátyás király ezt a buzdítást kapta II. Piusz pápától: „minden erőnkkel küzdenünk kell a törökkel szemben a keresztény hitért”. Az egyházfő akkor összefogásra biztatott, amit nem követtek az európai nemzetek. „Európa aludt. Észreveszi-e most a gyarmatosításból, fegyverkereskedelemből, a kirobbantott háborúkból meggazdagodott Nyugat, hogy milyen veszély fenyegeti Európát itt és a kereszténységet ott, a Közel-Keleten?” – tette fel a kérdést.

Látva a nyugati országok törekvését a kereszténység visszaszorítására a templomokba, látva a demográfiai problémákat, miközben az iszlám jelenlét az etnikum demográfiai súlyánál fogva is erősödik Európában, a Közel-Keleten pedig a keresztényüldözés fenyegeti a még megmaradt kisebbséget, nem felelhetünk igennel a kérdésre – állapította meg Soltész Miklós. Azt fogalmazta meg, hogy akkor tudunk valós segítséget nyújtani a szegénységtől, háborútól, terrorizmustól sújtott térségnek, ha a segítséget odavisszük, azt segítve elő, hogy az emberek otthon maradhassanak, illetve visszatérhessenek otthonaikba. Ízelítőt adott az államtitkár a magyar kormány nyújtotta támogatásból, melynek célja az infrastrukturális fejlesztés, iskolák, kórházak, templomok, lakások újjáépítése.

Kecskeméthy Klára ezredes, az NKE oktatója a geográfus szemével nézett rá a világ vallási térképére. Bemutatta a vallások földrajzi elterjedésének folyamatát, statisztikai adatokkal jellemezve azok mai elterjedtségét. Összefoglalóan megállapította: a kereszténység ma is a világ legelterjedtebb vallása. A rendelkezésére álló 1966-os adatokkal összevetve azt látjuk, hogy a keresztények összlétszáma lényegében stagnált, megmaradt 30 százalék körül, míg a muszlimok száma az 1966-os 18 százalékról 2015-re 24 százalékra emelkedett. Prognózisok szerint az emelkedés nem áll meg, 2070-re a két világvallás híveinek száma kiegyenlítődik.

Harai Dénes, az NKE oktatója Közép-Kelet-Európa szellemi körképe a 20-21. században címmel tartott előadásában számba vette a korunkat alakító legfőbb eszmerendszereket. Megállapította: Európa feszültségtérré vált, ez határozott válaszokat követel, s bár „nem félünk a bevándorlási hullámmal érkezőktől, de azt tapasztaljuk, hogy az emberi változatosság, sokféleség nem a végtelen gazdagodás forrása.” Kifejtette, hogy a társadalmi sokféleség, ha erős történelmi, vallási, rituális és kulturális különbségekkel társul, könnyen konfliktusforrássá válik. Az NKE oktatója szerint a kialakult helyzetben nagy az oktatás felelőssége. „A szellemi kapacitás növelése, a viselkedési készlet bővülése hosszú távon alapozhatja meg a kapcsolatok normalizálását, a dialógus kialakulását.”

Szabó Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, kánonjogász előadását akadályoztatása miatt Kliszek Noémi Zsuzsanna olvasta fel. A keleti katolikus sui iuris egyházakról adott rövid bemutatást, melyek a keleti egyházak osztódásának utolsó fázisaként, a XVI. századtól tartós unióra léptek az Apostoli Szentszékkel, így kialakult a keleti egyházak negyedik csoportja, a keleti katolikus egyházak köre, melyek ma a következő pátriárkai egyházba tagozódnak: az egyiptomi, a kairói székhelyű kopt katolikus patriarkátus, a damaszkuszi székhelyű melkita („görögkatolikus”) patriarkátus, a Bejrút környéki székhelyű maronita patriarkátus, az ugyancsak bejrúti székhelyű szír katolikus és örmény katolikus patriarkátus, valamint a bagdadi székhelyű káld katolikus patriarkátus. Összefoglalóan megállapította: a keresztények jelenléte a Közel-Keleten drasztikusan és egyre gyorsuló mértékben csökken. „Van-e jövőjük ezeknek a közösségeknek?”– tette fel a kérdést. „Emberileg nézve erre egyre kevesebb az esély, de a pátriárkai egyházak a II. vatikáni zsinat szerint a gondviselés erejéből születtek” – fogalmazta meg a reményt.

