„Pál fordula fényességben”

A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Pál. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivelhogy korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében. Pál, akit ekkor még Saulnak hívtak, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (ApCsel 9,1–31.) Az élmény hatása alatt megtért, és a kereszténység nagy térítő apostola lett.

Pál fordulásának ünnepe, január 25-e ennek a fordulatnak állít emléket. Megtérésének Krisztus új szószólója névcserével adott nyomatékot. Ettől kezdve a zsidó Saul helyett római nevét, a Paulust használta. A névcsere jelképes értelmű: az eredeti Saul a zsidók szálfatermetű első királya volt, míg a latin paulus „kicsinyt” jelent. A kis termetű Pál, aki Saulként a legnagyobb volt az üldözők között, az apostolok sorában a legkisebbnek mondta magát.

Akkor tért meg és lett az ősegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptől, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. A törvénytől függetlenné vált keresztény irányzat teológusa és előharcosa lett.

Mint ismeretes: Pál a Szíriát és Kisázsiát összekötő út mentén fekvő Tarzuszban született. Családja Benjamin törzsének tagja volt, a középső társadalmi szinthez tartoztak; ragaszkodtak a zsidó hagyományokhoz. Pál tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget; ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist.

Meghívatásával együtt Pál fölismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése az ő feladata.  A rá jellemző radikalizmussal járta ezt az utat. Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá vált arra, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett. Megtérése után azonnal megkezdte a missziót, először Arábia területén, Damaszkusztól délkeletre.

A népek szent apostolának életéről – aki „Isten kiválasztott eszközeként” szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban – tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok Cselekedetei.

Pál fordulása, pálfordulás, a Debreczeni-kódexben Szent Pál apostolnak megtérése, a szegedi nép ajkán Jóraforduló Pál az apostol megtérésének ünnepe. E jeles nap időjárásából a termésre következtetnek: a jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szelek háborút. A szentesi regula így tudja: hogyha szeles pálfordulás, akkor lészen hadakozás – szerepel Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.

Magyar Kurír

(gj)

Forrás: Diós István – A szentek élete, Bálint Sándor – Ünnepi kalendárium