Pálosok Erdélyben: Az Istenbe vetett bizalom és remény jele – VIDEÓVAL

A Szent István-templom kertje és annak környéke már a szentmise kezdete előtt benépesedett. Az új kolostor megáldása után a templomban került sor az ünnepi szentmisére, melyen tizennégyen koncelebráltak: egyházmegyés papok mellett négy pálos testvér, valamint ferences és piarista szerzetesek.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kérdésünkre válaszolva elmondta: a pálosok visszatérésére az 1990-es évek eleje óta készültek. Még Bálint Lajos, akkori gyulafehérvári érsek hívta meg a „fehér barátokat”, hogy telepedjenek le újra Erdélyben. Ez több mint két évtized után most megvalósulhatott.

A főpásztor hangsúlyozta, hogy a pálosok Erdélybe, Székelyföldre „hazatértek”, hiszen többek között például a csíksomlyói Salvator-kápolna is az övék volt hajdan.

A visszatérést az évközi 3. vasárnapon ünnepelték, amikor a szentleckében Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt levele egyik részletét olvasták: „Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.” Ez a részlet szépen jelképezte az ünnep lényegét is: a pálosok visszatérését ünnepelték azzal a hittel és reménnyel, hogy az erdélyi szerzetesrendek között gyümölcsöző együttműködés valósul meg, hiszen a „a rendek között nem lehet széthúzás” – így segítik majd az egyházat és szolgálják az erdélyi híveket, megvalósítva és tanúságot téve egyházunk egységéről – fogalmazott Jakubinyi érsek.

Az erdélyi kolostoralapítást a pálos generális tanácsadó testülete, a rendfőnöki tanács – élén P. Izydor Matuszewsky generálissal – hagyta jóvá. II. József rendelete után ugyanis Lengyelországban maradhatott fenn a szerzetesrend. Központja jelenleg is Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van.

„A pálosok visszatelepülése sok embert megmozgatott Erdélyben, a január 26-i ünnep az egység megélésének nagy ünnepe volt. Az újbóli letelepedés az Istenbe vetett bizalom jele, reményt ad a hivatások gyarapodására is” – mondta Bátor Botond, a pálos rend magyarországi tartományfőnöke az erdélyi visszatelepedés jelentőségéről.

Az újonnan alapított Szent István-kolostorban egyelőre egy kis, két főből álló szerzetesi közösség él és szolgál majd a magyarországi rendtartomány támogatásával és segítségével – válaszolt kérdésünkre a tartományfőnök. Ezzel egy több évszázados hagyomány folytatódhat, hiszen az 1786-os rendeletet megelőzően mintegy 25 pálos rendház működött Erdélyben, többek között Tordán, Tövisen, Illyefalván, illetve a Partiumban Nagyváradon.

A Csíkszeredához tartozó Hargitafürdőn lévő plébániaépületben alakították ki a rendházat, az egyházmegye pedig a pálos testvérekre bízta a plébánia vezetését, akik emelett missziókat, lelkigyakorlatokat tartanak majd szerte az egyházmegyében, összhangban a rend szellemiségével, mely szerint összekapcsolják a szemlélődő és a tevékeny életet.

Darvas-Kozma József, a csíkszeredai Szent Kereszt plébánia plébánosa sok segítséget nyújtott a pálosoknak az újbóli letelepedés és kolostoralapítás körül. Ennek jelképes mozzanataként egy téglát ajándékozott a Hargitafürdőre költöző szerzetesrendnek, amely Klastrompusztáról, az első pálos monostor padlójából származik.

Magyar Kurír
(bh)