Páduai Szent Antal – A szó, mely éget

Páduai Szent Antal (1195–1231) egyike a legnépszerűbb keresztény szenteknek. Portugáliában született, a keresztségben a Fernando nevet kapta. Gazdag és előkelő szülei távoli rokonságban álltak a királyi családdal.

Antal tudós szerzetes, híres szónok, de mesterének a szegénységben élő, az élet nyomorultjait szolgáló Assisi Ferencet tartja, aki „úgy szeret, mint Krisztus, aki mindenkit szeretett.” Antal élete céljának tekinti, hogy harcoljon „a szükséget szenvedőkért”, és ez a vágy egyre erősebbé válik benne, miután vándorlása során rengeteg szenvedéssel, igazságtalansággal, kegyetlenséggel találkozik. Folco szavaival „Ahogy egy ember sem, te sem, Antal, te sem találtál békére ebben a siralomvölgyben, de én tudom, hogy te kétségbeesetten kerested az utat, amelytől azt remélted, hogy elvezet Istenhez.”

A film által bemutatott Antal minden cselekedetét a Krisztusba vetett hit és a szeretet vezérli, de távol áll az erőtlen jámborságtól. A fizikailag egyre jobban gyengülő Antal lelkiereje hatalmas, s kérlelhetetlen mindenféle bűnnel és igazságtalansággal szemben. A Padova népét kegyetlenül sanyargató és gyilkoló, önmagukat élet-halál urának tekintő uzsorásokat – élükön Tebaldóval és Baldricóval – a templomból a kufárokat kiverő Jézus (Mt 21,12-13) haragjával ostorozza. A film egyik legdrámaibb jelenetében, Pádua főterén, hatalmas tömeg előtt feddi meg őket: „A gazdagok Istennek képzelik magukat, és még ők… kiáltanak igazságtalanságért! Bátorság, Pádua szegény népe, kit megtépáztak testben és lélekben az uzsorások! De az igazságtalanság kora lassan lejár! Hozzád szólok, Tebaldo, és az uzsorásokhoz, minden bankárhoz, és ahhoz az undok népséghez, mely közületek utánatok kiemelkedik!... A gazdagokat kisemmiztétek, és kisöpörtétek a világból a szegényeket. Könyörtelenül, kizárólag önös érdekből, saját gazdagságotokért, amely nem használ senkinek! Vérengző vadállatok vagytok, alávaló uzsorások… De egyet ígérhetek: a gyengeségetek immár én vagyok, és gyógyulást hozok Isten nevében!”

Antal ugyanakkor pontosan tudja, hogy „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,12). Határozottságot, de szeretetet sugárzó lelkületével három olyan személyt is elvezet Istenhez, akik korábban bűnös életet éltek, mindenben saját vágyaikat, önző érdekeiket követték: Folcót, Tebaldót és feleségét, Alessiját.

Folco tolvaj, saját gazdáját, Tebaldót is meglopja. Közben azonban Baldricónak is dolgozik. Vele együtt indulnak el megkeresni a mágikus képletet, amit az Antallal hajótörést szenvedett matematikus, Finomatto elvesztett, s amelynek segítségével hatalmas vagyont lehet szerezni. Baldrico megtalálja a táblát, s magára hagyja Folcót. Az elkeseredett Folco ekkor találkozik Antallal, aki éppen prédikál a vele ellenséges kataroknak. Folco nem tagadja meg magát, ellopja az egyik férfi tömött erszényét. Antal haragosan tesz neki szemrehányást emiatt, de Isten embereként felismeri: „Azt hiszem, a lelked még meglelheti a kincset, olyat, amilyet még nem láttál.” A csak a matériának élő Folco természetesen az anyagi kincset szeretné meglelni, ami azonban nincs Antalnál. Ő a valódi kincsre gondol, Jézus szavainak a szellemében: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincseket a mennyben… Mert ahol kincsed van, ott lesz a szíved” (Mt 6,19-21).

Folco nem tud többé elszakadni Antaltól, s szavainak, cselekedeteinek a hatására fokozatosan jut el a teljes megtisztulásig, olyannyira, hogy amikor a dúsgazdaggá vált Baldrico felajánlja, neki adja a mágikus képlet segítségével szerzett pénzt, ha megöli Antalt, így válaszol: „Az életem árán is megvédem őt.” Amikor pedig ártatlanul gyilkossági ügybe keveredik, Antal védi meg Folcót, s oldozza fel bűnei alól. Folcónak el kell jutnia a teljes kiszolgáltatottságig ahhoz, hogy szembesüljön szörnyűséges bűneivel, megismerje szívében a bűnbánat és a könyörületesség érzését. Antalt élete végéig követi, majd ő maga is szerzetes lesz. Sorsa így emlékeztet a szőlősgazdák által délután felvett munkásokéra, akik ugyanannyi bért kaptak, mint a reggeltől késő estig dolgozók, lesznek így az utolsókból elsők (Mt 20,1-16).

