Osztie Zoltán: Nincs katolicitás, ha mindenhol máshogy végzik a liturgiát

Miért nem indul újra a KÉSZ elnökségéért?

15 éve vagyok elnök, van utód jelölt, a harmadik ciklus lejártával neki szeretném átadni a teendőket. Novemberben lesz az elnökválasztó közgyűlés. Nem azért teszem, mintha nem csinálnám szívesen a munkát, hiszen a KÉSZ a szívem közepében van. Viszont időnként minden közösségnek szüksége van a frissülésre: új vezető, új csapat, új koncepció, új világ. 15 év azért elég sok idő.

De azért a tűz közelében marad?

Csak olyan értelemben, hogy a belvárosi csoport mögött ott vagyok, és ha a tanácsomat kérik, szívesen adok. De nem tisztességes és nem gyümölcsöző beleavatkozni abba a munkába, amit már átadtunk.

Nemrég zárult le a KÉSZ egy előadássorozata Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címmel.

Igen, és könyv is született belőle. Más programok viszont folytatódnak. A Család éve kapcsán két koncepció is kirajzolódott a fejünkben. Egy KÉSZ-es apuka pedig elindított egy sorozatot, aminek keretében elsősorban önkormányzati iskoláknak ajánljuk fel, hogy házaspárok tanúságot tesznek és beszélgetnek a házasságukról az osztályok előtt. Már körülbelül ezer diák találkozott tanúságtevőinkkel. Többen, több városban vállalták a feladatot. Maguk a pedagógusok is többletet kapnak az órán, hallottam, hogy valaki, akinek a házassága krízisben van, megerősítést kapott, hogy tartson ki. Kopp Mária kutatásai is igazolják, hogy az ember szíve mélyén tartós kapcsolatra és családra vágyik. Az egyik tervünk emellett az, hogy áttekintsük, melyik korban a társadalom milyen értékeket tartott fontosnak, és az hogyan jelent meg a nagy magyar családok életében. Ezzel áttekintjük egy kicsit a magyar történelmet is, meg a példaként állítható magyar családok sorát is. Ugyanakkor nem biztos, hogy az előadássorozat az ideális formája ennek, mert nem megy át úgy, ahogy azt szeretnénk, és pont azok nem jönnek el, akiknek a leginkább szólna. Föl szeretnénk dolgozni a család kérdését is: család és a hit, család és emberré válás, család és társadalom, a család mint az áthagyományozás közege, a család és az ünneplés.

Öt belvárosi templom plébánosa, milyen feladatokat ró ez önre?

A többi templom plébániai szolgálata elsősorban irodai adminisztrációt jelent, emellett próbálom összefogni a pesti belváros papságát is. Érdekes, hogy azok közül, akik ide járnak misére, alig laknak itt néhányan. A cserkészcsapat karácsonyi ünnepségén hárman voltak belvárosiak, a többiek máshonnan járnak ide. Így aztán a közösségépítés nehézségekbe ütközik, amit súlyosbít az is, hogy nincs közösségi helyiségnek alkalmas része a plébániának, mivel bérházban található. Nehéz egyházközséget, mint a közösségek közösségét építeni. Közösségeink vannak ugyan szép számmal, de az nehéz vállalkozásnak tűnik, hogy egységes egyházközséget formáljunk belőlük. Helyszíni adottságunk viszont a nagy idegenforgalom, amit ki kell használnunk az evangelizáció érdekében is. Folynak már egyeztetések idegenforgalmi szakemberekkel arról, hogy mi a teendő.

Korábban egységesítették a belvárosi templomok liturgiáját.

A lényeges pontokban igyekszünk egységet teremteni, ilyen a liturgia is, ezért fontos, hogy a belvárosi templomokban mindenhol ugyanakkor kell felállni, leülni, letérdelni a mise közben. Missziós szempontból is visszatetszést kelt, ha mindenhol máshogy végzik a liturgiát. Hol az egység, a katolicitás, ha a legalapvetőbb megnyilvánulásokban szétesést tapasztalunk?

Hogy áll a belvárosi főplébánia-templom felújítása? A homlokzatot mikor renoválják?