A Németországból érkezett Karlies Abmeier, a Konrad Adenauer Stiftung politikai alapítvány képviselője az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján azt hangsúlyozta, hogy a vallásszabadság a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. Kifejtette: a vallás szerepének megítélése az utóbbi évtizedekben megváltozott. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a vallás nem fog többé fontos szerepet játszani a nemzetközi kapcsolatokban. Néhány esemény azonban ismét a politika részévé tette a vallást. Ma a semlegesség követelménye alapján működő államnak szembe kell néznie a vallásszabadság megsértésének problémáival – mondta Abmeier, például hozva fel a 2010-ben létrehozott Stephanus-kört, mely kétévente jelentést készít a vallásszabadság helyzetéről. Rámutatott, hogy Nyugat-Európának meg kell találnia, hogyan tudja megvédeni a közel-keleti keresztények életét és vallását. „Ha azt érezhetik, figyelnek rájuk, ez erőt ad nekik.” Kiemelte, a vallási szélsőségek elleni harc is az egész világ érdekét szolgálja.

Ujházi Lóránd kánonjogász, az NKE főmunkatársa rövid történeti áttekintés és a Caritas Internationalis jogi státuszának bemutatása után képet adott a szeretetszolgálat működési alapelveiről. Ezek szerint a Caritasnak a háború sújtotta területeken kell maradnia, amikor más szervezetek már távoznak. A Caritas az államoktól független, békéltető és közvetítő szereppel bír. Együttműködik nemzetközi, kormányzati és humanitárius szervezetekkel, a háború sújtotta vidékeken a fegyveres erőkkel is, különösen a hadsereggel. Feladata a megelőzés, a civilek, különösen a legszegényebbek védelme, a békeépítés és a háborús felek közötti kiengesztelődés előmozdítása, az áldozatok jogainak helyreállítása, valamint a társadalmi szervezetek megerősítése. Ujházi Lóránd kitért a nehézségekre is: ezek között említette a szervezet katolikus identitásának megőrzését, a vagyonkezelést és a nem katolikus szervezetekkel való kapcsolattartást, a Szentszék szigorította működési keretek közötti küldetést.

Fischl Vilmos evangélikus lelkipásztor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, az NKE főmunkatársa átfogó képet adott az ökumenikus segélyszervezet szolgálatáról a Közel-Kelet országaiban.

Kuntár Tamás, a KKM Nemzetközi Szerveztek Főosztályának vezetője nyitotta meg a konferencia délutáni blokkját.

Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár részletes tájékoztatást adott a magyar kormány támogatási tevékenységéről a közel-keleti térségben. A támogatási programmal szemben azt a kihívást fogalmazta meg, megtalálják-e a hatékony segítés módját. Elmondta: a magyar modell lényege, hogy oda viszi a segítséget, ahol baj van. Módszere az őszinte és nyitott párbeszéd, mely azt hivatott kideríteni, mire van valóban szüksége az ott élőknek. Célja a megmaradás védelme és a helyben maradás támogatása. A forrást közvetlenül, köztes szervezet nélkül nyújtják. Teljes képet adott a futó és már befejezett projektekről, melyek során többek között iskolák, templomok épültek, lakásokat hoztak helyre. Tevékenységükkel a Közel-Keleten jelen vannak Irakban, Libanonban, Jordániában és Egyiptomban.

Resperger István, a Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója Liddel Hart brit hadtörténészt idézte: a háború célja egy jobb béke. Ennek nyomán azt fogalmazta meg, hogy katonai erővel akkor lenne szabad bevonulni egy országba, ha vannak hosszú távú tervek egy jobb jövő megteremtésére. Így azt is látni kell, hogy a katonai beavatkozás mellett szükség van gazdasági, pénzügyi támogató stratégiára a térségben.

Az előadásokat követően kerekasztal-beszélgetést tartottak a nemzetiségeket, nemzeteket és vallásokat érintő vallásközi párbeszédről Jungbert Béla, a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi helytartója; Kis-Benedek József és Rózsa Erzsébet, az NKE munkatársai, valamint Török Csaba részvételével.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír