Országos kispaptalálkozót rendeztek Péliföldszentkereszten és Bajnán

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szemináriumok országos találkozóján, melyet idén az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet szervezett, több mint kétszáz papnövendék vett részt, akik az egyház fiatalos, lendületes arcáról tettek tanúságot.

Legyen az országos kispaptalálkozó alkalom arra, hogy imádkozzunk a hivatásokért, az elhunyt paptestvérekért, és mindazokért, akik a hívek lelki életét segítve szolgálatot vállalnak – köszöntötte Nyíri Róbert, a bajnai Szent Adalbert-templom plébánosa a szentmisére összegyűlt hívőközösséget.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét a farizeus és a vámos imáját bemutató napi evangéliumhoz kapcsolta.

Ez az evangéliumi történet csak eggyel foglalkozik: hogyan áll meg a vámos az Isten előtt – hangsúlyozta a főpásztor. – Arra figyelmeztet, hogy az imádságban nem a formulákra kell elsősorban ügyelni, és hogy az embert belülről meg nem nyitó imádság nem igazi. Az embernek az imában úgy kell Isten elé állnia, hogy tudja saját bűnét és méltatlanságát, és azt is tudja, hogy rajta Istenen kívül senki nem segíthet, és ebből a nyomorúságából, ebből a bajából Istenhez kiált. Ez az imádkozó ember helyes magatartása, ez az imádság talál meghallgatásra, ezért lehet megigazultan hazamenni utána.

Az imádkozó embernek át kell éreznie egész életének mélységét – fogalmazta meg Erdő Péter azt, amit mindenképpen meg kell tanulnunk az evangéliumból. – Át kell éreznie, hogy ott, a mélységben, nem a semmi van, hanem az Istennel találkozik, és ha már senki nem tud rajta segíteni, akkor is az Isten, mint szerető Atya, ott áll a háttérben, hozzá lehet kiáltani. Ezt fejezi ki a vámos imája.

A főpásztor ezután rámutatott: ha rádöbbenünk, hogy a saját nyomorúságunk mélyén, és a világ nyomorúságának a mélyén is Istennel találkozunk, akkor fölszakad belőlünk is a kiáltás, mint a vámosból; akkor mindannyian Istenhez fordulunk.

A papi hivatás lényege, hogy Krisztust vigyük az emberekhez. Biztos, alapvető, egész életre szóló kapcsolatban kell lennünk magával Krisztussal, hogy aztán tőle fordulhassunk az emberek felé, az Ő kegyelmi erejével és örömével – figyelmeztette a papnövendékek zarándokló közösségét Erdő Péter. Hozzátette: aki egyszer megkapta a felszentelést, az mindig számíthat az egyházi rend szentségéből fakadó kegyelemre, ami személyes tapasztalatokat messze meghaladó távlatokat képes nyitni.

Tanuljunk, igyekezzünk, tervezzünk, és imádkozzunk azzal a bizalommal, amivel a mai evangéliumban a vámos kiáltott Istenhez. És ezt a kiáltást Isten meghallgatja – buzdított a főpásztor.

A szentmise végén II. János Pál szavaival imádkoztak a jelenlévők Erdő Péter bíboros vezetésével mindazokért, akik a papi hivatásra készülnek.

* * *

Virágzó, mosolygó világ vesz minket körül, mikor kilépünk a szeminárium falai közül – e szavakkal mondott köszönetet Blanckenstein Miklós, az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet rektora azért, hogy Pilismaróttól egészen Héregig bekapcsolódtak a hívek a kispapoknak nyújtott vendégfogadásba. A találkozó fehér asztalnál zárult, a bajnai hívek 300 főt láttak vendégül.

Frankó Tamás, az esztergomi szeminárium prefektusa kérdésünkre válaszolva elmondta: ebben az évben az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet volt a kispapok találkozójának vendéglátója. Hat éve, a papság 2009-ben meghirdetett éve óta, minden évben összegyűlik az országban tanuló összes kispap, hogy együtt imádkozzanak, gondolkodjanak.

Idén kibővítettük az általában egynapos programot. Pénteken találkoztunk Péliföldszentkereszten. Először keresztutat jártunk, imádkoztunk. Az estét beszélgetéssel, forraltborral, tábortűzzel töltöttük. Szombaton a papnövendékek elmélkedéssel egybekötött zarándokutat jártak, csoportokban beszélgettek. Az elöljárók pedig éves értekezletet tartottak Esztergomban, hogy a papnevelés aktuális kérdéseiről beszélgessenek – fűzte hozzá a prefektus.

Majd hozzátette: évente három-négy alkalommal tudnak találkozni országos szinten a kispapok, kiemelendő a szemináriumok közötti focibajnokság és tavasszal az Unitas, a szerzetes- és papnövendékek találkozója. További lehetőséget adnak a szemináriumi kirándulások. Mindennek köszönhetően élő kapcsolat alakult ki a növendékek között, amit későbbi papi életükben nagyszerűen tudnak kamatoztatni.

Frankó Tamás a kispapok találkozójának céljáról elmondta: fontos látni és láttatni, hogy vagyunk néhányan – kétszáz kispap vesz részt a mostani találkozón. Ez az összejövetel is mutatja, hogy az egyház élő és működő nagy egység. A közösségi együttlét, a közösen végzett ima a hivatásért, egymás terheinek hordozásáért, az egymásnak nyújtott segítség megerősítik a növendékeket.

Megmozdult az egész környék a fogadásunk tiszteletére. A kispapok megélhették, milyen sokan vannak, akik várnak rájuk, és a híveknek is fontos látni, kik azok a kispapok, akik szemináriumokban készülnek a szolgálatra – mutatott rá az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet prefektusa.

* * *

A kispapok találkozójának célpontja idén Péliföldszentkereszt, Észak-Dunántúl egyik kegyhelye volt. Ez volt a Magyarországra 1913-ban betelepülő szalézi közösség első rendháza, majd lett egészen 1950-ig, az elűzetésig, a rend képzési központja. A templom és kolostor lakói 1991 óta ismét a szaléziak, akik fogadják a zarándokokat, lelkigyakorlatos központot tartanak fenn a kolostorban – tudtuk meg Nádudvari Géza SDB testvértől. 

A találkozó végcélja a bajnai Szent Adalbert-plébániatemplom volt. Az 1484-ben eredetileg gótikus stílusban épült templomot 1885 és 1891 között Simor János esztergomi hercegprímás, aki korábban itt szolgált, bővítette ki, és iskolát is létrehozott a faluban, mely ma nevét viseli.

Erdő Péter bíboros szentbeszédének teljes szövege megtalálható ITT.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír