A pakisztáni keresztények hite a vértanú egyház hite

Szentatyám, kedves barátaim, nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt lehetek köztetek. Nagyon hálás vagyok Ferenc pápának, mert lehetőséget adott arra, hogy megosszam veletek a pakisztáni keresztények fájdalmait és reményeit.

Hazámban a keresztények egy kicsiny kisebbséget alkotnak és nagyon szegények. Egyedüli gazdagságunk a Jézusba vetett hit, az evangélium iránti szeretet és az anyaegyházzal való egység. Sokszor szenvedünk el megkülönböztetést, erőszakot is, ahogyan nemrég történt Lahore-ban: egy keresztény városrész több mint száz házát felgyújtották a káromlási törvényre hivatkozva. Ezt a törvényt gyakran használják fel egyéni célokra. De mi Jézus tanítványaiként a béke, a muzulmán és más vallásokat követő testvéreinkkel való párbeszéd emberei akarunk lenni. Szeretettel és irgalommal telve akarunk tanúságot tenni Jézusba vetett hitünkről.

Erről tett tanúságot öcsém, Shahbaz Bhatti, aki életét adta az evangéliumért. Negyenhárom éves volt, amikor szélsőségesek meggyilkolták.

Shahbaz szülővárosunk, Khushpur iskolájába járt még, amikor elkezdődött küldetése a szegények és a kirekesztettek között. Egy nagypénteken Jézus keresztje előtt meghívást hallott: „hogy válaszoljak szeretetére, szeretetet adva testvéreinknek, a keresztények szolgálatába álljak, különösen azoknak a szegényeknek, szükséget szenvedőknek, üldözötteknek a szolgálatába, akik ebben az országban élnek.”

Az ellenségeskedés és a fenyegetések ellenére egész életén keresztül hűséges maradt küldetéséhez, a szegények mellett állt, tanúskodott Jézus szeretéről, azon munkálkodott, hogy a megosztott és erőszakos pakisztáni társadalomban megerősödjön a szeretet és az együttélésre való képesség. Azt mondta, hogy a szegények, a szükséget szenvedők, az árvák „Krisztus testének üldözött és szükséget szenvedő része”.

Olyan Pakisztánról álmodott, ahol nincs kirekesztés, ahol béke van, ahol minden hitvallás követői egyenlő jogokat élveznek, vallásszabadság van, egyforma lehetőségei vannak mindenkinek, az ország fejlődése érdekében.

Amikor kinevezték a kisebbségekért felelős miniszterré, egy olyan szabad társadalom építésén dolgozott, ahol harmónia, tolerancia,egyenlőség uralkodik. Soha nem adta fel, hogy a szegények mellett álljon. Amikor Pakisztánt árvizek és földrengések sújtották, Shahbaz ott volt azok mellett, akik szenvedtek.

Kértük, hogy legyen óvatos, mert élete komoly veszélyben volt, de ő mosolyogva válaszolt: „Jézus kezébe tettem az életemet, ő véd meg engem.” Hitét az imádság és az evangélium kitartó olvasása táplálta. Mielőtt elment otthonról, minden reggel fél órát imádságban töltött, a Bibliát olvasva.

Bibliája ma már igazi ereklye, itt őrzik Rómában a Szent Bertalan-bazilikában. Ez a templom korunk vértanúinak emlékhelye lett a Sant’Egidio közösség gondoskodása nyomán, akiknek hálás vagyok ezért. A pakisztáni keresztényeket boldogsággal tölti el, hogy Bibliája itt van Rómában, sok mai vértanú, valamint Péter és Pál apostolok emlékezete mellett.

Shahbaz Bhatti vérével tanúskodott Jézus Krisztusról. De élete és hite gyümölcsöt teremtek. Halála után láttam, milyen sok ember szerette őt: a keresztények védelmezőre, erős szószólóra találtak benne. De sok-sok muzulmán – közemberek, tudósok, mecsetek imámjai -, hindu és szikh sírt miatta és úgy beszéltek róla mint a béke emberéről, Isten emberéről. Nagy hite legyőzte a megosztottság hazánkban magasodó hegyeit. Olyan szeretetet vetett el, amely nagyobb ezeknél a hegyeknél.

Szavai, gesztusai bátorságot adtak a pakisztáni keresztényeknek. Én akkor már távol éltem, de visszamentem hazámba, hogy folytassam küldetését a vallások közötti összhangért, a szegény és kirekesztett közösségek oktatásáért, fejlődéséért.

Velem együtt sok jóakaratú emberben él a tanúságtétele. Ma Pakisztánban mi, keresztények kevésbé vagyunk egyedül. A néhány hónappal ezelőtti erőszakos cselekedetek után más vallási közösségek szolidaritását is élveztük: azoknak a közösségeknek, akikkel Shahbaz párbeszédet kezdeményezett.

Szentatyám, szeretném kérni imádságát és támogatását, hogy folytathassuk Shahbaz küldetését és Krisztus tekintélyes tanúságtevői lehessünk, reményt és békét vihessünk, hogy minden ember megkapja a tiszteletet és szeretetet. Keresztényként valóban megváltoztathatjuk egy nép életét!

Szentatyám, szívemben élnek nagycsütörtökön mondott szavai: „ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a reményt”. Szeretném elmondani, hogy mi, pakisztáni keresztények nem hagyjuk, hogy a megpróbáltatások, a nehézségek elvegyék reményünket, amely Jézus szeretetén és a vértanúk hitén alapul, hanem továbbra is tanúskodunk a szelídség, a párbeszéd, az ellenség szeretete, a gyengédség evangéliumáról. Ez a mi hitünk és ezért a hitért akarunk élni, és ha kell, meghalni. Ahogyan Shahbaz tette.

Kedves barátaim, szívem mélyéből kérem, hogy álljatok egységben, imádságban mellettünk, keresztények mellett, és az egész pakisztáni nép mellett. Ez erőt ad nekünk és megszabadít a félelemtől. Isten adjon békét hazánknak és védjen meg minden embert, aki hite miatt erőszakot és kirekesztést szenved.

Ne feledkezzetek meg rólunk! Köszönöm.

Magyar Kurír

(tzs)