A Március 15. tér fel van dúlva, ami most sok nehézséget okoz, mert sokan meg sem találják, hogyan tudnak bejutni a templomba. A felére-harmadára csökkent az ide járó hívek száma. Két hónapja, hogy egy tetőkibúvót feltépett a szél.  Kértem, hogy ezt javítsák meg, mert be fog esni az eső, a hó, és beázik az újonnan festett mennyezet, de csak ígéreteket kaptam, és hónapok óta nem csináltak semmit. A villámhárítót levágták. Arra van ígéret, hogy tavalyi maradványpénzekből felállványozzák a tornyokat, amiket így meg tudnak vizsgálni a restaurátorok, műemlékvédők, művészettörténészek, tehát a műemléki kutatásokat elvégző szakemberek, majd visszabontják az állványt. A tér felújítása során ugyanezt látjuk. Őrült pazarlás folyik: lerakták a díszburkolatot a ház előtt, majd egyes szakaszokon felszedték, mert kábeleket fektettek alá. A sekrestye előtt már sokadszorra ásnak árkot és temetik be. Laikus szemmel is látható, hogy a tér rendbetétele szervezetlenül, fejetlenül folyik.

A belvárosi főplébánia-templom ad otthont a Szent Mihály Laikus Káptalan által szervezett régi rítusú miséknek, amit nemrég be is iktattak a miserendbe, délután fél négy helyett így vasárnap délben celebrálják a „tridenti” liturgiát.

A templom az imádság háza, nem mondhatom senkinek, hogy ide ne jöjjön imádkozni. Emellett nem értem az ellenkezést, amit sokszor tapasztalni a régi rítussal szemben. Miért lenne ellenség az egyház ősi rítusa? Mi kifogásolható ebben? Ráadásul XVI. Benedek Summorum pontificum kezdetű motu propriója is előírja, hogy a püspököknek fogadniuk kell az ilyen igényt, és nem tilthatják meg a régi rítusú misék celebrálását. Márpedig itt, a belvárosban komoly igény mutatkozott a hívek részéről a régi rítusú liturgiára. Legkevesebb ötven ember minden héten, rendszeresen részt vesz ezeken a szentmiséken, de sokszor előfordul, hogy akár száz felett is vannak. Amikor itt, a szomszédban, a pesti ferenceseknél egy csütörtök este John Henry Newman boldoggá avatása alkalmából régi rítusú misét tartott Barsi Balázs atya, dugig tömve volt a ferences templom, ráadásul fiatalokkal. Ez nem csak zsinat előtti öregek hobbija, rengeteg fiatal fedezte fel magának a régi rítust. Örömmel látom őket! És mivel a déli mise látogatottsága lecsökkent, szívesen ajánlottam fel a káptalannak, hogy végezzék ekkor a liturgiát, ne pedig egy lehetetlen vasárnap délutáni időpontban. Mindemellett a Liszt-év kapcsán a korábbi Haydn-sorozathoz hasonlóan eredeti liturgikus környezetben, régi rítusú mise keretében szeretnénk bemutatni Liszt miséit. Ezzel kapcsolatban még folynak a tárgyalások.

A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatában az önnel készült interjúkötetben  liturgikusként megfogalmazott némi kritikát a zsinat utáni  liturgikus reformmal szemben, és szokta kritizálni a kötelezővé nem, csak lehetővé tett, azonban teljesen elterjedt szembemisézés gyakorlatát is.

Mindezt azóta is fenntartom. Vannak olyan értékek, amiket elvesztettünk, és ezek a liturgia lényegéből fakadóan fájdalmas veszteségek. Ugyanakkor természetesen vallom, hogy az egyház a Szentlélek hatása és irányítása alatt áll.

Miből töltekezik?

Fontos számomra a napi szentmise, és ez nem csak ideológiai kijelentés, hanem valóban így van. Nálunk esti mise van minden nap. Amikor odaállok az oltárhoz, érzem, hogy elsimulnak a lelkem ráncai. Emellett az estét mindig imádsággal és lelki olvasmányokkal töltöm. De fontos az a sikerélmény is, ami a plébánián és a KÉSZ-ben is összeköt a munkatársakkal, a barátokkal országszerte. Mindez mozgat belülről, új lendületet ad, látom, hogy gyümölcsöző a lelkek javára, amit így, közösségben csinálunk, és ez értelmet ad a mindennapok küzdelmeinek is.

Szilvay Gergely/Magyar Kurír