Tebaldo számára egyetlen isten, a mammon létezik. „Ördögi” pénzéhsége nyomában „szegénység járt, éhezés, betegség és halál.” Amikor birtokba veszik az uzsorakölcsönt fizetni képtelen, földönfutóvá vált, s emiatt öngyilkosságot elkövető sógora házát, így fogalmazza meg az életelvét: „A homokórán lepergő minden egyes szem számomra nem homok, hanem arany, amit elvesztegetek.” Tebaldo bízza meg Baldricót, hogy hozza el neki a kincset jelentő mágikus képletet, amit azonban ő megtart magának. Ám halálos ágyán, Antalnak az igazságot kíméletlenül feltáró szavainak a hatására Tebaldo megtér, belátja, hogy bűnös, másokat kifosztó, tönkretevő, legyilkoló életet élt, s írásban rendelkezik arról, hogy mindenki visszakapja a pénzét, akinek kárt okozott. „Bárki teszi is azt, amit én műveltem, értse meg, hogy a gazdagság bizony nem ez. Isten irgalmazzon nekem. Elesett vagyok, megsebzett és halandó.” Tebaldo sorsa egyszerre emlékeztet a vámosok vezetőjének, Zakeusnak (Lk 19,1-10) és a kereszten megtérő jobb latornak a sorsára (u.o. 23,39-43).

A szépséges Alessija Baldrico szeretője, az érzéki gyönyöröknek él, élvezi a férje, Tebaldo által gyilkosságok, mások tönkretétele révén megszerzett jólétet, s abszolút érzéketlen mások szenvedései iránt. Az is hidegen hagyja, hogy saját bátyja is áldozatául esik Tebaldo mértéktelen pénzéhségének. Nem izgatja az sem, mi lesz öngyilkos fivére árván maradt kislányának a sorsa. Alessija első megrendülése akkor következik be, amikor a lélekben már Krisztushoz közeledő Folco előtt lelepleződik, hogy Baldrico szeretője. Folco nem elítélően, hanem végtelen szormorúsággal vonja őt kérdőre emiatt. Baldrico ekkor meg akarja ölni Folcót, de eltéveszti a döfést, és az egykori tolvajt lefogó, különösen kegyetlen Ronaldót szúrja le. Baldrico Folcóra akarja fogni a gyilkosságot. Alessiját ez a tragikus eset a lelke mélyéig felkavarja, igazi megtisztulása pedig Antalnak az igazságot kérlelhetetlenül feltáró beszéde után következik be. Alessija ekkor mindent bevall a férjének, majd Antalnak is. Ennél a jelenetnél zuhog az eső, jelképezve Alessija bűneinek a lemosását, egyben lélekben újjászületését, újbóli keresztelését. Antal a Szentháromság nevében menti fel Alessiját, de itt sem esik a gőg bűnébe, tisztában van emberi korlátaival: „… nem én határozok az emberek élete felől! Én is keresem… Isten igazságát. Asszony, menj most békével. Az Isten könyörülete és jósága végtelen, és senki nem fürkészheti ki! Assisi Ferenc mondta, azt kívánom, mindannyian a mennyországba jussatok.” Alesssija sorsa a házasságtörő asszonyéra emlékeztet (Jn 8,1-11) és Mária Magdolnáéra, hiszen bátyja szerint a sátán szállta meg. S az evangélium szerint Mária Magdolnából Jézus hét ördögöt űzött ki (Lk 8,1-2). Megtérése teljes, hiszen idős apácaként látjuk őt viszont, Antal holttestének felnyitott sírjánál.

Igen fontos szerepe van a történetben a fiatal ferencesnek, Luca Belludinak, aki az élete utolsó éveiben sokféle testi bajtól gyötört Antalnak mindvégig hűséges társa lesz. Antal azonban csak fizikailag gyengül, lelkiekben erős marad, teljesítve Isten akaratát. Luca Belludi az, aki a haldokló és a haláltól rettegő Antalt vigasztalja, emlékeztet rá, hogy Jézus is átélte ezt a félelmet a szenvedések éjszakáján a Getszemáni-kertben (Mt 26,36-46). A halálos ágyán önmagát egyedül érző Antal utolsó szavai az örök életbe vetett hit reményének valódiságát fejezik ki: „Édes Istenem, látlak… látlak már!”

Antonello Belluco kerülve a sematikus, hatásvadász elemeket, gyönyörű, lelkünket felkavaró és hitünket erősítő filmet készített Páduai Szent Antal életéről.

Páduai Szent Antal – A szó, amely éget
Olasz film, 100 perc, 2006.
Rendező: Antonello Belluco
Forgatókönyvírók: Antonello Belluco, Giovanna Caico, Angelo Grasso
Főbb szereplők:
Jordi Molla: Antal
Paolo De Vita: Folco
Marta Jacopini: Alessia
Matt Patresi: Baldrico
Franco Francesantonio: Tebaldo
Andrea Ascolese: Luca Belludi
Kiadja és forgalmazza: az Etalon Film Kft.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír