P. Joseph Vadakkel – Michael Heinzen: Jézus, az Eucharisztia lángja

A könyv szerkesztője, társszerzője Michaela Heinzen asszony, aki két könyvet szerkesztett, melyekben bemutatja Joseph atya lelkiségét. Ebben a kötetben az indiai misszionárius szerző különböző lépések segítségével bevezeti az olvasót a személyes istenkapcsolat mélységeibe. Megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, majd azt, hogyan találkozunk Jézussal és mit jelent az eucharisztikus láng az életünkben – mindezt számos példa és bibliai esemény segítségével.

A kérdésre, hogy mikor tudjuk megnyitni lelki szemünket, Vadakkel atya egyértelműen válaszol: akkor, amikor az eucharisztikus láng elkezd működni a szívünkben. Amikor elkezdünk mindent Jézus szemével látni, mindegy, milyen probléma, szenvedés jön az életünkbe, mindent Jézus szemével kell felfogni. Krisztus pedig „hozzánk jön és segít”. A könyv írója kiemeli, hogy a Biblia 162-szer említi a mennyek országát, Jézus szájából 92-szer hallunk róla. Ebben az üzenetében a kulcskérdésről beszél, Isten országának legmélyebb szintjéről. A tanítványoknak volt elképzelésük Isten országáról, mivel Jézus gyakran beszélt róla. Azzal azonban biztos nem számoltak, hogy a mennyek országában egy gyermek a legnagyobb.

Ezzel a válasszal Jézus a kezünkbe adja a kulcsot, amivel beléphetünk Isten országába. „Ha nem lesztek olyanok, mint egy gyermek, nem juthattok be Isten országába.” (Mt 18,3) Vadakkel atya figyelmeztet bennünket: értsük meg ezt az üzenetet, fogjuk a kulcsot a kezünkbe, s akkor ki tudjuk nyitni az ajtót, és beléphetünk Isten országába. Jézus nagyon szereti a gyerekeket, és Isten sokszor beszél hozzánk a gyerekeken és a fiatalokon keresztül. Az értékes és örömteli élet titka az, hogy tegyünk valamit Istenért és felebarátunkért. Ez a két dolog „jelenti a menny megtapasztalását”. Ahhoz, hogy eljussunk idáig, meg kell változtatnunk gondolkodásunkat. Olyanná kell lennünk, mint egy gyermek, ami azonban nem azt jelenti, hogy gyerekesen viselkedjünk.

Az indiai misszionárius pap a gyerekek öt mennyei tulajdonságát sorolja fel, melyeket el kell sajátítanunk: Az Isten iránti gyermeki bizalom; a gyermeki alázat; az Isten iránti engedelmesség; a megbocsátás ajándéka; az Istentől való függés elfogadása. Ezeket kell folyamatosan gyakorolnunk, a Szentlélek erejével. Így evangelizáljuk a környezetünket, és a körülöttünk élők észre fogják ezt venni. A gyermeki lélek tisztaságáról Vadakkel atya több példát is elmesél, az egyik szerint egy kisfiúnak koncentrációs nehézségei voltak, nem tudta megjegyezni a tanultakat. Ezért a karácsonyi ünnepi műsorban a tanítónő csupán egyetlen mondatot bízott rá: amikor József és a Jézussal áldott állapotban lévő Mária szállást keres, neki azt kellett mondania: „Nincs hely a szálláson nektek.” Amikor azonban meglátta a Máriát és Józsefet játszó gyermeket, a kisfiú nagyon megszánta őket. Sokáig meg sem szólalt, csak a tanítónő nógatására mondta el a szövegét. Amikor aztán Mária és József továbbmentek, utánuk kiáltott: „Várjatok, a szálláson nincs hely, de a szobámat nektek adom.”

A kötet írója tényként állapítja meg, hogy Jézust betöltötte a Szentlélek örömmel és boldogsággal. Ha kiárad a Szentlélek lángja, és mi befogadjuk, akkor kiszorít minden negatív gondolatot, minden rossz döntést és tervet. „Az ördög bennünket is meg akar kísérteni és fülünkbe súgja: nincs megoldás, reménytelen eset vagy, add fel, kövess el öngyilkosságot, beteg vagy, kilátástalan a helyzeted, nincs munkád, anyagilag összeroppantál.” Jézus azonban felszólít: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek!” (Jn 14,1).

Vadakkel atya bibliai példákkal (Oz 14,4; Joel 2,13; Jer 33,8) bizonyítja, hogy Isten öröme akkor lesz a legjobban érzékelhető, amikor hibát követünk el, majd bocsánatot kérünk érte. Isten pontosan tudja, hogy egyetlen ember sincs hiba nélkül, és hogy újra és újra követünk el hibákat, „de Ő szeret minket és elfogad újra, ha belátjuk a hibánkat és hozzá megyünk”. Isten örül, amikor becsületesek vagyunk, semmivel nem vádoljuk Őt, hanem megvalljuk neki bűneinket: „Íme, ilyen vagyok én, Uram!” Ugyanilyen fontos, hogy bármilyen nehézségben vagy szorongattatásban legyen is részünk, nem szabad leblokkolnunk a problémáinkkal, hanem bíznunk és hinnünk kell: „mégis örvendezni fogok az Úrban, örülök az Úrban, aki megszabadít engem. Isten, az Úr az én erősségem.”

Vadakkel atya több példát is említ, amikor Isten a legreménytelenebb helyzetekben tett csodát. Egyik alkalommal egy fiatalasszony egy kisgyermeket vitt el hozzá, aki nem tudott járni. Ő imádkozott a gyermekért, és meghagyta az asszonynak, hogy szilárd hittel továbbra is imádkozzon Jézushoz, és kérje az Ő gyógyító erejét. Néhány nap múlva a gyermek megtette az első lépéseket, és három hónap múlva tudott járni. Vadakkel atya így biztat bennünket: „Bízzál Jézusban, Ő nem fog habozni, hogy veled is csodát tegyen és gyógyulást hozzon. Teljesen mindegy, hogy szellemi, érzelmi vagy pszichikai téren vagyunk betegek, Jézusnak elég egy pillanat, hogy megérintse életünket és meggyógyítsa betegségünket.” Jézusnak semmi sem lehetetlen, de bizalommal kell lennünk hozzá, és megengedni neki, hogy cselekedjen. Nagyon lényeges a Jeremiásnál olvasható ígéret: „Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr” (29,13–14).

A könyvet Szűz Mária hét mondása egészíti ki. A kánai csodát elemezve a kötet szerzője rámutat: „Gyakran úgy gondoljuk, hogy adottságainkkal elérhetünk mindent, de csodát tenni az életünkben egyedül csak Isten tud. Mindenesetre egyet meg kell tennünk: megvárni az Ő idejét.”

P. Joseph Vadakkel – Michael Heinzen: Jézus, az Eucharisztia Lángja
Marana Tha, 2018.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír