A válság gyökerei mindenekelőtt kulturális és antropológiai jellegűek. Mintha sötétség szállt volna le világunkra, amely nem teszi lehetővé, hogy megpillantsuk a napfényt – írja a pápa.
Üzenetében elsősorban a fiatalokhoz fordul, meggyőződve arról, hogy lelkesedésükkel új reményt nyújthatnak a világnak. Fontos, hogy a társadalom minden tagja megfelelő figyelemmel válaszoljon elvárásaikra. Az egyház reménnyel tekint a fiatalokra és bízik bennük, arra bátorítja őket, hogy keressék az igazságot és védelmezzék a közjót – hangsúlyozza XVI. Benedek.
A Szentatya az oktatás felelőseit arra emlékezteti, hogy – ma sokkal inkább, mint valaha – hiteles tanúságtevőkre van szükség, akiknek szerepe nem korlátozódik pusztán szabályok és ismeretek átadására. A szülőket arra buzdítja, hogy ne csüggedjenek a nehézségek láttán: olyan világban élünk, amelyben a családokat és magát az életet szüntelen veszélyek fenyegetik, sőt olykor bomlasztják, elpusztítják. A munkakörülmények gyakran nem egyeztethetők össze a családi elkötelezettségekkel, viharos életritmusra kényszerítenek.
Az oktatási intézmények felelősei gondoskodjanak arról, hogy minden fiatal felfedezhesse hivatását. Biztosítsák a családoknak, hogy gyermekeiket olyan oktatásban részesítsék, amely nem ellenkezik lelkiismeretükkel és vallási elveikkel. A politikai felelősök segítsék a családokat és az oktatási intézményeket, hogy gyakorolhassák nevelési-oktatási jogaikat és kötelességeiket. Az oktatás legyen mindenki számára elérhető; a családok választhassák meg szabadon azokat a struktúrákat, amelyeket a legmegfelelőbbnek tartanak gyermekeik számára.
A politikusok segítsék a létfenntartás miatt különélő családok egyesítését. A politika legyen olyan átlátható valóság, amely mindenki javát szolgálja – emeli ki XVI. Benedek. A pápa felhívást intéz a média világához is, hogy járuljon hozzá a fiatalok oktatásához. A fiatalok kötelessége, hogy elsőként éljék meg mindazt, amit környezetüktől elvárnak.
A pápai békeüzenet annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a fiatalokat az igazságra és a szabadságra neveljék. Egy társadalom humánus arculata nagymértékben függ attól, hogy hogyan járul hozzá az oktatás az emberről szóló igazság elfojthatatlan kérdésének életbentartásához. Az ember szívében hordozza a végtelen utáni szomjúságot, az olyan igazság utáni vágyat, amely nem részleges, hanem képes megmagyarázni az élet értelmét. Ez azért van, mert az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ennek az igazságnak a felismerése elvezet ahhoz, hogy mély tiszteletet érezzünk minden ember iránt – írja üzenetében a pápa.
XVI. Benedek pápa hangsúlyozza: az ember csak az Istennel való kapcsolatában értheti meg szabadsága értelmét. A szabadság nem a kötelékek hiányát, nem a szabad akaratot, nem az énközpontú szemlélet abszolutizmusát jelenti. Az az ember, aki azt hiszi, hogy abszolút lény, aki nem függ semmitől és senkitől, aki azt gondolja, hogy bármit megtehet, az végül elveszíti szabadságát. Ma a szabadságot a relativizmus széleskörű jelenléte fenyegeti, amely semmit sem ismer el véglegesnek; a végső mérce maga az egyén és vágyai. Ez azonban a szabadság látszata mögött mindenki számára börtönné válik, mert elválasztja egymástól az embereket, akik önmagukba zárkóznak. A szabadság helyes értelmezése tehát központi helyet foglal el az igazságosság és a béke előmozdításában. E két fogalom pedig igényli mind saját magunk, mind a többi ember tiszteletben tartását.
Szükség van arra, hogy az igazságosságra neveljünk egy olyan világban, amely kizárólag a haszonelvűség, a nyereség és a birtoklás szempontjait ismeri el. Az igazságosság nem pusztán emberi megegyezés: ami igazságos, azt nem egy szerződés határozza meg, hanem az Isten által teremtett emberi lény mélyreható önazonossága. A modern kultúra egyes áramlatai elidegenítették az igazságosság fogalmát transzcendens gyökereitől. Ennek következménye, hogy elválasztották azt a segítő szeretettől és a szolidaritástól – szerepel a pápai üzenetben.
A béke nem pusztán a háborúk hiányát jelenti, és nem korlátozódhat a szemben álló erők egyensúlyának biztosítására. A béke az igazságosság gyümölcse. Mindenekelőtt Isten ajándéka, egyben megvalósítandó mű. Ahhoz, hogy valóban a béke munkásaivá váljunk, együttérzésre, szolidaritásra, együttműködésre, testvériségre kell nevelnünk. Legyünk tevékenyek közösségünkben, ébresszük fel a lelkiismereteket a nemzeti és nemzetközi kérdéseket illetően, valamint a javak megfelelő elosztása, a fejlődést szolgáló együttműködés, a konfliktusok megoldása érdekében – buzdít a Szentatya. Azt kéri a fiataloktól, hogy türelemmel és kitartással keressék az igazságosságot és a békét, vállaljanak értük áldozatot is, szemben haladva az árral.
Nem az ideológiák mentik meg a világot, hanem egyedül csak az, ha az élő Istenhez fordulunk – szögezi le üzenetében XVI. Benedek pápa, majd így buzdítja a fiatalokat: „Ne bátortalanodjatok el a nehézségek láttán, és ne engedjetek a hamis megoldásoknak, amelyek gyakran úgy jelentkeznek, mint a problémák leküzdésének könnyebb útjai. Ne féljetek attól, hogy elkötelezzétek magatokat, hogy szembe nézzetek a fáradozással és az áldozathozatallal. Legyetek tudatában annak, hogy ti magatok vagytok példakép és ösztönzés a felnőttek számára. Ez annál inkább megvalósul, minél jobban törekedtek az igazságtalanságok és a korrupció leküzdésére”. Arra hívja a fiatalokat a Szentatya, hogy ne zárkózzanak be önmagukba, hanem dolgozzanak egy mindenki számára jobb jövő érdekében. Kiemelte, hogy soha nincsenek egyedül, mert az egyház bízik bennük, elkíséri és bátorítja őket; felkínálja számukra a legértékesebb kincsét: annak a lehetőségét, hogy tekintetüket Istenre emeljék és találkozzanak Jézus Krisztussal, aki maga az igazságosság és a béke” – írja a 45. béke világnapra szóló üzenetében XVI. Benedek pápa.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír